Post Mortem (2020) 66% 77★

Gyönyörű fényképezés, képi világ, hangulat,a történet is sejtelmesen indult, érdekesnek ígérkezett, de valahol mégis unalomba fulladt..és onnantól kezdve már csak az órámat néztem, hogy mikor is lesz ennek vége..pedig nagyon, de nagyon vártam.

Story felől nagyon király kigondolás, hát a horror részt még lehetett volna csiszolni. A látványra nincs egy rossz szavam se hiszen kb az fogott meg a legjobban *-* Anna és THOOMÁS (hát igen erre a névre nem lett volna olyan nagy szükség mert amikor kimondták mindig nevettem egyet xD) közt érezhető volt az ilyen kis elásott apa-lány viszony. Ahogy a szellemek akartak kommunikálni velük az nagyon jól volt megoldva spoiler

A Post Mortem csak próbálkozásnak jó, de reméljük innen csak felfele vezet az út. A hangulat, a környezet kiváló, a fényképezés nagyon rendben van, a koncepció az egész mögött király, de a megvalósítás elhasal. Sokszor és sok helyen látott elemek, idegesítő, olcsó jump scarek megpakolva szintén olcsó üvöltő hangeffektekkel… Hogy valóban féljünk azt nem sikerül elérni, az alakítások pedig inkább csak decensek, de nem kiemelkedőek. Jó hogy van egy horrorunk, de mégjobb lenne, ha lenne egy JÓ horrorunk. Nem hiszem, hogy ennek sok esélye van az Oscarra.

Nem számítottam egy ilyen horrofilmre. Nemzetközi színvonal, a kéo csodás a zene fantasztikus, nagyon jó volt a technika is.
ajánlom!
Továbbra sen értem a fejfájós hozzászólókat, nem az a lényeg hogy a hibákat keressük a film nézése közben, hanem élvezzük.

Úristen…. Úristen….. Én annyira akartam szeretni a filmet. Miért? Egy annyira jó téma, annyira jó ötlet, annyi lehetőség és nem tudnak vele élni.
Tele van epilepsziásan rángatózó halottal, fél percenként bele sikít valaki a füledbe, a végén jön egy hatalmas megoldás aminek SEMMI ÉRTELME, a főszereplő egy pedofil fszi, a kislány úgy dobálja neki magát, hogy rossz nézni.
Na és szegény Lacika persze.
Barátok mondták, hogy borzalmas, de azt hittem kicsit túloznak, de nem.
Soha többet nem nézek filmet, amit magyarok csináltak. Soha….

Meg ne nézze senki, nem is tudom megmondani, mikor untam ennyire filmet utoljára. Ez nem horror, hanem egy teljesen lapos, helyenként igazán gagyi technikával dolgozó film. Sajnálom, mert Bergendy előző két filmjét kimondottan szerettem, de ez most nagyon mellé ment. Kezdve azzal, hogy az egész környezet teljesen steril, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy amit látok, az nem színészet, a jelmezeken például annyira látszott, hogy életükben először viselték a színészek, hogy már az bántotta a szememet. Szerintem egy hét múlva a sztorira sem fogok emlékezni, annyira semmilyen az egész.

Nekem tetszett. Nem hinném, hogy a nemzetközileg is „nagyokhoz” kéne hasonlítgatnunk, elég ha a magyar filmekhez. Ezt nézve jó lett, akár mostanában a hazai filmek többsége, jó ezt látni. Maga a történet is érdekes. Ezzel a témával egyedül a spoiler c. filmben találkoztam (amely mellesleg egy ehhez hasonló). Lassan épülget, kellően izgalmas és fokozódik egészen a végéig. A díszletek, helyszínek és ruhák is nagyon igényesen lettek a filmbe helyezve, az operatőri munka is jó. Ami probléma, de lehet csak én vagyok így vele: a motyogás. Többször is alig kivehető egy-egy szó, a színészek nem artikulálnak helyenként. Még szerencse, hogy felirat volt a filmen :P

Meglepően jó film volt. Nem vártam sokat tőle: 1. nem vagyok egy horror-fan. 2. Magyar horror?? Ez most komoly? 0 elvárással ültem le megnézni, és hát b*sszus :O Nagyon jó választás volt Hais Fruzsina és Klem Viktor. A feszültség a film alatt végig megvolt. Közben egy másik film jutott eszembe, és ez a Másvilág/The Others volt, Nicole Kidmannel.

Ez egy nagyon jó téma, de szerintem meg lehetett volna jobban is csinálni.

Úgy vagyok vele, hogy magyar horrornak jó volt, horrornak viszont már nem annyira.

Érdekesen indult, jó a sztori alapja, ilyet még nem láttam. Aztán egyre több hibát vettem észre, és egyre több nyitott kérdés keletkezett, ami a végén nem került lezárásra. Annyira remek ötlet ez a film, de mintha útközben kicserélték volna az írókat.

Ami tetszett, az a színvilág és a hangulat. A színekkel és fényekkel nagyon ügyesen játszottak, látványos volt az egész képi világ. A magyar hangulat is nagyon érződött, ez tagadhatatlan. Voltak ügyes jumpscare-k, bár ehhez szerintem jócskán hozzátett az, hogy moziban néztem, és nem otthon a lehalkított tévén. És itt nagyjából véget is érnek a pozitívumok, amiket fel tudok sorolni.

A legnagyobb problémám a történet kivitelezésével kapcsolatos. Annyi megoldás születhetett volna a cselekmények sorozatából, de szinte semmi sem lett magmagyarázva igazán, nem beszélve a rengeteg apró elejtett célzásról, amik sehogyan sem akartak összeállni, hogy megértessék az események célját.

És akkor most jöjjenek a szereplők. Főhősünkben az nyugtalanított leginkább, hogy a világ legnyugodtabb embere. Konkrétan semmi érzelem nem látszott rajta, legyen szó bármilyen hátborzongató eseményről. Talán két freak out-ja volt, azok is a film vége felé. A gyerek-szereplők egész jól alakítottak, bár Annánál is azt éreztem, hogy túl nyugodt az események súlyosságához képest, nem figyelmen kívül hagyva az életkorát. A faluban élőkkel az volt a gond szerintem, hogy meg lett adva a feladatuk, amit tömegként kellett teljesíteniük, ezért kissé kínos volt néha, ahogy nem tudtak megfelelően reagálni. Tömeget alkottak, mégsem éreztem, hogy átadják a történtek súlyosságát. Pedig az embereknél jelen van az, hogy azonosulni tudnak a tömeggel, de itt ez nem vált be. Valószínűleg úgy zajlott a forgatás, hogy „na most mindenki lepődjön meg, mert itt fel fog szállni egy ember”, aztán stúdióban felvették az adott jelenetet, összeillesztve a kettő pedig nem egészítette ki egymást számomra.

A horrorelemek látványosak, a sminkesek és animátorok szép munkát végeztek. Néhány jumpscare-t kivéve kissé erőltetettnek és feleslegesnek érződött az ijesztgetés.

Egy kissé furának éreztem a két főszereplő között kialakult kapcsolatot. Szerintem a film egy apaszerepet szeretett volna mutatni a törődéssel, de néhol hát… pedofil beütést keltett. spoiler

A nyitva hagyott ajtók… spoiler És még lenne egy csomó más kérdésem is.

Igazából az élmény nem volt rossz, sőt, és talán ez számít a nap végén. Megijedtem párszor, még a kukoricám is kiöntöttem (sajnálom a takarítókat, próbáltam összeszedni mind :D), pedig nem vagyok túl ijedős. Nevetni is lehetett a kissé elbaltázott filmes megoldásoknál (húúú az az álomjelenet… :D), ez is valahogy hozzáadott az élményhez. Valószínűleg a hangulat fog megmaradni bennem hosszú távon, ami tényleg nagyon bejött.