Az apáca (Az apáca 1.) (A Warren házaspár univerzuma) (2018) 59% 336★

Az utóbbi pár hónap egyik legviccesebb filmélményét tisztelhettük meg Az apáca személyében. Talán tíz percig tudtam komolyan venni, mielőtt beindult volna a valódi cselekmény. Utána olyan jelenetsorok összessége következett, amelyre inkább mondanám azt, hogy egy kicsit ijesztőbb hangulatú akció-kaland-vígjáték, mint horrorfilm.
A karakterek hatalmas nullák voltak. Egytől egyik egysíkúak. Az akcióhajhász pap, a döntésképtelen novícia és a Tesco-s Rambó. Ez utóbbi két főszereplő miatt azt hittem, hogy a rom-comok világába is elkalauzol minket a mű, de végül sajnos csak egy két jelenet erejéig ütötte fel a fejét a rózsaszín köd. Mellékszereplőkként mondanám a többi apácát, de ugye bizonyos dolgok miatt mégsem. Azután ott kellene, hogy legyen a palettán a címszereplő, akiről szólnia kellett volna a filmnek és rettegnünk kellene tőle. Azonban, mint sejthetitek, a Démonok között második részében felbukkanó Apáca ijesztő jelenlétét olyan szinten rombolták le, hogy azt nézni is fájt. Főleg ahogyan elintézték (nem árulok el ezzel nagy spoilert, hiszen ez a film jóval az első Démonok között előtt játszódik) ideiglenesen. Az a képsor egy életre megmarad bennem, az biztos. Egyszerűen fergeteges volt (lásd nagyon vicces).
Képi világát illetően vannak olyan jelenetek, amelyek tényleg ijesztőre sikerültek (az elején, a közepén és a végén), viszont egészében nézve túl sötét a teljes film. A hangeffektek a kötelező „jump-scarenél felhangosítjuk és adunk hozzá egy kis rémisztő színezetet” elgondolásúak. Mondanivaló nem nagyon szorult bele, és inkább volt zavaros az egész történet, mint érdekes. Rengeteg értelmetlen hülyeség volt benne, aminél csak nevetni tudtam.
De ha ennyire nem tetszett, akkor miért kapott 4 csillagot a 10-ből? Mert annyira vicces volt, hogy az már szórakoztató. És még egy pontja miatt, ami a végéhez köthető. Ha valóban erre húzták volna fel az egész filmet, akkor talán „horrorosabb” is lehetett volna. Egyébként meglepő módon kapcsolódott ahhoz a Conjuring-univerumhoz, amelybe véleményem szerint, csak az első két film tartozik bele.
Szóval ajánlani tudom azoknak, akik egy kellemes, késő esti nevetésbe oltott borzongásra vágyik. Vagy az Ördögűző paródiáját szeretné megnézni. Kifejezetten barátokkal nézős kategória és ajánlom a mozit is. Komolyan, ilyen jó légkört utoljára a Deadpool 2 csinált a moziteremben.

spoiler

Nekem tetszett, habár kicsit többet vártam volna az előzetese után. Sajna elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem, és eléggé jónak ígérkezett. Hiányoltam Lorraine és Ed Warrent, de spoiler Irene olyan kis nyuszi volt az elején, olyan kis szelíd bárányka. Azért volt benne izgalom, de lehetett volna több, és látvány is tetszett, voltak benne jó jelenetek, bár a szereplők kicsit uncsik, Burke atya meg, kicsit béna volt. Frenchie karaktere kicsit anyám asszony katonája volt, jobban félt, mint a pap, vagy az Irene. :-D Több hangsúly volt Irene és Demon Nun között. Habár engem nem ijesztett meg, de végig magyaráztam nekik, hogy nézzetek már hátra, jobbra, balra és előre, meg hoppá, és hú. :-D

Nem vártam sokat a filmtől és még kevesebbet kaptam. Alapból sem szoktam megijedni a horrorfilmeken, legalábbis a többségen nem, de láttam már tényleg ijesztő darabokat is, itt viszont teljes fapofával sikerült végigülnöm az egészet. Ez az apáca már a Démonok között 2-ben sem volt nagy durranás, és szerintem teljesen felesleges volt neki külön filmet szentelni. Az sem nyerte el kimondottan a tetszésemet, hogy egyházi személyek voltak a főszereplők. Nagyon kevés alkalommal sikerült eddig papokat és apácákat úgy megjeleníteni, hogy ne csak a szememet forgassam a sok szentbeszédtől. Meg aztán, ha egy démon tépi le rólad a ruhád és látványosan nem hatja meg az imádságod akkor szerintem inkább fuss. És miért van az, hogy a horrorfilmekben mindenki azt gondolja, hogy kúszva könnyebben lehagyhatja a gonoszt?
Azért volt két pozitívuma is a filmnek. Egyrészt szépen összekapcsolták az eddigi univerzummal, másrészt Taissa Farmiga-nak is örültem. Na nem azért, mert lenyűgözött volna a színészi tudásával (máshol láttam már sokkal jobban is játszani), de vicces, hogy megszerezték mindkét Farmiga tesót a franchiseba.

Ugyanolyan csapnivalóan sz*r, mint a Démonok között, de legalább nem rosszabb azoknál :D Bírom, amikor az amerikaiak által sötét középkornak titulált, alig ismert országokban játszódik egy film, de közben minden nagyon amerikai marad: Romániában a pap és az apáca egy elhagyatott kolostorban könnyed salátavacsorát fogyaszt… Az első perctől képtelen voltam komolyan venni a filmet: vannak nevek, amik nem működnek a magyar nyelvben; Burke atya nevét folyamatosan 'bőrgatyának' értettem, és hiába próbáltam hangulatba kerülni a horrorhoz, mindig kizökkentetett :D

Horroként ez a film hatalmas nagy nulla. Érdektelen, szinte eseménytelen, a szereplők pedig olyan szinten sótlanok és semmilyenek, hogy nagyon nehezen tudtam a képernyőre szegezni a tekintetem. A hangulata is pocsék. Csalódás a javából.

Egyszer nézős trash horror, hangulatos és szép képi világgal.
Karakterek és történetvezetés szempontjából leginkább egy teljesen kezdő szerepjátékos csapathoz tudom hasonlítani:
A kalandmester: ez élete első meséje, ezért azt akarja, hogy nagyon odab.szós legyen. Végül úgy döntött, hogy egy ismert kalandmodulban felbukkanó, népszerű démon köré építi fel a sztorit.
A karakterek:
– Burke atya: rutintalan srác, akinek nagyon bejön a Van Helsing szerű, démonokkal harcolós, ördögűző pap vonal, ezért megpróbálja nagyjából copy paste-elni ezt értékeit tekintve. Sajnos sem a dobásokban nincs szerencséje, sem a színészi skilljei nem túl jók.
– Franci: a biztonsági játékos, aki nem tudja még, hogy érdekli-e egyáltalán ez a szerepjáték dolog, úgyhogy a könnyű végén fogja meg a dolgot: jóképű, nőcsábász izomembert hoz
– Irene: van némi érzéke a szerepátékhoz, és egész ügyesen összerakta a karaktert, de ő sem kockáztatott sokat: igyekezett olyan valakit megalkotni aki a jellemében viszonylag hasonlít hozzá. Pontjait úgy osztotta el, hogy hasznos tagja legyen a csapatnak, de egyedül ne tudja megoldani a questet.

De tényleg, szinte hallottam a film közben a jeleneteket…
KM: Burke, feliadsz az éjszaka közepén, és a Daniel nevű kisfiú jelenik meg előtted, aki régóta kísérti az álmaidat. Mit teszel?
Burke atya: Háttőő, nem tom. Megszólítom?
KM: Elszalad.
Burke: Utána megyek.
KM: Csak így, egyedül, minden nélkül.
Burke: Csak egy kisfiú, nem?
KM: A temetőbe szalad.
Burke: Én vagyok a vatikán legmenőbb embere, mi baj történhet?
40 perccel később, miután Burke folyamatosan 01-eket dobott mindenre:
Irene: $@!#% Burke! Az összes manapontom elment rá, hogy kiszedjelek a sz.ból! Légyszi ne csinálj ilyet többet!
30 perccel később:
Irene: Én átmegyek azon az ajtón!
KM: Burke, te mit csinálsz?
Burke: Én körbenéznék ebben a szobában még.
KM: Hirtelen el kezd bezáródni az ajtó, amere Irene elszaladt.
Burke: Húha…juj, mit csináljak…hát, azok a könyvek végül is elég érdekesnek tűnnek, nem megyek utána.
40 perccel később, az immár egyesült csipetcsapatnak:
Irene: Meg kell találnunk az átjárót, és a quest itemmel lezárni!
KM: Irene, a többiek nem voltak itt, és nem tudják, hogy te mit derítettél ki. Nem akarod előbb elmesélni?
Irene: Erre most nincs idő! Menjünk!
KM: Oké…
A kaland után a KM elmeséli, hogy mi volt a koncepció, és mi történt.
Burke: De figyi, ez a sztori, amit összeraktál, tökre nem magyarázza meg, hogy miért és hogy jelenik meg ez a démoni apáca abban a kalandmodulban, amit olvastál.
KM: Te csak ne pofázz, Burke! Mindenhol elszakadtál a csapattól, ahol lehetett, ott 01-et dobtál! Néhol kedvem lett volna megölni téged, de nem akartam elvenni örökre a kedvedet a játéktól!

Szóval, ha ilyen gondolataid vannak közben, akkor egész vicces a film. :D

Többet vártam. Gondoltam majd hátha megijeszt. De egyáltalán nem.. Taissa jó volt. Az mondjuk „menő” volt mikor spoiler
Meg az is tetszett mikor az atya spoiler Franci meg..spoiler

A csengettyű fétises Marilyn Manson apácának öltözve riogat egy vatikáni papot, egy majdnem apácát és egy zöldségszállító szépfiút egy Isten háta mögötti kolostorban.

Képileg szép a film, de a blőd ijesztegetések miatt komolyan vehetetlen.

Három részletben, de végre sikerült megnéznem. Nem vagyok a műfaj rajongója, sőt, pont olyan ember vagyok, aki mindentől megijed, így direkt készültem rá, de valahogy nem tudott izgatni a sok jump scar. Az operatőri munka érdekes volt, de igazából ez nem a megfelelő szó rá. Mintha felgyorsították volna a megszállós jeleneteket, és ezzel teljesen kizökkentett az élményből, mert megálltam annál a gondolatnál, hogy miért ilyen gyors. A témát általában elkerülöm, ez a fajta feldolgozása abszolút irritál, ráadásul az előző vagy a hozzákapcsolódó részeket (Démonok között?) sem láttam, nagyon nagy valószínűséggel nem is fogom. Így nem csillagozom, nem lenne jogos a csillagos értékelésem, amikor nem is értem, mit láttam.

A történet jó volt, lassan indult be, de tetszett.
A vége viszont meglepett és nem voltam oda érte.
Teljesen máshogy is megoldhatták volna, mert én személy szerint nagyon szerettem benne Francit.