Annabelle (Annabelle 1.) (2014) 198

A Démonok között a tavalyi év egyik legkülönlegesebb és legfélelmetesebb filmje volt, ám az igazságnak csupán egy részét beszélte el. A lényeg kimaradt: ez a film Annabelle eredetéről beszél. A különleges babát nem a filmesek találták ki: jelenleg is vitrinbe zárva látható egy okkult múzeumban:… [tovább]

angol

Képek 17

Szereposztás

Kerry O'MalleySharon Higgins
Annabelle WallisMia
Ward HortonJohn Gordon
Tony AmendolaPerez atya
Alfre WoodardEvelyn
Brian HowePete Higgins
Eric LadinClarkin nyomozó
Ivar BroggerDr. Burgher
Morganna BridgersDebbie
Robin Pearson RoseAnya

Kedvencelte 9

Várólistára tette 48


Kiemelt értékelések

Törpillaa 

Személy szerint én szeretem ezt a filmet. Izgalmas, és hátborzongató. Már nem először láttam ezt a filmet, a megjelenése után nem sokkal láttam, és csak azt bánom, hogy nem a moziban történt meg. Végig izgultam az egészet, még most is, és valamilyen szinten van igazság alapja. spoiler A szereplők jók voltak, és a sztori is egész jó volt, én szeretem. :-) A zene is illik hozzá. Bár kár, hogy Ed, és Lorraine Warren nem kapott ebben szerepet…

Little_Monster 

A Manson-szektáért plusz egy csillagot adtam, ezt leszámítva annyira nem fogott meg. Volt pár ijesztő rész, de engem inkább a hosszan, lassan, végig nyomasztó filmek viselnek meg.

Ruby_εïз 

Hasra ugyan nem estem tőle, de megijesztett első nézésre. Külön tetszik, hogy össze van kapcsolva a Manson-szektával.
Az pedig biztos, hogy messze ez a legjobb Annabelle film!

Negative_Singularity

Hm… nem is tudom, hirtelen mit írjak. Az alapötlet egyáltalán nem volt rossz, sőt; akár még izgalmas is lehetett volna, de rettentően hiányoztak belőle a csavarok. Utálom azt bizonygatni egy film esetében, hogy „én megmondtam előre” meg, hogy „ah, de kiszámítható volt”, de itt most ez történt. Amikor legelőször szóba jött a démon meg a lélek páros a babában, egyértelmű volt, hogy valamelyik spoiler. Aztán, amikor Mia bement a könyvesboltba spoiler szóval az ég világon semmi meglepetés nem volt a végén.

Ha már belevitték a szektákat meg a sátánizmust, akkor illett volna ezt jobban kibontani, én például erősen hittem benne, és nagyon akartam, hogy így legyen, hogy spoiler. De nem.
A látvány egyébként jó volt, Annabelle a frászt hozta rám, a színek sápadt-sötétek, a hangulat elég nyomasztó, baljós, de a történet egyszerűsége, amit ráadásul ki sem használtak, nos… sokat lehúzott belőle.

Ja, és vajon direkt választottak olyan színésznőt, akinek a keresztneve Annabelle?

vanilka_lilka 

Most, hogy jön a második rész, gondoltam felfrissítem az emlékeimet az elsőről. Több problémám is akadt a filmmel, mondjuk például az, hogy sz@r.
Értem, hogy a Démonok között sikeres lett, ezért kellett neki a spin off, de James Wan nem vállalta el a rendezést (meg tudom érteni, ő sokkal jobb ennél.) Úgyhogy ezt a problémát úgy oldották meg, hogy megrendezte egy no name rendező, aki szerintem minden egyes leforgatott képkocka közben arra gondolt, hogy hmm, vajon James Wan ezt hogy csinálta volna? Annyira látszik rajta, hogy megpróbálták beleemelni azokat az elemeket és azt a stílust, amit ő használ, hogy a végeredmény valami eszméletlenül gagyi lett. A sztori egy kliséhalmaz, a karakterek meg marha idegesítőek, ami nem túl nagy előny, ha azt akarják elérni, hogy szurkoljak, hogy életben maradjanak. Mert itt inkább azért szurkoltam, hogy nyíródjanak már ki. Az egész filmből hiányzik a logika, nem adnak magyarázatot semmire, amire meg igen, az meg akkora baromság, hogy azt kívánja az ember, hogy inkább ne adtak volna. Az ijesztésekkel egyetlen probléma van, az, hogy nem ijesztőek, de ezek után szerintem ez senkinek nem lehet meglepetés. Oké, elismerem, van egy-két hangulatos jelenet, de semmi több. És a baba meg igen, nyilván para, de ez az előzetesből is kiderült már. Viszont ezen kívül nincs semmi értelme, nem használták ki, nem kezdtek vele semmit.
Nem azt mondom, hogy valami fantasztikus egyediséget vártam, mert lehet nagyon jó horrort rendezni nagyon klisés elemekből, ezer ilyen van. De nem ez.

1 hozzászólás
UViki 

Meglep mennyire lehúztam az első részt, ugyanis a másik Annabelle film nagyon tetszett.

Marcsi0603 

Gondoltam megnézem a második rész előtt újra, hátha nem annyira rossz, mint emlékeztem rá. Pedig de, egyáltalán nem hasonlít mondjuk Démonok közöttre, pedig alapból ez lenne az elvárás. A sztori gagyi ezekkel a sátánistákkal, illetve a babán kívüli totál nevetséges szörnnyel. A vége meg egy vicc. Remélem, hogy a második résznek köze sem lesz ehhez. Illetve még egy gondolat: a gyerek az megállt a növésben a végén? Mert eltelt fél év, és még ugyanakkora volt a csaj kezében.

3 hozzászólás
Gothic01 

Hajlandó lettem volna 50%-os teljesítményt szavazni ennek a filmnek, ugyanis az nem tudja nem kibökni a néző szemét, hogy mennyivel jobban összepakolták az oroszlánrészét, mint a Conjuring-univerzum másik spin-offját, Az apáca (2018)-t. Az Ananabelle esetében képes voltam elhinni, hogy jól akarták csinálni, hogy törődtek a történettel, és fektettek energiát az atmoszféra felépítésébe, és a maga kellemesen borzongató nemében jó ideig működött is. Éreztem, hogy nem fog katarzist kiváltani, hogy nem fogok ájuldozni tőle, de akadtak olyan hangulatos jelenetek, amiket a műfaj kedvelőjeként értékelni tudtam; Ez ügyes volt. Mi van még a tarsolyotokban? Viszont az egész film csúcspontjának szánt „nagy hajrá”, aminek alárendelték az egész cselekményt, az annyira béna, kétségbeesett, értelmetlen és kínos volt, hogy kiradírozta a jóindulat-piros pontokat és a bizakodás-piros pontokat.

Annak határozottan örültem, hogy Warrenék fizikálisan kimaradtak a sztoriból, ugyanakkor a finálé-kegyeletdöfése után még bejátszották ezt az erőltetett „igaz történet alapján” hírverést, ami megint csak csorbította a látottak hitelességét, az élmény erősségeit. Változatlanul nem értem, hogy ha fel is dolgozzák ennek a két senkiházi szélhámosnak a meséit, – ironikus, hogy az Annabelle-ben kitérnek a Manson szektára, mint a „gonoszok sátánistákra”, miközben Warrennék se különbek; megváltó szerepbe bújtatott, olcsó pszichológiai trükkökkel manipulálják a kétségbeesett tömeget a hatalmuk növeléséért és a pénzért – miért nem lehet helyén kezelni őket. Miért két hazugságokból meggazdagodott ember szavaival akarnak súlyt adni a filmnek a stáb munkájának minősége helyett? Miért kell naftalinszagú ködöt ontva sztárolni őket, és annak a feltételezésnek a hátán felmászva kínálgatni a filmet, hogy lesznek olyan flepnisek, akik ráharapnak a „transzcendens” parasztvakításra? A következő filmet hogyan harangoznak be? Dokumentumfilmként? Röhej, hogy bezzeg a bibliai történeteknél nem lövik el a megtörtént események rakétát, – amiknek a megkérdőjelezésére azért harapnak az emberek – mert felismerik, hogy a hitelességet nem tudják kielégítően bizonyítani. Úgyhogy… ez a megközelítés eléggé gyerekessé teszi előttem a Conjuring-projekteket, de meg akartam adni az esélyt megint, hogy megcáfoljanak, és megmutassák; nem egy olyan demagóg maszlagot kerekítenek ki belőle, mint amit vártam.

Egy darabig visszafogták magukat, de a cselekmény halálos kimenetelű karambolához közeledve sorban elsütötték az üres és a meglobogtatott eszméket ilyen módon egészen lealacsonyító frázisokat az önfeláldozásról, a hitről, a sorsról meg az anyaságról.

A tanmese vonalra még akkor se feltétlenül lett volna szükség, ha nem butaságokat mondanak benne; a hősnő anyai ambícióit speciel előttem erősen megkérdőjelezi, hogy minduntalan vaktában eldobta volna az életét a „gyerekéért”, amikor kicsit forrósodott a talaj, nehogy együtt kelljen élnie a baba megsérülésének, halálának a tudatával. Már a terhesség alatt megágyaztak ennek az attitűdnek. Ami önzetlenség helyett inkább… álszent önzőség, mert előbbre valónak tartja azt, hogy saját maga kis lelki csipkéjét kímélje, hogy mit bír ő elviselni, minthogy életre szóló érzelmi és mentális traumákat okozzon a gyerekének azzal, hogy anya nélkül nő fel. Azzal, hogy az anyja nem akart küzdeni érte, hanem a mártírkodó kilépőt választotta. Az azonnali eredményt hozó megoldást. Rengetegszer a szájába rágták a további fő karakterek, hogy a lánynak szüksége van rá, hogy nem csak addig kellene róla gondoskodnia, ameddig a méhében van, de minduntalan nagyobb vonzódást mutatott az egyszerűbbnek tűnő úthoz; a férje/az apa majd gondoskodik róla, vigyáz rá, ő meg hősiesen meghal a „családért”. Nagyon hamar kibukott, hogy pszichológiailag problémái vannak a nőnek, csak a A Babadook (2014)-kal ellentétben itt szimbolikusan se lett kimondva, miről van szó valójában. A terhesség végén érkező megrázkódtatásokat nem volt ideje feldolgozni, aztán megfejelte mindezt a szülés utáni depresszió. Ezért tartom kiábrándítónak és károsnak, hogy a pszichológiai megközelítést rögtön olyan stigmává tették, mintha pár száz évvel korábban járnánk; amikor a férj feldobta, hogy segítségre szorulnak, rögtön kifakadt a feleség, hogy Nem vagyok őrült! . Azt aláírom, hogy a hatvanas években, amikor a film játszódik, nem volt túl nagy a mentálhigiéniás tudatosság, de mai időben forgatták… és így gáz, hogy a pszichés gondokat rögtön a menthetetlen elmebetegséggel hozták egy síkba. Valami csúf sértéssel. Nem az a szégyen, ha túl sok megpróbáltatás érte rövid idő alatt, hogy egyedül kezelni tudja ezeket, hogy mentálisan teljesen kifáradt, és ezért rossz közérzetet, érzékcsalódásokat tapasztal. Az a szégyen, hogy ennek az elismerése helyett az emberi egónak kényelmesebb a „varázslatot” okolnia, egy külső, természetfeletti támadót, amivel szemben nyilván tehetetlen. Mártírkomplexus… megint.

Több fronton is remek lehetőségek rejlettek ebben a történetben az eddigi feltűnő szájhuzogatásaim ellenére is, de a készítők ezeknek a nagy részét kiaknázatlanul hagyták. Abszurd a helyzet, mert érezhetően felismerték őket, aztán elengedték mindet. Izgalmas csavarlehetőségeket kínált mind a könyvesbolti barát, mind a lépcsőn rajzoló gyerekek családja, az eggyel fentebbi szinten dübögő szomszédok, a feleség okkult kutatásai és a szekták is. Nagyszerű, fantáziadús kotyvalékot lehetett volna kifőzni belőle, ha kiderül, nem azok a körülöttük lévő emberek, akiknek mutatják magukat, ha a szekta a kezdő lökés megadása után is aktívan segítette volna a háttérből a démon munkáját, ha már ennyire felfújták a sátánista hisztériát. (Furcsának találom egyébiránt, miért nem tiltakoznak a popkultúrában történő következetes befeketítésük ellen, ha más vallás ellen folyna ilyen lejáratókampány, akkor már menne a hőbörgés.) De számomra felfoghatatlan okból, úgy döntöttek ezeknek a szálaknak az érdemi bontogatásakor a készítők, hogy ha valami az egyszerűség, a demagógia és a szájbarágósság, a fájdalmasan nyilvánvaló kimenetel útjába áll, akkor az rossz, az tönkreteszi, amit közölni akarnak. A bonyolultság egyáltalán nem hiba, sőt. Rengeteg dimenzióval fel lehetett volna ruházni ezt a koncepciót, ami izmosabbnak bizonyult volna, mint az önfeláldozásos műdráma és a műtitokzatoskodó nem magyarázások.

A horror elemeket nagyon szerettem, bár a többi értékelést olvasva nem tudom, mennyire köszönhető ez annak, hogy nem láttam egy trailert se, mielőtt megnéztem. Mindenesetre az előkészítési fázisban hozzáértően játszottak az olyan apróságokkal, amik egy feszültséggel teli, vihar előtti csendet alakítanak ki. Tetszett az ötlet, hogy igazából nem Annabelle a fő ludas, hiába ő az, aki szem előtt van, pusztán egy eszköz, ez még friss fázisban meg is lephette azokat, akik egy lány főszereplős Gyerekjátékra készültek. Hitelesebbé tették, hogy miért voltak hajlamosak elsiklani a baba felett, és időről-időre átértékelni a veszélyességét a karakterek. Mert nem mutatott olyan aktív tevékenységet, szembeötlő agressziót, mind Chucky. Kreatívnak találtam a lépcsőházban talált gyerekrajzokat, az ábrák eldurvulása és az egyre fentebbről érkezésük is jól fokozta a feszültséget. Kár volt elengedni az ezzel kapcsolatos kérdőre vonási tervet. A tárolós jelenetet is imádtam; az elején fanyalogtam, hogy mi a fenéért éjszaka viszi le a dobozokat, de a sötét pincehelyiségben kibontakozó rettenet és az állandóan kiindulási pontra visszaugró lift, már maga a tároló és a kivilágított – megjegyzem, nagyon dekoratív – lift kontrasztja lekenyerezett annyira, hogy megbocsájtsam a kiszámíthatóságát. A rádió és a rádiós szöveget elismétlő, álcázott látogató is ütősek voltak. Tényleg nagyon-nagyon sajnálom, hogy az ezekből a mozzanatokból kikerekedő fő durranás nem ért fel hozzájuk.

Fontolgatom, hogy el kellene engednem ezen a ponton ezt a sorozatot is… de a második rész állítólag jobb lett.

ercypici

ccc. Az én nagyon gyenge kis lelkemnek is kevés volt. Én eskü mindenen parázok. De ,hogy az összes kiszámítható klisén kívül,ebben semmi para nem volt ,az tuti…
És tipikus példája a Hollywoodi „még egy kis pénzt a zsebünkbe” folytatásoknak. Mert a Démonok között bejött. Akkor csináljunk egy filmet,ami meghozza legalább azokat a moziba,akik az előző filmet szerették. Nem baj ,ha szar, de beülnek rá. Hát ez szar volt.
Ilyen típusú filmeket,aminek a sztorija, és a színészi játéka is egy merő kaksi, max az menthet meg ha kicsit is parás. Na ez még az sem volt… És attól sem ,hogy bedobták az „ez megtörtént esetes” kártyát…
és ki a kuki vesz a gyerekének ilyen rusnya babár????:P

Trixi 

Ki a fene álmodja és alkotja meg ezt a babát, egy ilyen rémisztő izét (elméletileg kislányoknak)? És ki az a nem normális aki még meg is veszi, sőt a gyerekszobába teszi? :O A „gonosz erői” miért mindig csak az ajtó csapkodásig és az árammal való szórakozásig jutnak? Az ember azt hinné, hogy akkor már több mindenre képesek, főleg miután egy babát is megszálltak – akár meg is szólalhatott volna ez a rusnyaság. Mindegy, egynek elment, de kicsit többre számítottam volna, pedig a klisék még nem is zavartak annyira.


Folytatása

Összehasonlítás

Annabelle


Hasonló filmek címkék alapján