Annabelle (Annabelle 1.) (A Warren házaspár univerzuma) (2014) 58% 286★

Személy szerint én szeretem ezt a filmet. Izgalmas, és hátborzongató. Már nem először láttam ezt a filmet, a megjelenése után nem sokkal láttam, és csak azt bánom, hogy nem a moziban történt meg. Végig izgultam az egészet, még most is, és valamilyen szinten van igazság alapja. spoiler A szereplők jók voltak, és a sztori is egész jó volt, én szeretem. :-) A zene is illik hozzá. Bár kár, hogy Ed, és Lorraine Warren nem kapott ebben szerepet…

A Manson-szektáért plusz egy csillagot adtam, ezt leszámítva annyira nem fogott meg. Volt pár ijesztő rész, de engem inkább a hosszan, lassan, végig nyomasztó filmek viselnek meg.

Esküszöm, ha a pali többet lett volna benne még élveztem volna ezt a másfél órán át tartó szenvedést, amit a nője leművelt.

A Conjuring univerzum leggyengébb filmjének tartom.A támadás utáni trauma feldolgozására szánt közel negyven perces monodrámázás teljesen feleslegesen veszi el a horror szakasz elől a játékidőt.Ez nem is unalomként csapódna le ha nem egydimenziósak volnának a karakterek,akikért a horror rész alatt sem sikerült izgulnom.Atmoszféraépítéssel ez kevésbé lett volna szembetűnő de itt nyomát sem láttam ilyen törekvésnek. Végig egy semmilyen jellegtelen hangulat van .Viszont a negatívumok mellett dícséret illeti az operatőri munkát és az említett támadást, amit ügyesen emeltek be és kapcsoltak össze az ekkortájt tevékenykedő Mason szektával.És el kell ismerni azt is ,hogy tucat volta ellenére két jumpscare működőképes:a liftes,amit úgy tudom maga Wan rendezett meg,illetve a szobába beszaladó kislányból rémséggé manifesztálódás is egészen adta.Sokat elmond hogy a többire viszont nem emlékszem.A végső megoldás,ahogy többen írták banális és hihetetlen,főleg ilyen rövid ismeretség után.Erre kár volt ráépíteni ezt a sztorit.Az ilyen típusú horrorokkal szemben nincsenek nagy elvárásaim ,csak annyi hogy legalább a maga hitvány módján kössön le arra a több mint másfél órára,de ez még erre sem volt képes…ezért nekem 3/10

Egyből a Démonok között után nézve az Annabelle sok tanulsággal szolgált a számomra. Megosztó mivoltát érteni is vélem, meg nem is, de van egy aduászom vele kapcsolatban, ami szerintem mindenképpen kiemeli őt a klasszikus (érzésem szerint most már ez a filmes univerzum is klasszikusnak minősül) horror-franchise-ok közül, ez pedig a látványos és tudatos kontinuitás.

Vessük össze ezt a film akár a Halloween, akár a Péntek 13, akár a Texasi láncfűrészes szériákkal, és máris kirajzolódik, milyen nagy minőségi differencia feszül a tárgyalt franchise-ok között. Előbbiek nemhogy változó színvonalú alkotások voltak, de epizódjaik sokszor semennyire sem függtek össze, időről időre újrakezdték őket, eltöröltek bennük idővonalakat, semmibe vettek bizonyos megteremtett szabályokat, ezzel maguk a létrehozott filmes univerzumok gyakorlatilag zárójelbe tették a maguk korában valóban fontos és jelentős első részeket. Ehhez képest itt nem csak a kapcsolódási pontok erősek, de érezzük, ezek a mozik előbb-utóbb olyan közölnivalót is át fognak nekünk adni, ami nem egy adott epizódban, hanem ezek egymás utáni megtekintése által bomlik majd ki. Ez a tudatosság, eltervezettség szerintem nagyon is süvegelendő, hisz korunk filmes trendjei még a legjobb nevű filmkészítőknek sem engedik ezt mindig meg, sok kreatív főben pedig mintha igény sem mutatkozni ilyesmire – ha meg mégis, inkább elmennek streamelhető minisorozatot forgatni.
Szóval jellegéből fakadóan már jól indult nálam az Annabelle. Tetszett a történelmi közegbe helyezés, sőt, a Manson-szekta képbe hozatalával a nagyon is tárgyias megközelítés – vajon mennyit dobott volna az élményen, ha közvetlenül a Volt egyszer egy… Hollywood után mutatják be anno?
Bár ezzel kevesen foglalkoztak, nem utolsó szempont, hogy a démonnal szembenéző hős ezúttal egy nő, történetesen egy anya, akit éppen a gyermeke iránti szeretete tesz sebezhetővé. Bár azt hinnénk, természetfeletti horrorként az Annabelle hősnője egydimenziós karakter a legtöbb erős női főhőshöz képest, Mia hagyományos anyaszerepben szembesül a rá lesújtó gonosz erővel, és nem maszkulin vonásokat magára véve kell ezzel szembe szállnia (gyakorlatilag egyébként egyedül, mert bár ott a férje, de minek, ott van Perez atya, de minek, és még Evelyn is csak a spoiler tud segítséget nyújtani spoiler) – szerintem ez érdekes vetület, és Annabelle Wallis maga is elég ügyes színész ahhoz, hogy jó legyen őt másfél órán át nézni ebben a figurában.
Mindazonáltal a Démonok közöttre igaz hiányosságok itt is jelen vannak: a forgatókönyv nincs mindig a helyzet magaslatán, John és Mia között furcsán semmilyen a kémia, és egyébként is olyanok ők ketten, mint Barbie és Ken egy műanyag dobozban. A korhangulat megvan, de művi és fel-felszívódik a cselekmény során, a képi világ mesterségessége pedig főleg a mozi elején sokszor szinte kidob a cselekményből. A Démonok közöttben megismert úgyszólván alapvetések és szabályok kicsit mintha lazán lennének kezelve a folytatásban, de ebben most még jelentőséget vélek felfedezni.

Még mindig tetszik, legalábbis szigorúan horror mércével nézve!

Ez a baba nem ijesztő, de eszméletlenül ronda. Mondjuk a valódi sem egy szépség. A legijesztőbb jelenet meg a lakástűz volt, de amúgy felejthető. Mire beindul a film, már vége is.

Hm… nem is tudom, hirtelen mit írjak. Az alapötlet egyáltalán nem volt rossz, sőt; akár még izgalmas is lehetett volna, de rettentően hiányoztak belőle a csavarok. Utálom azt bizonygatni egy film esetében, hogy „én megmondtam előre” meg, hogy „ah, de kiszámítható volt”, de itt most ez történt. Amikor legelőször szóba jött a démon meg a lélek páros a babában, egyértelmű volt, hogy valamelyik spoiler. Aztán, amikor Mia bement a könyvesboltba spoiler szóval az ég világon semmi meglepetés nem volt a végén.

Ha már belevitték a szektákat meg a sátánizmust, akkor illett volna ezt jobban kibontani, én például erősen hittem benne, és nagyon akartam, hogy így legyen, hogy spoiler. De nem.
A látvány egyébként jó volt, Annabelle a frászt hozta rám, a színek sápadt-sötétek, a hangulat elég nyomasztó, baljós, de a történet egyszerűsége, amit ráadásul ki sem használtak, nos… sokat lehúzott belőle.

Ja, és vajon direkt választottak olyan színésznőt, akinek a keresztneve Annabelle?

Most, hogy jön a második rész, gondoltam felfrissítem az emlékeimet az elsőről. Több problémám is akadt a filmmel, mondjuk például az, hogy sz@r.
Értem, hogy a Démonok között sikeres lett, ezért kellett neki a spin off, de James Wan nem vállalta el a rendezést (meg tudom érteni, ő sokkal jobb ennél.) Úgyhogy ezt a problémát úgy oldották meg, hogy megrendezte egy no name rendező, aki szerintem minden egyes leforgatott képkocka közben arra gondolt, hogy hmm, vajon James Wan ezt hogy csinálta volna? Annyira látszik rajta, hogy megpróbálták beleemelni azokat az elemeket és azt a stílust, amit ő használ, hogy a végeredmény valami eszméletlenül gagyi lett. A sztori egy kliséhalmaz, a karakterek meg marha idegesítőek, ami nem túl nagy előny, ha azt akarják elérni, hogy szurkoljak, hogy életben maradjanak. Mert itt inkább azért szurkoltam, hogy nyíródjanak már ki. Az egész filmből hiányzik a logika, nem adnak magyarázatot semmire, amire meg igen, az meg akkora baromság, hogy azt kívánja az ember, hogy inkább ne adtak volna. Az ijesztésekkel egyetlen probléma van, az, hogy nem ijesztőek, de ezek után szerintem ez senkinek nem lehet meglepetés. Oké, elismerem, van egy-két hangulatos jelenet, de semmi több. És a baba meg igen, nyilván para, de ez az előzetesből is kiderült már. Viszont ezen kívül nincs semmi értelme, nem használták ki, nem kezdtek vele semmit.
Nem azt mondom, hogy valami fantasztikus egyediséget vártam, mert lehet nagyon jó horrort rendezni nagyon klisés elemekből, ezer ilyen van. De nem ez.

Meglep mennyire lehúztam az első részt, ugyanis a másik Annabelle film nagyon tetszett.

Gondoltam megnézem a második rész előtt újra, hátha nem annyira rossz, mint emlékeztem rá. Pedig de, egyáltalán nem hasonlít mondjuk Démonok közöttre, pedig alapból ez lenne az elvárás. A sztori gagyi ezekkel a sátánistákkal, illetve a babán kívüli totál nevetséges szörnnyel. A vége meg egy vicc. Remélem, hogy a második résznek köze sem lesz ehhez. Illetve még egy gondolat: a gyerek az megállt a növésben a végén? Mert eltelt fél év, és még ugyanakkora volt a csaj kezében.