Kihantolt sír (2024) 80% 33★

Tyű… Piszok hangulatos, izgalmas horrorfilm, nálam ez csont nélkül 10 csillag.

A tartalomleírást senki ne olvassa el, mert nagyon spoileres. A lényeg, hogy sámánok, és egy régi, fura sír van a történet középpontjában.

Képileg gyönyörű, a zene remek, a para faktor magas. (A két sámánról, Hwarimról és Bong Gilról pedig szívesen megnéznék egy spin off filmet vagy sorozatot!)

Nagyon tetszett, igazi csemege, az ember mind a tíz ujját megnyalja utána. Ment a kedvencekbe.

Nem a hagyományos horrorfilm. A tipikus jumpscares helyett inkább hátborzongató atmoszférát épít. Azonban nem feltétlenül a horrorelemek azok, amik a legjobban tetszettek. Igazából a valós történelmi elemek és a népiesség keveredése volt. És az alakítások is! Mindenképpen érdemes megnézni!
Amit igazán szeretek az „Exhuma”-ban, az a hihetetlen realizmus, ami végig megjelenik, kiemelve a sámánizmus mesterségét és varázsát, valamint az exhumálás véglegességét és szívfájdalmát. A természetfeletti és a minden sarkon leselkedő, vészjósló gonoszság keveréke, a főszereplők remek alakításai és az elejétől a végéig briliáns tempó, és máris érthető, hogy Dél-Korea miért tette tavaly az első számú kasszasikerré.

Számomra mindig kisebbfajta ünnep, ha jól sikerült horrort láthatok. És ilyen szempontból az ázsiai mozik nem szoktak csalódást okozni. Dél-Korea pedig lassan és biztosan az első számú kedvencem filmkészítés szempontjából (is). Fel sem tudom sorolni hány tucat jobbnál jobb moziélményt kaptam tőlük: a legjobb drámák, a legjobb modern gengszterfilmek, a legjobb horrorok is onnan érkeznek. Az Exhuma is egy újabb példája ennek.

Rendkívül különleges hangulatú, biztos kézzel írt, rendezett, eljátszott és összerakott slow burn film. Képileg is csodálatos, de az atmoszférája baromi erős. Van egy fontos szerepet játszó helyszín a filmben, amit olyan baromi jól és nyomasztóan mutatnak be, hogy öröm nézni és átérezni.

Történet-szinten is meglepő, számomra legalábbis nem várt irányba terelődött. A színészek és karakterek szimpatikusak, a parafaktor is adott. Szívesen pofáznék a filmről akár órákat és oldalakat is, de inkább mindenki nézze meg maga. Tényleg különös és különleges élmény. Kis híján 9 csillag, ami nálam már a zseniális kategória, de könnyen lehet, hogy második megtekintés után felkúszik. Az Amikor a gonosz leselkedik és a What Josiah Saw után az Exhuma az idei harmadik kedvenc horrorfilmem, ami viszont tetszés szerinti sorrendben az első helyen van. Még több ilyet!

Voltak benne jó pillanatok, de összességében nem kötött le annyira, mint pl a Wailing. A kettő közül a Wailing a jobb, szerintem kevésbé elvont, mint ez. Itt nekem már túl sok volt a sámánkodás, ami így európai szemlélőként…hát meg lehet kövezni, de tényleg nem az én világom. Sok rituálét hajtanak benne végre és nekem sokszor kínos volt nézni. Ez persze nem a film hibája, nyilván minden népnek megvannak a maga szokásai és nyilván mivel messze állok ettől a kultúrától így abszolút nem tudom hova tenni, sokszor inkább viccesnek hatott, pedig tudom, hogy nem annak szánták, hanem ezek véresen komolyan vett szokások. Viszont nekem eskü olyan volt nézni, mint egy csapat betintázott gólyát, akik egyszerre próbálnak énekelni, táncolni vagy megállni két lábon.
Sajna ha a sok rituálétól el is tekintünk, a film még így is sajnos uncsi. Nélkülöz mindenféle feszültséget, a szereplőkben semmi mélység nincs, egyiket se lehet igazán megkedvelni, nekem legalábbis nem sikerült.
Kár érte, pedig az alapötlet egyébként még a Wailingénél is jobb lett volna, de a megvalósítás nem tetszett.

10 csillagot adok mert nagyon érdekesnek találta. Megvolt az a thriller és egy kicsi horror hangulata, de pont annyira, hogy én megtudjam nézni. Igazi horror filmeket nem tudok nézni vagy nem egyedül és ez pont a határon volt ahol nyugodtan nézhettem. Nagyon jó volt a szereplő válogatás és a történet is eléggé megfogott. Persze az is plusznak számít, hogy spoiler.

a Kokszongi sirató cipőfűzőjét se kötheti meg(be)

rettentően unatkoztam …
nagyon hosszú volt…
majdnem elaludtam…
nem is tudok, most más mondani…
nem talált ez be nálam…