Még mindig a film hatása alatt vagyok, pedig már aludtam rá egyet. Nagyon tetszett, hogy az eleje – bár voltak komoly pillanatok, nem is egy – egy kicsit könnyedebb, viccesebb volt, mert a második fele durvább. Nagyon örültem, hogy a leghátsó sorban ültem, mert jó párszor összerándultam, pedig azért bírom az ilyen filmeket. Elgondolkodtató, megdöbbentő, gyönyörű film (ha lehet rá ezt mondani). Fantasztikus mozis és filmélmény volt számomra. (A barátaimmal, akikkel néztem, végig szurkoltunk a srácnak, meg is könnyeztük.) Nem is tudom milyen melléknevet használjak… ez az igaz történet, Desmond Doss fantasztikus, csodálatos, hihetetlen…
(Végig arra vártam, hogy találkozik-e a testvérével, és ha igen, akkor hogy.)