A film Parthenope hosszú életútját meséli el születésétől, 1950-től napjainkig. A történet hősiességtől mentes női életutat ábrázol, amelyben benne van a szabadság utáni vágyakozás, a Nápoly iránt érzett szenvedély és a szerelem számtalan arca. Az igaz szerelem, a hiábavaló epekedés és a… [tovább]
A film Parthenope hosszú életútját meséli el születésétől, 1950-től napjainkig. A történet hősiességtől mentes női életutat ábrázol, amelyben benne van a szabadság utáni vágyakozás, a Nápoly iránt érzett szenvedély és a szerelem számtalan arca. Az igaz szerelem, a hiábavaló epekedés és a szavakkal leírhatatlan érzések, melyek fájdalomra kárhoztatnak, de amelyek ugyanakkor újrakezdésre is ösztökélnek. A Caprin töltött tökéletes nyár, még fiatalon, gondtalanul. És a végzet csapdája. A fiatalságnak egy közös nevezője van: a rövidsége. És ott vannak még a többiek, a nápolyiak, akikkel élete során élt együtt, akiket megfigyelt, akiket szeretett, férfiak és nők, kiábrándultak és életerősek, a maguk melankóliájával, tragikus iróniájával, kissé bátortalan tekintetükkel, türelmetlenségükkel, reményvesztettségükkel, hogy valaha tudnak-e még nevetni egy olyan helyzeten, amikor egy előkelő ember a városközpontban megbotlik és elesik. Az élet hosszú tud lenni, emlékezetre méltó vagy hétköznapi. Az idő múlása az érzelmek széles palettáját adja ajándékba. És ott legmélyen, közel és távol, ott van ez a meghatározhatatlan város, Nápoly, mely magával ragad, elvarázsol, zajong, kacag és aztán ártani is tud.
(forrás: artmozi.hu) [bezár]
