Maléna (2000) 81% 140★

Újabb darabja a gyógyíthatatlan Olaszországba vágyódásomat felébresztő és tápláló filmeknek. És amúgy nagyon elegáns film is, és nem csak a varázslatos Monica Bellucci miatt. Minden napsárga és kávéfekete és forró téglaszínű, a jelenetek tele vannak ábrándképekkel, hangulatos zenékkel és gyönyörű nőiességgel, meg az olasz mindennapok ízével (ami csak egy ideig idilli.) Egyszerre szól két ember életéről a világháború alatti Szicíliában: egyrészt ott van Renato, akinek kis túlzással a felnövését követhetjük végig, amit két dolog keretez: a lassanként mindenki életébe betörő háború és az első nagy szerelem A Nő iránt. Az ő elmesélésében (vagyis inkább nézelődésén át) látunk bele a másik életbe, Malénáéba, aki a kisváros leggyönyörűbb nője és akit már azelőtt mindenki a szájára vesz, hogy bármit is tudnának róla, vagy erre bármilyen okot is adna. Maléna puszta létezése bűn ebben a közegben. Jól bemutatja a film ezt a fajta kétélű figyelmet, féltékenységet, tárgyiasítást, mítoszgyártást, ami a puszta létezésükben vonzó nőket kíséri. Szomorú volt látni, hogy azok a férfiak, akik nap mint nap róla fantáziáltak, végül a megalázásakor semmit sem tettek, egyikőjük sem emelte fel a szavát érte.
Egyszóval szerintem mindenképpen érdemes megnézni mert mind a felszínen, mind a felszín alatt sok szép és érdekes rétege van.

Gyönyörű film a változásról és arról, mire kényszerít minket az élet, milyen döntéseket hozunk és mihez kezdünk a következményekkel.
Nagyon szerettem, remélem egyszer olaszul is láthatom majd. Monica Bellucci pedig úgy tökéletes, ahogy van.

Nagyon művészi, úgyhogy történetet ne nagyon várjatok. Amit le lehet belőle vonni: 1. a férfiak undorítóak, 2. a nők is. Malénáról nem tudunk meg semmit, a kisfiú meg gyáva és csak leskelődni tud. Régen szerettem az ilyen értelmetlen drámákat, de már kinőttem a művészfilmekből.