Matteo Garrone filmje egy meseantológia, amely Giambattista Basile Pentameronjának három történetét dolgozza fel.
Az első történet egy megkeseredett királynéé és a fiáé, a második két nővéré, akik egy becsapnak egy élvhajhász királyt, a harmadik pedig egy királyé, aki egy bolha megszállottja lesz.
Szörnyek és szerelmek (2015) 38★
125' · francia, egyesült királysági, olasz · dráma, fantasy, szkeccsfilm 16 !
Képek 3
Szereposztás
Kedvencelte 5
Várólistára tette 128
Kiemelt értékelések
Hát magamtól biztosan nem néztem volna meg ezt a filmet…Kötelező film volt egyik médddiás órámra.
Legközelebb biztos nem olvasok el semmilyen értékelést az adott filmről, mert azért sikerült magamat megijeszteni még a film kezdete előtt. Olyanokat olvastam róla, hogy így meg úgy gyomorforgató, idegek kellenek hozzá meg horror mese…Szóval ja eléggé meghátráltam tőle és konkrétan rettegve vártam, hogy mikor jön a tényleg beteg/undorító/félelmetes rész.
Háááááááát hála az égnek nem volt olyan sok része!
Persze voltak benne beteg és kissé félelmetes részek, de még én is végig bírtam nézni szóval tényleg nem volt vészes, sokkal de sokkal rosszabbra vártam.
Amúgy nekem esküszöm tetszett, nagyon különös stílusa van a filmnek de tökéletesen illett a bizarr mesékhez. A képi világa is gyönyörű, igazán mesebeli.
A történetek közül talán a 2 nővér meséje tetszett a leginkább.
Nekem eléggé összekusza volt, azt hinné az ember, hogy a film végére összekötődnek a szálak, de itt ilyesmi nem történt meg. Szóval nekem a vége ilyen lezáratlan vagy nem is tudom.
A bolhás jelenettől viszont falra tudtam volna mászni, ott tényleg elundorodtam.
Unni nem untam, mert szerintem izgalmas volt a maga szintjén.
Féltem hogy érvágós lesz a film, de hála az égnek nem lett igazam!
Mondjuk szerintem az sokat segít ha eleve nagyon szeretem a meséket.
Azért még egyszer nem biztos, hogy megnézném, egyszer elég volt. De mondom nem olyan rémes, láttam már sokkal rosszabb filmet.:D
Ennek az egésznek nem volt semmi értelme. Egy nagy baromság halmaz, összedobáltak pár szereplőt, pár sztorit és azt gondolták, hogy hú, de jó lesz. Untam, háromszor majdnem el is aludtam rajta, ráadásul élvezhetetlennek tartom a 90%-át. Csak nagyon elkeseredett emberek nézzék meg…
Ez a film a tökéletes ez meg mégis mi volt érzés. Nekem tetszett a hangulata, volt benne néhány érdekes karakter, és a történet is annyira szokatlan, annyira nem hétköznapi volt, hogy folyamatosan meg tudott lepni valamivel.
Na de azt azért nem mondanám, hogy élveztem volna :D Annyira bizarr volt, annyira furcsa, értelmetlen és zavarba ejtő, és pont az, ami az elején tetszett benne, a végére már túl sok volt. Már nem azon gondolkoztam, hogy vajon happy end lesz-e, hanem hogy egyáltalán fog-e történni bármi említésre méltó a végén, hogy haladnak-e bárhová is a történetek? És van-e bármi közük egymáshoz? Nem érzem úgy, hogy a film bármit is elmondott volna, és egyre rosszabbul éreztem magam, miközben néztük: túl sok rossz dolog történt, túl értelmetlen volt, és egyáltalán hogy jutott eszébe valakinek és mi ez és miért?? Úgy éreztem, mintha a film egyetlen célja az lenne, hogy mindenféle rossz érzéseket keltsen a nézőkben, és emiatt egyre jobban vártam már, hogy vége legyen.
Úristen!! Most komolyan ez a vége??? Teljes sokk alatt állok és így fejezik be??? Tíz csillagot is kaphatott volna tőlem, hogyha kitaláltak volna valami normális befejezést…
No de egészében véve: Baromi jó film. Nem is értem miért nincs rajta a horror megjelölés. Végig borzongtam, rettegtem, undorodtam, stb, stb. Teljesen kikészített. Nem egyszer rám tört a klausztofóbia, a tanácstalanság, a borzalom.
A film több történetet mesél el egymással párhuzamosan és mind nagyon érdekes, groteszk és abszurd. Mintha már párról hallottam volna, de talán nem annyira ismertek. Olyan, mintha öt horrorisztikus Disney-mesét néztem volna egyszerre. A vége mindnek happy end, csak éppen nem sikerült őket egyszerre befejezni. Szépen sorban zárták le őket, ami elég furcsa élmény, mivel mindnek olyan vége van, hogy az ember idegbajt kap és eltervezi, hogy elmegyógyintézetbe vonul. Az utolsó jelenetben megjelennek ugyan egyszerre a történet szereplői, csak éppen semmi közük nincs egymáshoz…
A képi világ viszont csodálatos volt. Gyönyörű mesebeli tájak, hatalmas kastélyok, minden, ami kell… mindez megspékelve a nagyszerű színészi játékkal. Egyszer mindenképpen látni kell!
Tulajdonképpen egy szkeccsfilm, csak éppen nem a hagyományos lineáris történetvezetéssel. Vannak jó és rosszabb pillanatai is, de talán jót tett volna a filmnek ha ezek egy ponton valóban kapcsolódnak egymáshoz, nem csak ilyen erőltetetten. Bár mindhárom történetre jellemző a kissé összecsapott lezárás.
Rémmesék rémmeséje. Mindhárom történet nagyon bizarr. Képi világa nem hagyja a brutális részleteket a képzelőerőre, Garrone pontosan megmutatja, mi játszódik le az ő agyában. Nem biztos, hogy szeretnék a haverja lenni. Mindemellett gyönyörűen fényképezett film és mindegyik sztori bevarázsolós. De nem lesznek szép álmaink utánuk, ezt garantálhatom.
Nem mondom, hogy ez egy rossz film, sőt néhány történetvezetésében igényesebbnek tűnő társát is mélyen a földbe veri. De hogy attól még erősen kell gondolkodni, miről is szólt tulajdonképpen, és hol van elrejtve benne a tanulság a néző számára, az biztos. Amúgy pedig csak ismételni tudom az előttem szólókat, képi világában abszolút egy orgia, nem győzünk gyönyörködni a szép tájakban.