Szerencsére azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy én még gyerekkoromban (igaz a film elkészülte után kb. 20 évvel) láttam először ezt a filmet, amikor még relatíve újnak számított ez a technika, és éppen ezért kellő hatást sikerült elérnie. Talán az elsők között volt azon filmek közül, amikor a készítők el mertek játszani azzal a gondolattal, hogy milyen lenne ha a robotok öntudatukra ébrednének. Abban pedig mindenképp egyedi volt, hogy először láttam olyan létesítményt, ahol egy tudóscsoport irányít egy előre megszervezett, emberkülsejű robotokkal felszerelt, előre megírt történetet, ami a jövőben játszódik.
Na és hát Yul Brynner! Ezt a szerepet neki találták ki, és azt hiszem rajta kívül senki nem tudta volna olyan hitelesen eljátszani, mint ő!