Feltámad a vadnyugat (Feltámad a vadnyugat 1.) (1973) 66% 55★

Westworld sorozat előtt érdekes megnézni, a koncepció hasonló, és ugyebár innen van az ötlet. :)
Más még itt a kivitelezés, kevesebb modernkedés, a film kb. feléig szórakoztató, vicceskedő, kicsit cél nélküli, aztán átcsap párbeszéd nélküli üldözési jelenetekbe, ami egy leégett arcú robotban csúcsosodik ki.
Még egy infó, a Terminatort is itteni figuráról formázták állítólag..

Sok helyről lehet ismerős az alapsztori: Egy szórakoztatásra kitalált központban balul ütnek ki a dolgok és elszabadul a pokol. A megvalósítás szerintem egész jó lett. Brynner tökéletes volt a gyilkoló robotként, így a folytatásban ( Eljövendő világ (1976) ) is eljátsza ezt a szerepet.

Őszintén meglepődtem, hogy Crichton karrierjének elején rendezéssel is próbálkozott. Hogy a későbbiekben szinte minden sikerkönyvét/forgatókönyvét mások vitték vászonra, tulajdonképpen érthető: nem mondom, hogy használhatatlan rendező, de egy ifjú, ismertségre csak később szert tevő titán vélhetően tudott volna még nagyobbat gurítani a témában.

No nem mintha a Feltámad a vadnyugatnak jelen formájában szégyenkeznie kéne – a hatása felmérhetetlenül nagy, hiszen egy közelmúltig futó sikeres sorozat mellett egész sor klasszikus produkció közvetlen előzményét tisztelhetjük benne. Nem nehéz például ráismerni a Terminator franchise alapgondolataira, a gépek lázadására és a legyőzhetetlen gép elől menekülő ember kilátástalan harcának bemutatására. Ráadásul a nevezett terminátor már itt is sokszor képkockáról képkockára ugyanúgy viselkedik és ugyanazt teszi, éli át, mint Cameron filmjében tíz évvel később: itt is megismerjük az ő nézőpontját, itt is deformálódások érik, és itt is spoiler.
A film logikailag persze kikezdhető, számos nyitott kérdés felötlik a nézőben, ami Crichtont ismerve a könyvben vagy nem volt még benne, vagy sikerült azt megmagyarázni – én például nem értettem, miért keresi a robot-pisztolyhős hőkamerával a célpontját az egyik jelenetben, és miért nem látja meg őt azonnal egy másikban, csak mert kikapcsolt robotnak tetteti magát.
A rendezés kapcsán egyébként jegyezzük meg, hogy Crichton a kocsmai bunyós résben egy nagyon ütős Sam Peckinpah-hommage jelenetet hoz létre, ügyesen használva a kultikus rendező néhány hagyományos vágási, képbeállítási módszerét, ez igazán tetszett.
A castingról: Yul Brynner beválogatása a robot-pisztolyhős szerepére valahogy egyszerre tűnik tisztelgő gesztusnak és ízléstelenségnek, nem tudom, erről a fordulatról mit kéne gondolnom – főleg annak fényében nem, hogy miközben minden mellékszereplő robot maximum csak szenvtelenséget mutat, addig ő teljesen természetellenesen szögletes mozgással játssza túl a karaktert. James Brolin ifjúkori filmjeit viszont ezúton is ajánlom minden Christian Bale-rajongónak, ha már éheznek valami újdonságra a kedvencüktől!

Jó film a Feltámad a vadnyugat – korát természetesen nem tudja letagadni, az abból fakadó (mai szemmel) suta részleteket el kell fogadnia a nézőnek, de mint az egyik első a számos remekül sikerült Crichton-sztori közül megállja a helyét!

Szerencsére azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy én még gyerekkoromban (igaz a film elkészülte után kb. 20 évvel) láttam először ezt a filmet, amikor még relatíve újnak számított ez a technika, és éppen ezért kellő hatást sikerült elérnie. Talán az elsők között volt azon filmek közül, amikor a készítők el mertek játszani azzal a gondolattal, hogy milyen lenne ha a robotok öntudatukra ébrednének. Abban pedig mindenképp egyedi volt, hogy először láttam olyan létesítményt, ahol egy tudóscsoport irányít egy előre megszervezett, emberkülsejű robotokkal felszerelt, előre megírt történetet, ami a jövőben játszódik.
Na és hát Yul Brynner! Ezt a szerepet neki találták ki, és azt hiszem rajta kívül senki nem tudta volna olyan hitelesen eljátszani, mint ő!

Az új sorozathoz kaptam egy ajánlást egy barátomtól, azzal a kiegészítéssel, hogy előtte mindenképpen nézzem meg ezt is, ezért került sor rá.
Michael Crichton neve számomra elég jó bíztatást jelentett hozzá.
Mai szemmel eléggé ergya, valljuk be, eljárt felette az idő mind technikailag, mind a történetet és egyéb megvalósítási szempontokat illetően is.
Azért meglepően jól szórakoztam, pedig a westerntől én alapból hidegrázást kapok.

Azt kell mondanom, pozitívan csalódtam, mert a cím és borító alapján valami nagyon gagyira számítottam – de nem, meglepően jó volt.
Habár a befejezés túl váratlan volt, én még tette volna oda valamit.

A próbálkozás érdekes, de a hangulat nem igazán jött át.
Egyrészt mert az első fele nemhogy maga volt félig komédia, hanem mert a avilág se vette komolyan magát, mintha az ábrázolt világ paródiáját prezentálták volna a kedves vendégnek.
A másik? A logikai bakik. Soroljam? Oké.
spoiler
Na jó, elég volt. Mondok egy pozitívumot is: végre-valahára egy alkotás, ami a teljesen alkalmatlan fej helyett a robotok hasába rakta az agyat! Zseniális.

Amolyan „scifi-western”, nemigen találkoztam hasonlóval, de egyáltalán nem érdektelen a téma. Inkább tévéfilmként emlékszem rá, de a vége felé vannak egészen jól eltalált jelenetek, egyszer érdemes lehet megnézni, nem kell feltétlen megijedni Crichtontól.

Jaajj hát ez nagyon rossz volt. Rettentően kínos és rettentően ostoba volt az egész. De szerintem ezt ne fogjuk a film korára. Azért régen is lehetett jó filmeket csinálni, vagy legalábbis olyanokat amik normálisan vannak megírva, rendezve, és jó színészek vannak bennük. Pár alap gondolat és ötlet jó volt, de rossz volt a kivitelezés. Mondjuk ez a robotos téma pont olyan, aminek jót tesz a feldolgozás, a 21. század és a CGI.