Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

495 zóna filmekről »


Mozipremierek

Balhés nyaralás (2024) Spermageddon (2024) A végső rítus (2025) Superman (2025) Egy kis senki Putyin ellen (2025) Oxana (2024) Tűz a tengerparton (2024) Vágtázó lovakról (2024) A sötétség szelleme (2024) 28 évvel később (2025) Jurassic World: Újjászületés (2025) Miley Cyrus: Something Beautiful (2025)

Streamingpremierek

Katie Taylor vs. Amanda Serrano 3. (2025) Nincs hozzád fogható (2025) Dani Rovira: Megéri (2025) Egységben az erő (2025) Álomesküvő Madeával (2025) Zombik 4.: Vámpírok hajnala (2025) Parlagon (2024) Emlékezetes utazás (2025–) A hét mackó (2025–) A téglafal (2025) Túl sok (2025–) Leviatán (2025–)

Random kedvcsináló

A Notre Dame-i toronyőr (1996)

Ezt a filmet annyira érzem. Minden egyes alkalommal, amikor megnézem, sírok, mégis olyan, mintha valaki szeretetet és életet itatna a pici szívemmel. Sötét hangulatú, igen, de már gyerekként is imádtam, annak ellenére, hogy egy érettebb elme számára sokkal gazdagabb történet. Esmeralda mindig is a példaképem volt, és mindig is az lesz. Frollo a Disney-antihősök antihőse, a legzseniálisabb, legrendkívülibb karakter, akit valaha alkottak. A dalok a legjobb dalok, amikkel csak elő lehetett rukkolni, a God Help The Outcasts engem brutális kegyetlenséggel gyilkol le minden alkalommal, és tudom ám, hogy direkt van! Párizs, a Hellfire, Quasimodo, a vízköpők, a Hellfire, a Notre Dame, Captain Phoebus, A HELLFIRE, Clopin… a Hellfire-t említettem már? Nem tudok lehámozni minden réteget az imádatomról, ami ezt a filmet övezi, és talán nem is érdemes. Szerintem a legalábecsültebb Disney-film. A Notre Dame-i toronyőr erős. Erős és büszke.