Hűha…
A „Szólít a szörny” címmel, körülbelül 3 évvel ezelőtt találkoztam egy újságcikkben, amit angolról kellett magyarra fordítani órán. Már akkor felkeltette a könyv az érdeklődésemet, amit sajnos azóta sem olvastam el. És milyen hatalmas hiba is volt.
Határozottan emlékszem, a cikk írója olyanokat írt, hogy „nehezen emészthető”, „nem fogsz könnyen aludni tőle”, „megváltoztatja az életed”, „de el akarod olvasni”. És mennyire igaza volt. Eszméletlenül fájdalmas és gyönyörű egyszerre. Ami a legeslegjobban tetszett (persze magán a történeten kívül) az az első két történet képi világa. Mesebeli és csodaszép volt.
Könnyen eltudok érzékenyülni, ebből adódik, hogy a végén szó szerint egy csésze teába folytak a könnyeim, mire rájöttem: le kéne tenni, mert problémák lesznek.
Az egyetlen ok, amiért levontam egy csillagot, hogy ez az adaptáció azon kevés filmek közé tartozik, amit előbb láttam, mint olvastam, így viszonyítási alapom nincs.