F1 (2025) 79% 93★

A Formula-1 népszerűsége felfelé ível még a tengerentúlon is, de valószínűleg van még mit javítani rajta és ezt megtámogatták egy (állítólag) 300 millió dolláros hollywoodi mozifilmmel. Egy drága reklámfilmmel.
A végeredményt látva az a véleményem, aki kevésbé foglalkozik ezzel a sporttal annak jobban be fog jönni a film stílusa és koncepciója, és jobban eltudja fogadni a filmben megjelenő eseményeket, ellentétben velem, aki már több évtizede követem minden eseményét a versenyektől kezdve az edzéseken át, mindenféle kapcsolódó hír figyelésével. Igen tudom! Ez egy szórakoztató film nem dokumentum!
Az alkotók nagyon profi módon álltak hozzá a mozi elkészítéséhez és ez látszik az eredményen. Technikailag nagyon jó a film, remek felvételek vannak a versenyektől igazán nagy mennyiségben talán néha túl sok is van, de az sosem baj, bár lehetséges a film drámai éle elkopott tőle, igaz ezt legfőképpen a gyatra forgatókönyvíró munkájára fogom.
Én egy kicsit most kötözködni fogok. Ez sokaknak nem fog tetszeni, de én ezt a filmet inkább a Formula-1 szemszögéből figyeltem és sok minden nem tetszett. Vagy nem találtam valósághűnek egyes esetekben vagy nagy túlzásokat észleltem, más esetekben nagy baromságokat.
A történet egy elfecsérelt tehetség nagy visszatérésére épít, ami sokkal hihetőbb lenne mondjuk 5 év kihagyás után visszatérni, mint a filmben szereplő 30 év után. Ebben a sportban kevés kihagyás után is nehéz visszazökkeni a kerékvágásba; lásd Michael Schumacher esetét, aki a világ egyik legjobbja volt. Ja és persze ez egy technikai sportág, ezért szükség van a sikereséghez megfelelő technikára is. Mekkora baromság az, hogy egy bajban és sikertelenségben vergődő csapat egy ilyen régen levitézlett versenyző (természetesen egy amerikai, akik sosem voltak nagy számban a Formula-1 élvonalban, miért nem Bardem lett a versenyző?) segítségével akar a legutolsó helyről győztes pozícióba kerülni. Ja és az mekkora f….ság, hogy egy nagyon kis alkatrész segítségével szárnyal, a csapat annak hiányában pedig szenved. Sonny Hayes képes mindenféle kopott vagy rossz gumikon olyan teljesítményt nyújtani, mint senki más. Az igazi nagy legendás bajnokok sem.
Lényeg; jött a veterán tökös irtó laza és mindent tudó versenyző, aki kioktat mindenkit a csapatfőnöktől kezdve a főtervezőn át egészen szerintem a szakácsig. Nekem ez nagyon ellenszenves volt. Ezzel nem a karaktert jellemző tulajdonságokra gondolok, hanem arra, hogy ez működött is a történetben és egyre jobban lettek tőle.
Rendben abbahagyom, mert egy csomó igazán idegesítő dologra már nem is teljesen emlékszem kristálytisztán.
Visszatérve a filmre, mint film. ;)
A történet sablonos, nem végtelenül rossz csak közepes, bár lehetett volna egy izgalmasabb drámai produkció is, de sajnos a karakterek nem voltak elég érdekesek. Egyedül talán csak Pitt szerepe volt jobban kidolgozva a hibáival együtt, a többiek haloványak voltak. Sajnos a szerelmi szál is totál felesleges volt, de gondolom szükség volt a beleerőltetett női karakterek (főtervező, szerelőcsaj) számára valamilyen funkciót adni. A mester tanítvány szál sem lett valami izgalmas. Egyikből sem nézném ki, hogy képesek tanulni valaki mástól.
Egyébként látványos a film, egyáltalán nem unalmas, ezért mindenképpen érdemes nagyvásznon megnézni, mert sokkal hatásosabb így átélni ezt az élményt sokkal egyszerűben át lehet siklani az esetleges problémás részeken, mert visz magával a lendület.
Tipikus hollywoodi szórakoztató film. A Hajsza a győzelemért sokkal jobb volt, minden tekintetben

Függetlenül attól, hogy iszonyatosan nagy élmény volt moziban megnézni, azt kicsit sajnálom, hogy nem tudtam közben jegyzetelni – lett volna mit. Így egyelőre marad egy rövidebb, tömörebb értékelés. (Ui: Aha, na persze…)
Egyet kár elvitatni ettől a fimtől: iszonyat hangulatos lett, főleg szélesvásznon, csúcs hanggal. Remekül visszaadta a sport feelingjét, egyben emlékeztetett arra, miért is szeretem annyira. A zenék is ott voltak a szeren, spoiler. Tetszett továbbá az, amint a valós mezőnybe passzintották bele a csapatot és Brad Pittéket: jó volt látni az ismerős arcokat :33
Másfelől viszont akadt nem egy, nem két kínos hülyeség: vagy csak szimplán kínos jelenet. Ami a leginkább dühített, az az, hogy azokkal a mocskos húzásokkal, amikkel Hayes élt, a való életben nem, hogy az F1-ből, de az egész univerzumból kibannoltatta volna magát, és teljesen jogosan. Tudom, sokan felhánytorgatják, mennyire agyonszabályozott lett a Formula-1, de azért lássuk be, ennek megvan az oka – ez továbbra is egy veszélyes sportág, és messze túl sokan haltak már meg a versenypályán az évek, évtizedek során. Hayes a trükközésével simán kinyírathatta volna magát, ami elég nagy baj, de akár más(oka)t is, ami még nagyobb. NEM lehet így versenyezni, mert túl azon, hogy aljas, még életveszélyes is. Nekem ez nem menő volt, meg punk, hanem felháborító. De lehet, ezt is én látom rosszul, mindenesetre a figura jellemét és attitűdjét látva azt éreztem, valahol a 80-as években ragadt és senki sem szólt neki, ez már nem az az éra (bár ezeket akkor sem nézték volna el neki). spoiler.
Tipikus hollywoodi elem volt továbbá az, amint a NAAAAGY Brad Pitt jön, lát, felemeli a csapatot, ami addig haldoklott spoiler.
A vágás néhol egyenesen pocsék, amikor Hayes először slattyog be a versenypályára, majd megy az oda-vissza beszólogatás közte, a csapatfőnök, Kate és Javier Bardem karaktere között, olyan tempóval szabdalták fel a jelenetet, mintha egy pörgős akciófilmbe csöppentünk volna. Kissé hányingerkeltő volt.
Amúgy meg spoiler.
Ó, és itt volt Will Buxton is, a Drive to Survive jól bejáratott, Arany Málna díjas, drámatagozatos „nagy szakértője” – a drámázás viszont ezúttal elmaradt. Pedig már azt vártam, mikor nyom be egy olyan alakítást, mint amilyet az említett sorozatban szokott… Mi történt veled, Willy, itt lett volna a nagy lehetőség, és nem éltél vele? Eh…
A 60 éves F1-es pilótán pedig egyszerűen nem tudtam magam túltenni – de legalább a film sem hagyta, hogy elfelejtsük, hősünk messze túl öreg már ehhez.
Mindent összevetve: igazából az az érzésem, ezt a filmet felesleges ajánlanom, vagy sem. A sportág szerelmesei így is, úgy is meg fogják nézni. Sajnos, nem sokszor nyúlnak ehhez a témához, így nincs miből válogatni: be kell érni azzal, amit kapunk. Egynek amúgy elment, de szívből remélem, készülnek majd jobb alkotások is ennél.
És a végén ez így is egy hosszú értékelés lett… Zárásnak itt hagyom ezt a kis Fan Videót, amire totál véletlenül találtam rá, és nagy kedvencem lett (and I will love you again): https://www.youtube.com/watch…

Jerry Bruckheimer producer nem hazudtolta meg magát: ez a film bizony az Armageddon és a Top Gun tesztoszterontól bűzlő őszintén bugyuta receptjét követi. Ugyanolyan masszív 80-as, 90-es évekbeli férfigiccs, mint elődei.

A már-már westernhősi magasságokba emelkedő főszereplő jön, lát, majd helyreállítja a közösség rendjét, miközben az aktuális jónőt (aki itt okos, mert mérnök) is meghódítja. Dolga végeztével pedig elvándorol a naplementébe. Ha nem nézzük a modern környezetet, az F1 akár akkor is készülhetett volna, mint említett társai.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2025/07/11/f1-film-kritika/

Ki kell jelentenem, hogy nem szeretem a Forma1-et, sőt 10 éve még utáltam a hangját is – aztán az évek alatt megtűrtem, néha odapillantottam, elvoltam vele (sőt kedvenc versenyzőm is lett) – mert a párom nagyon szereti.
A filmre kíváncsi voltam, mertBradPitt :D

Nekem, mint laikus szuper élmény volt, a hangsúly a karaktereken, a drámán, ill. élveztem, hogy bepillantást kaptam a kulisszák mögé. Párom mondta, hogy a verseny szabályaitól persze több ponton eltértek a sztori előnyére, de mint sportfilm-dráma-sorsok bemutatása szerintem jól működött. Látványos és nagyon érzelmes volt, tetszett, hogy az aktuális versenyzők is feltűntek – sőt ott forgattak a valós helyszíneken két verseny-menet között.

Látványos, de panelekből építkező történetét túl sokáig húzzák, így egy idő után már csak azt várja az ember, mikor lesz vége. F1 rajongói szemmel pedig bicskanyitogató Sonny Hayes csalással határos ámokfutása.

Bővebben Instán: https://www.instagram.com/p/DLGAxakuN33

Aki szereti és követi a forma 1-et, annak szerintem nem szabad úgy beülni erre a filmre, hogy ez egy dokumentum film lesz a sportról, mert akkor tényleg nem fog nagy sikert aratni nála. Kicsit el kell engedni azt a „felsőbbrendűség-érzést”, hogy tudjuk, ez az amit amúgy nem lehet megcsinálni a futamokon, vagy mi az ami eredetileg nem így van (gondolok itt például arra, hogy Brad Pitt az egész film alatt egy [kissé átalakított] Forma2-es autót vezet).
Ez inkább egy olyan történet, ami a sport hangulatát hivatott bemutatni, és talán azt is, hogy mennyire veszélyes is tud lenni, ha túl tudunk nézni azon, hogy mennyire menő és csillogó a pilóták élete.
(Apró megjegyzés, a szemfüleseknek feltűnhetett, hogy Joshua karambolját Romain Grosjean [esetleg Niki Lauda] balesete inspirálta, míg Sonny-ét Martin Donnelly balesete.)
Én személy szerint megértem, hogy fontos lenne azt is hangsúlyozni, hogy a pilótáknak mennyire nincs magánélete vagy szabadideje a sporton kívül, és hogy mennyi különféle áldozattal jár ez, hiszen ez az egész életük, de ezt bemutatni nem egy (félig) fiktív történet feladata.

(Valamint hozzátenném, hogy a film sikeresen toborzott a sportnak egy új rajongót a mozipartnerem személyében, tehát meg kell hagyni, hogy jól végezte a munkáját~).

Carlos Sainz-nak nem volt igaza… abban a tekintetben, hogy akik szeretik az F1-et, utálni fogják ezt a filmet… nos, én nagyon szeretem/ szerettem az F1-et… ( igaz, mostanában nem nézem, nincs kinek szurkolni) de nem utálatam ezt a filmet… úgy kell megnézni, hogy ez egy szórakoztató mozi, nem doku… és máris jobb a szájíze az embernek :)

Csak Carlos Sainz-ot tudom idézni, miszerint : „Aki nincs úgy benne a Forma1-ben, az imádni fogja.”
Erre megkérdezte az interjúztató, hogy mivan azokkal akik benne vannak?
Mire ő azt válaszolta, hogy: „Azok utálni fogják!”
Mást nem szeretnék az értékelésemhez hozzá fűzni.

A Gran Turismo film kapcsán már említettem, hogy 8 éves korom óta rajongok az F1-ért. Tisztán emlékszem, mikor még az ősi Orion tv-n néztem a ’98-as belga futamot, ahol Palikot idézve „egy roncstelep lett az autópálya”. Persze lehet erre a sportra mondani jogosan, hogy unalmas, magam is elismerem, hogy az egyes szezonokban mindig volt nem kevés háttérzajnak megfelelő vonatozás. Viszont én mindmáig közel gyermeki lelkesedéssel ülök le az időmérők, illetve a nagydíjak elé, reménykedve abban, hogy valami váratlanul izgalmas fog történni.
A lelkesedésem nem is lehetett volna nagyobb, mikor hivatalosan be lett jelentve, hogy készül egy F1 mozifilm, méghozzá a szerintem igen tekintélyes filmográfiával rendelkező Joseph Kosinski-től, aki előtte a Top Gun: Maverick-kel kész blockbuster csodát művelt. Nem vártam el, hogy hozza le azt a csúcsminőségi szintet, de egyértelműen bizakodtam, azonban látva a filmet, kicsit azért kompaktabb, erősebb élményt reméltem, de így se annyira problémás anyag.

Magam részéről meg tudok békülni a Hollywood-iasabbra vett formulával (kackac), ha azt a határokon belül kezelik, itt úgy éreztem, hogy eléggé túlcsúsztak vele. Élből a kialakult szerelmi szálat fölösleges volt belepréselni egy ilyen sztoriba, a konfliktusok Pearce és Hayes között itt-ott túlkapottak, utóbbi amiket leművelt a pályákon minimum eltiltás járt volna. Az FIA jelenlétét alig lehetett érezni, megúszós dolgokból akadt jó pár, túl lazára vettek bizonyos cselekményrészleteket, pedig egy ponton megvolt az esély egy komolyabb drámai szál megnyitására. A Rush vagy a Ford v Ferrari ezen a téren lényegesen acélosabbak voltak.
Amire azonban nem panaszkodok, hogy az előreláthatóság ellenére villámgyors lendülettel lepörgött a 155 perces játékidő, az onboard-ból mutatott versenyek pazarul néztek ki, és piszkosul jól szóltak. A karakterek közti interakció és az őket megszólaltató színészek rendben voltak, Zimmer zenéje rutinmunka lett, Wéber Gábor kommentátort klassz volt itt is hallani, és külön tetszett, hogy a valós pilótákkal voltak egy légtérben a főbb szereplők. Ezek közül az Alonso cameo vitte nálam a prímet. Díjazandó volt az is, hogy kint forgattak a grand prix pályákon, illetve hogy a 2024-es és a régmúlt idők valós futamaiból szintén bevágtak egyes részleteket némi autentikusságot adva az összképnek.

Szóval Kosinski-től lehetett volna jobb, szorosabbra vett élmény, de így is hamarabb fogom ezt újranézni, mint némelyik dögunalmas real futamot. Nyári limonádé menetnek ideális.

Igaza lehet az előttem értékelőknek, hogy ez a film inkább a laikusoknak lehet érdekes, ugyanis akikkel néztem, mindegyikünket hidegen hagyja a Forma 1 (nyilván a híresebb pilóták nevét tudjuk, meg a cameóikat is felismertük nagyrészt, de így ennyi), viszont a film mindegyikünknek tetszett. Az igazság az, hogy valószínűleg sosem néztük volna meg, ha nincsenek a június végén lejáró ingyenjegyeink, és nem épp ez a legvállalhatóbb film a heti kínálatban… Na persze, a film nem a kiszámítható sztori és a sablonos karakterek miatt tetszett, hanem mert nagyon izgalmasak és látványosak a futamok (pedig én aztán nem az a típus vagyok, akit a szimpla látvánnyal le lehet kenyerezni), és kicsit abba is beleláthatunk – nem tudom, ez mennyire valósághű –, hogy ez a verseny azért bőven több annál, hogy száguldoznak körbe-körbe a kocsival (mint amennyit én ebből idáig felfogtam, elnézést kérek a szakértőktől :D), érdekes volt látni a taktikázásokat – de tényleg nem tudom, hogy mennyire valószerű, hogy egy valós futamon bármelyik csapat megúszhatna ilyen manőverezéseket. Tetszett, ahogy a film bemutatta, hogy ez tényleg egy csapatsport – nekünk, akik csak maximum rövidhírekből értesülnek a Forma-1 történéseiről, azért ez sokszor nem annyira egyértelmű, hiszen mindig a pilóták vannak a középpontban, és maximum az „istálló” nevét hangsúlyozzák ki – itt azért bőven átjött, hogy mennyi ember munkája van egy-egy pilóta mögött. De mondom, fogalmam sincs, hogy ebből mennyi a valóság és mennyi a fikció. Reklámfilmnek mindenesetre tökéletes, azt nem mondom, hogy kedvem lett tőle megnézni a következő futamot, de egy teljesen korrekt mozis élményt adott. Brad Pittből mondjuk mostanában már kicsit nagy dózisban kaptam, ezt a szerepet szerintem nagyjából rutinból lehozta, nem éreztem, hogy kihívás lett volna neki a karakter. A szerelmi szál szerintem is felesleges volt, el kellene felejteni végre, hogy a női karaktereket csak emiatt pakolják egy filmbe. Hiába mérnök, hiába okos, azért mégis főleg azért van ott, hogy legyen, akit a főhős a film kétharmadánál megfektet. Ezen a téren azért elég kínos volt a film, és mivel nem ez volt a lényeg, teljesen elhagyható lett volna. (Egyébként amíg néztem, még gondolkodtam is, hogy legalább Brad Pitt partnerének végre nem egy húszéves színésznőt választottak, de basszus, még Kerry Condon is 20 (!!!) évvel fiatalabb Pittnél – aki mondjuk, valóban egy elég jó karban lévő hatvanas, de mégiscsak hatvanas.)