F1 (2025) 79% 156★

A Formula-1 népszerűsége felfelé ível még a tengerentúlon is, de valószínűleg van még mit javítani rajta és ezt megtámogatták egy (állítólag) 300 millió dolláros hollywoodi mozifilmmel. Egy drága reklámfilmmel.
A végeredményt látva az a véleményem, aki kevésbé foglalkozik ezzel a sporttal annak jobban be fog jönni a film stílusa és koncepciója, és jobban eltudja fogadni a filmben megjelenő eseményeket, ellentétben velem, aki már több évtizede követem minden eseményét a versenyektől kezdve az edzéseken át, mindenféle kapcsolódó hír figyelésével. Igen tudom! Ez egy szórakoztató film nem dokumentum!
Az alkotók nagyon profi módon álltak hozzá a mozi elkészítéséhez és ez látszik az eredményen. Technikailag nagyon jó a film, remek felvételek vannak a versenyektől igazán nagy mennyiségben talán néha túl sok is van, de az sosem baj, bár lehetséges a film drámai éle elkopott tőle, igaz ezt legfőképpen a gyatra forgatókönyvíró munkájára fogom.
Én egy kicsit most kötözködni fogok. Ez sokaknak nem fog tetszeni, de én ezt a filmet inkább a Formula-1 szemszögéből figyeltem és sok minden nem tetszett. Vagy nem találtam valósághűnek egyes esetekben vagy nagy túlzásokat észleltem, más esetekben nagy baromságokat.
A történet egy elfecsérelt tehetség nagy visszatérésére épít, ami sokkal hihetőbb lenne mondjuk 5 év kihagyás után visszatérni, mint a filmben szereplő 30 év után. Ebben a sportban kevés kihagyás után is nehéz visszazökkeni a kerékvágásba; lásd Michael Schumacher esetét, aki a világ egyik legjobbja volt. Ja és persze ez egy technikai sportág, ezért szükség van a sikereséghez megfelelő technikára is. Mekkora baromság az, hogy egy bajban és sikertelenségben vergődő csapat egy ilyen régen levitézlett versenyző (természetesen egy amerikai, akik sosem voltak nagy számban a Formula-1 élvonalban, miért nem Bardem lett a versenyző?) segítségével akar a legutolsó helyről győztes pozícióba kerülni. Ja és az mekkora f….ság, hogy egy nagyon kis alkatrész segítségével szárnyal, a csapat annak hiányában pedig szenved. Sonny Hayes képes mindenféle kopott vagy rossz gumikon olyan teljesítményt nyújtani, mint senki más. Az igazi nagy legendás bajnokok sem.
Lényeg; jött a veterán tökös irtó laza és mindent tudó versenyző, aki kioktat mindenkit a csapatfőnöktől kezdve a főtervezőn át egészen szerintem a szakácsig. Nekem ez nagyon ellenszenves volt. Ezzel nem a karaktert jellemző tulajdonságokra gondolok, hanem arra, hogy ez működött is a történetben és egyre jobban lettek tőle.
Rendben abbahagyom, mert egy csomó igazán idegesítő dologra már nem is teljesen emlékszem kristálytisztán.
Visszatérve a filmre, mint film. ;)
A történet sablonos, nem végtelenül rossz csak közepes, bár lehetett volna egy izgalmasabb drámai produkció is, de sajnos a karakterek nem voltak elég érdekesek. Egyedül talán csak Pitt szerepe volt jobban kidolgozva a hibáival együtt, a többiek haloványak voltak. Sajnos a szerelmi szál is totál felesleges volt, de gondolom szükség volt a beleerőltetett női karakterek (főtervező, szerelőcsaj) számára valamilyen funkciót adni. A mester tanítvány szál sem lett valami izgalmas. Egyikből sem nézném ki, hogy képesek tanulni valaki mástól.
Egyébként látványos a film, egyáltalán nem unalmas, ezért mindenképpen érdemes nagyvásznon megnézni, mert sokkal hatásosabb így átélni ezt az élményt sokkal egyszerűben át lehet siklani az esetleges problémás részeken, mert visz magával a lendület.
Tipikus hollywoodi szórakoztató film. A Hajsza a győzelemért sokkal jobb volt, minden tekintetben

Valószínűleg a műfaj / téma legutóbbi hatalmas buktája (Gran Turismo) miatt nem számítottam sok jóra, de végül kellemes meglepetést okozott és látványosan élvezhetőbb darab lett, mint az említett játékadaptáció. Joseph Kosinski lényegében ugyanazt a színtiszta profizmust hozta, mint a Top Gun: Maverick esetében, szóval a film szinte minden jelenete a mozivászonért kiáltott, így valamelyest sajnálom is, hogy végül ezzel megvártam a streaming (illetve vod) megjelenést. Persze nem akarok túl hangos dicshimnuszt zengni róla, hisz a csillagozásomból látható, hogy mégsem ütötte meg az rendező úgymond „magnum-opuszának” szintjét, de versenyzős sztorik terén is még mindig torony magasan a Ford v. Ferrari és a Rush maradt az örök kedvenc. Ennek 3 igencsak egyszerű oka van. Mint írtam, technikai szempontból csúcskategória a film, zeneileg szintén, hisz ugyan messze nem ez lett Hans Zimmer legmaradandóbb munkája, de bőven megállja a helyét a sorban. Emellett a Javier Bardem és Brad Pitt páros dinamikája kisujjból viszi hátán az egész cselekményt, miközben Damson Idris-re sem lehet panaszunk. (Kerry Condon-ról pedig olykor azt hittem, hogy Rebecca Fergusson-t nézem.)
A legnagyobb problémám a továbbra is kb. minden második nézésemnél megemlített, fölöslegesen hosszú játékidő. Itt ráadásul konkrétan meg tudom mondani, hogy hol lehetett volna feszesebbre vágni az egészet, hogy ne érezzük azt, hogy épp egy minisorozatot darálunk le egyben. Teljesen erőltetett és klisés lett például a romantikus szál. Most komolyan csak azért raktak bele egy női fejlesztőt, hogy a főhősnek legyen kivel lefeküdnie, majd legyen kinek megnyílnia? Persze, hogy a férfiak túlnyomó többsége nem fordul pszichológushoz, ha mindenhol azt látja, hogy a machó karakterek mindig egy numerával osztják meg a lelki gondjaikat… Egyszer látnék már olyat, hogy egy Sonny-hoz hasonló, sérült figura szakemberhez fordul. CSAK EGYSZER! A másik jócskán megkurtítható szál a milliószor látott „veterán-újonc konfliktus / rivalizálás”. Átkozottul unalmas már és szinte minden esetben ugyanígy végződik. Még az a szerencse, hogy annyira talán nem volt hangsúlyos, mint azt az előzetesek sugallták. A két nagyobb spoiler is minimum az egyiket kivágtam volna. Értem, hogy sok beteg F1 rajongó már lényegében csak ezek miatt nézi a futamokat, de nagyon mesterkélt volt, hogy egy csapatból mindkét tag lényegében ugyanazon ment át rövid időn belül. (Örültem azért, hogy nem spoiler.)
Ugyan már régóta nem követem figyelemmel ezt a sportágat, de nekem is feltűnt, hogy a szabályokat eléggé szabadon értelmezték. Pl., ha láthatóan direkt spoiler.
Díjaztam még a valós versenyzők cameoit, illetve külön megtapsoltam, hogy a hisztikirály spoiler az utolsó futam. Külön a magyar szinkron javára szól, hogy ismét Gundel Takács Gábor-t tették meg a fő kommentátor hangjának, amivel még autentikusabbá váltak a versenyek.
Nem lett tehát kedvenc, de az előzetes elvárásokkal szemben egész jól szórakoztam rajta, így csak ajánlani tudom az említett kis hibái ellenére is.

Függetlenül attól, hogy iszonyatosan nagy élmény volt moziban megnézni, azt kicsit sajnálom, hogy nem tudtam közben jegyzetelni – lett volna mit. Így egyelőre marad egy rövidebb, tömörebb értékelés. (Ui: Aha, na persze…)
Egyet kár elvitatni ettől a fimtől: iszonyat hangulatos lett, főleg szélesvásznon, csúcs hanggal. Remekül visszaadta a sport feelingjét, egyben emlékeztetett arra, miért is szeretem annyira. A zenék is ott voltak a szeren, spoiler. Tetszett továbbá az, amint a valós mezőnybe passzintották bele a csapatot és Brad Pittéket: jó volt látni az ismerős arcokat :33
Másfelől viszont akadt nem egy, nem két kínos hülyeség: vagy csak szimplán kínos jelenet. Ami a leginkább dühített, az az, hogy azokkal a mocskos húzásokkal, amikkel Hayes élt, a való életben nem, hogy az F1-ből, de az egész univerzumból kibannoltatta volna magát, és teljesen jogosan. Tudom, sokan felhánytorgatják, mennyire agyonszabályozott lett a Formula-1, de azért lássuk be, ennek megvan az oka – ez továbbra is egy veszélyes sportág, és messze túl sokan haltak már meg a versenypályán az évek, évtizedek során. Hayes a trükközésével simán kinyírathatta volna magát, ami elég nagy baj, de akár más(oka)t is, ami még nagyobb. NEM lehet így versenyezni, mert túl azon, hogy aljas, még életveszélyes is. Nekem ez nem menő volt, meg punk, hanem felháborító. De lehet, ezt is én látom rosszul, mindenesetre a figura jellemét és attitűdjét látva azt éreztem, valahol a 80-as években ragadt és senki sem szólt neki, ez már nem az az éra (bár ezeket akkor sem nézték volna el neki). spoiler.
Tipikus hollywoodi elem volt továbbá az, amint a NAAAAGY Brad Pitt jön, lát, felemeli a csapatot, ami addig haldoklott spoiler.
A vágás néhol egyenesen pocsék, amikor Hayes először slattyog be a versenypályára, majd megy az oda-vissza beszólogatás közte, a csapatfőnök, Kate és Javier Bardem karaktere között, olyan tempóval szabdalták fel a jelenetet, mintha egy pörgős akciófilmbe csöppentünk volna. Kissé hányingerkeltő volt.
Amúgy meg spoiler.
Ó, és itt volt Will Buxton is, a Drive to Survive jól bejáratott, Arany Málna díjas, drámatagozatos „nagy szakértője” – a drámázás viszont ezúttal elmaradt. Pedig már azt vártam, mikor nyom be egy olyan alakítást, mint amilyet az említett sorozatban szokott… Mi történt veled, Willy, itt lett volna a nagy lehetőség, és nem éltél vele? Eh…
A 60 éves F1-es pilótán pedig egyszerűen nem tudtam magam túltenni – de legalább a film sem hagyta, hogy elfelejtsük, hősünk messze túl öreg már ehhez.
Mindent összevetve: igazából az az érzésem, ezt a filmet felesleges ajánlanom, vagy sem. A sportág szerelmesei így is, úgy is meg fogják nézni. Sajnos, nem sokszor nyúlnak ehhez a témához, így nincs miből válogatni: be kell érni azzal, amit kapunk. Egynek amúgy elment, de szívből remélem, készülnek majd jobb alkotások is ennél.
És a végén ez így is egy hosszú értékelés lett… Zárásnak itt hagyom ezt a kis Fan Videót, amire totál véletlenül találtam rá, és nagy kedvencem lett (and I will love you again): https://www.youtube.com/watch…

Ez egy nagyon jó film egy magányos hősről, aki belovagol a különböző autóversenyekre és ott megmondja/megmutatja a tutit, csak azt nem értem, hogy mi köze ennek a Forma 1-hez. A díszlet esetleg. Lehet, hogy ha nem nézném a forma 1-et és nem lennék tisztában a szabályokkal, akkor teljes mértékig el tudtam volna vonatkoztatni a valóságtól, de rajongóként ez elég nehezen ment, és a sok valótlanság kellőképp zavart. spoiler. Ha önmagában nézem a filmet és elvonatkoztatok attól, hogy ez egy forma 1-es film, akkor azt mondom, hogy nagyon jó, technikaillag, látványban, talán még történetvezetés szempontjából is teljesen oké, viszont szakmailag sok mindenben nem hiteles. A film pikantériáját az adja, hogy valós helyszíneken, valós versenyzőkkel és valós csapatvezetőkkel forgatták a filmet – imádtam, hogy Günter még szerepelt benne –, ugyanakkor nem értem, hogy a FIA hogy adta ehhez a nevét. Nem mondom, hogy nem történt már a történelemben ilyen, hogy szándékosan törtek kocsit a pályán ezzel is előnyhöz juttatva csapattársat, de azért ennyire nem volt nyílvánvaló és nem háromszor ugyanazon a versenyen! Voltak valós eseményeket idéző jelenetek, helyzetek, de összességében nekem akkor is sok volt itt ott. Az viszont mindenképp különös érzéssel tölt el, hogy a Hungaroringen ott voltunk, amikor a magyarországi jeleneteket forgatták, szóval végülis szerepelünk a filmben ha úgy vessszük. :D

Kicsit félve néztem meg a filmet, mondván voltak már próbálkozások, amelyek eléggé félresikerültek. Gondolok itt a Felpörgetvére, amelyben Stallone a Forma-1 helyett az Indycart mutatta be. Ugyan szeretem a filmet, mégis elég sok hiba van benne. Vagy ott a tavalyi Senna-sorozat, ahol lényeges dolgokat hagytak ki. Azonban Brad Pitt produkciója nem okozott csalódást.

Adott egy nem fiatal autóversenyző, aki részt vesz a Daytona 24 óráson és nyernek is. Utána keresi fel egy régi barát, aki most F1-es csapattulajdonos, hogy segítse ki, mert bajban van: ha nem szereznek pontot az év hátralevő futamain, akkor elveszti a részesedését. Barátunk beül az autóba egy újonc mellé és elszabadul a pokol jó értelemben.

A két karakter tűz és víz, érződik a generációs különbség. A fiatal újonc a közösségi médiának él, minden megszólalását meggondolja, míg Sonny totál lazán veszi a nyilatkozatokat és még a csapattagokkal való kommunikációt is.

Az tetszett benne főleg, hogy szó szerint leghátulról kezdik az egészet és számos megtörtént eset is előkerül más köntösben a két főszereplő között, mint Rosberg és Hamilton barcelonai ütközése és összekeverve jelenik meg Lauda és Grosjean balesete.
A mellékszereplők is szerethetőek, különösen a két nő, a tervező és a szerelőlány.

Egyetlen bakit találtam benne, amikor visszaemlékeznek a főhős 30 évvel korábbi balesetére. Ott 1993-ra teszik Jerezben a balesetet, abban az évben nem is volt ott verseny, Martin Donelly borzalmas balesete három évvel korábban történt. Ez azonban nem von le semmit a film élvezhetőségéből.

Természetesen megjelennek a 2023-as idény pilótái és csapatfőnökei is, de csak pár pillanatra.

A Hajsza a győzelemért után több mint 10 évvel egy fikciós és élvezhető mozifilm született a Forma-1 világáról, amelyet megéri megnézni a sportág rajongóinak!

Ha levenném a parasztvakítást gátló szemüveget, 7-es vagy 7,5 csillagnyi tetszést is éreznék. Van amikor pipettával mérik a blockbusterekbe a mindeféle hatásokat, érzelmeket f/okozó cselekményrendszert, jeleneteket – na ezt itt – egy autóversenyes sportfilmhez képest – bögrére cserélték. A szerelmi szál se gyenge, de az anyukás kapocstól lefordultam a székről.
Persze, nekem is eszembe jutott a két kedvencem (Ford v. Ferrari, Rush), de eszembe jutott a Mint a villám is, mert kb. ugyanaz a giccs. Bár mégis szeretem, de most már nem adnék rá 7-est, és erre sem adok – a kedvencekhez is mérni kell.

Jerry Bruckheimer producer nem hazudtolta meg magát: ez a film bizony az Armageddon és a Top Gun tesztoszterontól bűzlő őszintén bugyuta receptjét követi. Ugyanolyan masszív 80-as, 90-es évekbeli férfigiccs, mint elődei.

A már-már westernhősi magasságokba emelkedő főszereplő jön, lát, majd helyreállítja a közösség rendjét, miközben az aktuális jónőt (aki itt okos, mert mérnök) is meghódítja. Dolga végeztével pedig elvándorol a naplementébe. Ha nem nézzük a modern környezetet, az F1 akár akkor is készülhetett volna, mint említett társai.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2025/07/11/f1-film-kritika/

Látványos, de panelekből építkező történetét túl sokáig húzzák, így egy idő után már csak azt várja az ember, mikor lesz vége. F1 rajongói szemmel pedig bicskanyitogató Sonny Hayes csalással határos ámokfutása.

Bővebben Instán: https://www.instagram.com/p/DLGAxakuN33

Amennyire meg akartam nézni a vetítés kezdetekor ezt a filmet, ahogy teltek a hetek, annyira mondtam le róla. Végül mégis beültünk rá Laci barátommal, ha már belelendültünk a mozi-dömpingbe az elmúlt hetekben.
Azt kell mondjam, hogy ez egy olyan film, ami óriási túlzással, de átadja a Forma 1 minden érzését és minden apróságát. (Csak éppen utóbbiakat túlzóan felnagyítva.)
Szépen bemutatja a versenyzést, a rivalizációt… a folyamatos pörgést és adrenalint. Az „egyszer fenn, egyszer lenn” érzést és az örömmámort is.
A színészi játék itt zseniális. Brad Pitt hozza a kötelezőt. A többi színész is hozzáteszi a magáét. A valós versenyzők és csapatfőnökök is hozzáteszik a magukét, még ha csak pár másodpercig is szerepelnek a filmben.
Maga a sztori, ahogy az első sorokban írtam, baromi túlzó. Sokkal jobban rámegy az akcióra. Arra, hogy az ember egy élvezhető FILMET nézzen és ne dokumentumfilmet és ezt sokan elfelejtik. Aki doksit akar nézni nézze a temérdek lehetőségek közül ami számára kell, de ezt a filmet ne emiatt húzza le.
Nem mondom, hogy tökéletes, de olvasva a sok hurrogást és kritikát, úgy érzem sokan csak pár éve néznek F1-et… Aki pedig normális kritikát tud megfogalmazni, annak respect .
Számomra igazi izgalomfaktor volt a film, kikapcsolt és magával ragadott. Csak úgy elröppent az a két órácska. Én számoltam azzal, hogy nem egy F1-es dokumentumfilmre megyünk és elvonatkoztattam mindentől és csak a filmmel foglalkoztam. Nekem baromira tetszett.

Aki szereti és követi a forma 1-et, annak szerintem nem szabad úgy beülni erre a filmre, hogy ez egy dokumentum film lesz a sportról, mert akkor tényleg nem fog nagy sikert aratni nála. Kicsit el kell engedni azt a „felsőbbrendűség-érzést”, hogy tudjuk, ez az amit amúgy nem lehet megcsinálni a futamokon, vagy mi az ami eredetileg nem így van (gondolok itt például arra, hogy Brad Pitt az egész film alatt egy [kissé átalakított] Forma2-es autót vezet).
Ez inkább egy olyan történet, ami a sport hangulatát hivatott bemutatni, és talán azt is, hogy mennyire veszélyes is tud lenni, ha túl tudunk nézni azon, hogy mennyire menő és csillogó a pilóták élete.
(Apró megjegyzés, a szemfüleseknek feltűnhetett, hogy Joshua karambolját Romain Grosjean [esetleg Niki Lauda] balesete inspirálta, míg Sonny-ét Martin Donnelly balesete.)
Én személy szerint megértem, hogy fontos lenne azt is hangsúlyozni, hogy a pilótáknak mennyire nincs magánélete vagy szabadideje a sporton kívül, és hogy mennyi különféle áldozattal jár ez, hiszen ez az egész életük, de ezt bemutatni nem egy (félig) fiktív történet feladata.

(Valamint hozzátenném, hogy a film sikeresen toborzott a sportnak egy új rajongót a mozipartnerem személyében, tehát meg kell hagyni, hogy jól végezte a munkáját~).