Az a nap a tengerparton (2017) 68% 74★

Jó film.
Nehéz és fájdalmas, de szép.

A téma intimitásának (és a könyvhöz való hűség) okán a film lassan, óvatosan, részletgazdagon szövődik (ami persze lehet, hogy van, akinek unalmas).
A film eleje még ezen belül is lassan indul, de ez engem egyáltalán nem zavart, nem vagyok egy kapkodós típus. :-)

Ami a végét illeti, az meg nekem kissé kilóg az egész filmből. Nem tudom a könyvben ez hogyan van elintézve, de itt inkább zavart, semmint tisztázott volna valamit.

A színészek nagyon jók. A képek, a zene is egészen kiváló. Nyugodtan mondhatjuk rá, hogy művészi film.
Mindenképpen ajánlom a megnézését.

Az, hogy mi miért történik úgy a filmben, ahogy, arról pedig jókat lehet beszélgetni egymással.

***
Amit bemutat a film, arról még néhány szót érdemes szólni.
Sok sebesültje van, volt és lesz mindig a szerelemnek, szexnek, különösen a kezdetekkor.
Hiába az általában vett civilizációs fejlődés, a tudás felhalmozása, a szerelem és a szex területe ez alól kivétel, még napjainkban is. Nagyon sokan minimális és/vagy hamis tudással indulnak el ezen az úton.
Ha meg még pluszban gyerekkori sérüléseket is hoznak magukkal, akkor az könnyen a filmbéli kisikláshoz vezethet.
(Igazából soha nem értettem, hogy ha annyi problémát, zűrt okoz a szerelem és a szex, amik pedig alapvetően befolyásolják az ember boldogságérzetét, akkor ezt miért hagyja, bízza rá annyira a társadalom az egyénre?
A rendszerváltás után azt gondoltam, hogy végre elkezdődhet valamiféle rendes szerelmi és szexuális iskolai felvilágosító munka, de ebből semmi sem lett, jött helyette viszont az online pornó.)

Egyszóval a film lényege most is aktuális, mert ma is számtalan, ezen a téren bizonytalan és problémájában magára hagyott fiatal van, még ha a csapdák, buktatók ma mások is.

És mivel jó eséllyel mindannyiunknak vannak ilyen-olyan ebbéli sebei, nem kell túlzott empátia ahhoz, hogy segítőn szeressük ezeket a fiatalokat, és a körülöttünk lévőket is.

Ezt a filmet Saoirse Ronan sem tudta sajnos megmenteni, pedig miatta néztem meg. A témát akár érdekesen is feldolgozhatták volna, de hiába próbálkoztak olyan figyelemfelkeltő módszerekkel, mint például a több idősík használata, az elejétől a végéig szörnyen unalmasnak találtam. Valamiért nagyon nem jött át, pedig kíváncsi voltam. Sajnos ez nem az én filmem. Viszont a plakáton is látható kék ruha gyönyörű.

Darabokra törte a szívem…

Ez a film szerintem iszonyatosan alulértékelt itt snitten.
Bár Billy Howle iszonyat irritáló és idegesítő, de maga a -lassan, de biztosan kibontakozó – történet,Saoirse Ronan és ezek a csodálatos zenék zseniálisak voltak. Lekötötte a figyelmemet, kiváncsi voltam, mit hoznak ki a sztoriból. mert ugyebár nem tudtam mi lesz, mert nem olvastam a könyvet És hát természetesen nem az lett a vége, mint amire számítottam. Sokkal szívszaggatóbbat, reménytelenebbet és szomorúbbat kaptam.

Maga a film csodálatos: a látvány, a zenék, az összeállítás, a színészek… minden remekül sikerült. Persze, nevezhetnénk „lassúnak” vagy „vánszorgónak”, de mégis hogy nézett volna már ki, ha mindent gyorsan lezavarnak amolyan „Nesze, itt van” alapon? Ez a tempó a tökéletes ahhoz, hogy magunk is feldolgozzuk a karakterekkel együtt az eseményeket, az érzelmeket.
Bár a vége rendesen felhúzott, és az ebből fakadó feszültség hatására igazán elkecsegtettem a gondolattal, hogy majd jól lehúzom a filmet – nem lenne fair, és nem is teszek ekkép. De akkor is! spoiler

EDIT: Jeeeee, az értékelésemre feljebb ment egy százalékkal! :D

Nagyon szép volt látványra, a téma is azt mondhatom érdekes, de a tálalás valahogy nem volt a topon és inkább unalmas volt, mint megrázó.

McEwan's novels are almost impossible to adapt to films. All that tension, the convoluted and free-flowing storytelling, and the emotional life of the characters just do not translate well onto the screen. As much as I love the book and as beautiful the setting and cinematography are, I think it would've been better not to make this piece. And the Hollywood-style sugar-coated ending was completely unnecessary.

A komótosra vett történetmesélés miatt néha majdnem bealudtam rajta, bár a romantikus hangulata meg az angliai helyszíne tetszett. Kétségtelenül feldobta az elbeszélést, hogy a jelenbeli eseményekkel párhuzamosan futó visszatekintésekből megtudhattuk, milyen háttérből jött a két főszereplő, hogyan ismerkedtek meg és jutottak el végül arra a bizonyos tengerpartra. A film az intimitás témáját járta körbe, csakhogy ezzel kapcsolatban alig hangzottak el konkrétumok, pár bevillanó múltbeli jelenetből kellett volna megfejteni, hogy mi okozhatta a frusztrációt a két fiatalban, és engem ez zavart egy kicsit, a befejezés azonban szép és megható lett. A főszereplőket alakító színészek remek választások voltak, működött köztük a kémia az ártatlanabb, aranyosabb és a komolyabb, drámaibb jelenetekben is, egyéni szinten viszont úgy gondolom, a fiú karakterével eléggé elbántak azáltal, hogy tulajdonképpen őt állították be hibásnak, és a szomorúra, szürkére vett jövője kapcsán is úgy éreztem, nem ezt érdemelte. Való igaz, hogy a lány szerepe érzelmileg sokszínűbb, érdekesebb volt, amihez nagyban hozzájárult Saoirse Ronan lenyűgöző alakítása, ettől függetlenül szerintem nála nem hangsúlyozták ki eléggé, hogy az ő viselkedése is nagyban befolyásolta kapcsolatuk sorsát.
Volt egyfajta melankolikus bája a filmnek, a helyszín, a zenei mellékszál és a két főszereplő játéka miatt, szóval nem bántam meg, hogy megnéztem, de semmi különleges élményt nem nyújtott.

Hat, vegyes nekem ez a film. A közepe fele szerintem nagyon leül, egész jól indul, amikor megpróbáljuk kisilabizálni, hogy ki mit hol merre, aztán ahogy halad a történet szerintem halál unalmassá válik. Aztán csak megtörténik a csavar és megint felpörög a film, én éreztem ott egy kibogozatlan, eléggé kihagyott mozzanatot, valamit, ami szerintem kellett volna oda, hogy meg legyen rendesen magyarázva, de nem volt. Viszont a vége megint egész izgalmas, egész élvezhető, maga a film pedig hagy egy keserédes utóízt maga után, ott az egésznek a szép része és a valósgízű része szerintem szépen megy át egymásba. Egyébként egy teljesen felejthető, egyszer nézhetős filmnek gondolom.