Az a nap a tengerparton (2017) 68% 75★

Jó film.
Nehéz és fájdalmas, de szép.

A téma intimitásának (és a könyvhöz való hűség) okán a film lassan, óvatosan, részletgazdagon szövődik (ami persze lehet, hogy van, akinek unalmas).
A film eleje még ezen belül is lassan indul, de ez engem egyáltalán nem zavart, nem vagyok egy kapkodós típus. :-)

Ami a végét illeti, az meg nekem kissé kilóg az egész filmből. Nem tudom a könyvben ez hogyan van elintézve, de itt inkább zavart, semmint tisztázott volna valamit.

A színészek nagyon jók. A képek, a zene is egészen kiváló. Nyugodtan mondhatjuk rá, hogy művészi film.
Mindenképpen ajánlom a megnézését.

Az, hogy mi miért történik úgy a filmben, ahogy, arról pedig jókat lehet beszélgetni egymással.

***
Amit bemutat a film, arról még néhány szót érdemes szólni.
Sok sebesültje van, volt és lesz mindig a szerelemnek, szexnek, különösen a kezdetekkor.
Hiába az általában vett civilizációs fejlődés, a tudás felhalmozása, a szerelem és a szex területe ez alól kivétel, még napjainkban is. Nagyon sokan minimális és/vagy hamis tudással indulnak el ezen az úton.
Ha meg még pluszban gyerekkori sérüléseket is hoznak magukkal, akkor az könnyen a filmbéli kisikláshoz vezethet.
(Igazából soha nem értettem, hogy ha annyi problémát, zűrt okoz a szerelem és a szex, amik pedig alapvetően befolyásolják az ember boldogságérzetét, akkor ezt miért hagyja, bízza rá annyira a társadalom az egyénre?
A rendszerváltás után azt gondoltam, hogy végre elkezdődhet valamiféle rendes szerelmi és szexuális iskolai felvilágosító munka, de ebből semmi sem lett, jött helyette viszont az online pornó.)

Egyszóval a film lényege most is aktuális, mert ma is számtalan, ezen a téren bizonytalan és problémájában magára hagyott fiatal van, még ha a csapdák, buktatók ma mások is.

És mivel jó eséllyel mindannyiunknak vannak ilyen-olyan ebbéli sebei, nem kell túlzott empátia ahhoz, hogy segítőn szeressük ezeket a fiatalokat, és a körülöttünk lévőket is.

Ezt a filmet Saoirse Ronan sem tudta sajnos megmenteni, pedig miatta néztem meg. A témát akár érdekesen is feldolgozhatták volna, de hiába próbálkoztak olyan figyelemfelkeltő módszerekkel, mint például a több idősík használata, az elejétől a végéig szörnyen unalmasnak találtam. Valamiért nagyon nem jött át, pedig kíváncsi voltam. Sajnos ez nem az én filmem. Viszont a plakáton is látható kék ruha gyönyörű.

Darabokra törte a szívem…

Ez a film szerintem iszonyatosan alulértékelt itt snitten.
Bár Billy Howle iszonyat irritáló és idegesítő, de maga a -lassan, de biztosan kibontakozó – történet,Saoirse Ronan és ezek a csodálatos zenék zseniálisak voltak. Lekötötte a figyelmemet, kiváncsi voltam, mit hoznak ki a sztoriból. mert ugyebár nem tudtam mi lesz, mert nem olvastam a könyvet És hát természetesen nem az lett a vége, mint amire számítottam. Sokkal szívszaggatóbbat, reménytelenebbet és szomorúbbat kaptam.

Maga a film csodálatos: a látvány, a zenék, az összeállítás, a színészek… minden remekül sikerült. Persze, nevezhetnénk „lassúnak” vagy „vánszorgónak”, de mégis hogy nézett volna már ki, ha mindent gyorsan lezavarnak amolyan „Nesze, itt van” alapon? Ez a tempó a tökéletes ahhoz, hogy magunk is feldolgozzuk a karakterekkel együtt az eseményeket, az érzelmeket.
Bár a vége rendesen felhúzott, és az ebből fakadó feszültség hatására igazán elkecsegtettem a gondolattal, hogy majd jól lehúzom a filmet – nem lenne fair, és nem is teszek ekkép. De akkor is! spoiler

EDIT: Jeeeee, az értékelésemre feljebb ment egy százalékkal! :D

Nagyon szép volt látványra, a téma is azt mondhatom érdekes, de a tálalás valahogy nem volt a topon és inkább unalmas volt, mint megrázó.

Ez egy nagyon jó téma dögunalomba fullasztva. A sztori nagyon tetszik; kár, hogy nem mélyedtek el igazán a problémában, de ettől függetlenül örülök a bemutatásának, főleg annak, hogy nagyon finoman és árnyaltan mutatják be. De ezt valahogy másképp kellett volna tálalni. 40 percig kínlódtam vele, aztán elkezdtem mást csinálni mellette, mert nem bírtam minden figyelmemet neki szentelni. Egyszerűen nem tetszik a rendezés, és őszintén szólva, csak azért nem nyomtam ki 40 perc után, mert Saoirse Ronan játszik benne. Egyedül neki köszönhető, hogy én ezt végignéztem.

spoiler

Az is problémám volt, hogy unszimpatikusnak találtam Billy Howie-t, vagyis a másik főszereplőt. Van ez így, nem tudom megmagyarázni, nincs különösebb oka. Ehhez társult még hozzá az, hogy totál kiakasztott a karakterének a viselkedése. spoiler Igazából nem mondom, hogy nem értem meg őt, de azért durva volt, amiket mondott.

Nem mondanám, hogy bánom a film megnézését, de nem tudom másoknak meleg szívvel ajánlani.

McEwan's novels are almost impossible to adapt to films. All that tension, the convoluted and free-flowing storytelling, and the emotional life of the characters just do not translate well onto the screen. As much as I love the book and as beautiful the setting and cinematography are, I think it would've been better not to make this piece. And the Hollywood-style sugar-coated ending was completely unnecessary.

A komótosra vett történetmesélés miatt néha majdnem bealudtam rajta, bár a romantikus hangulata meg az angliai helyszíne tetszett. Kétségtelenül feldobta az elbeszélést, hogy a jelenbeli eseményekkel párhuzamosan futó visszatekintésekből megtudhattuk, milyen háttérből jött a két főszereplő, hogyan ismerkedtek meg és jutottak el végül arra a bizonyos tengerpartra. A film az intimitás témáját járta körbe, csakhogy ezzel kapcsolatban alig hangzottak el konkrétumok, pár bevillanó múltbeli jelenetből kellett volna megfejteni, hogy mi okozhatta a frusztrációt a két fiatalban, és engem ez zavart egy kicsit, a befejezés azonban szép és megható lett. A főszereplőket alakító színészek remek választások voltak, működött köztük a kémia az ártatlanabb, aranyosabb és a komolyabb, drámaibb jelenetekben is, egyéni szinten viszont úgy gondolom, a fiú karakterével eléggé elbántak azáltal, hogy tulajdonképpen őt állították be hibásnak, és a szomorúra, szürkére vett jövője kapcsán is úgy éreztem, nem ezt érdemelte. Való igaz, hogy a lány szerepe érzelmileg sokszínűbb, érdekesebb volt, amihez nagyban hozzájárult Saoirse Ronan lenyűgöző alakítása, ettől függetlenül szerintem nála nem hangsúlyozták ki eléggé, hogy az ő viselkedése is nagyban befolyásolta kapcsolatuk sorsát.
Volt egyfajta melankolikus bája a filmnek, a helyszín, a zenei mellékszál és a két főszereplő játéka miatt, szóval nem bántam meg, hogy megnéztem, de semmi különleges élményt nem nyújtott.

Hat, vegyes nekem ez a film. A közepe fele szerintem nagyon leül, egész jól indul, amikor megpróbáljuk kisilabizálni, hogy ki mit hol merre, aztán ahogy halad a történet szerintem halál unalmassá válik. Aztán csak megtörténik a csavar és megint felpörög a film, én éreztem ott egy kibogozatlan, eléggé kihagyott mozzanatot, valamit, ami szerintem kellett volna oda, hogy meg legyen rendesen magyarázva, de nem volt. Viszont a vége megint egész izgalmas, egész élvezhető, maga a film pedig hagy egy keserédes utóízt maga után, ott az egésznek a szép része és a valósgízű része szerintem szépen megy át egymásba. Egyébként egy teljesen felejthető, egyszer nézhetős filmnek gondolom.