A nyitott befejezés okán egy-két mellékszál és mellékkarakter parlagon maradt, de ezt leszámítva rám borzasztó erősen hatott. A főszereplő pár reális gondjait, lelki kálváriáit teljesen át tudtam élni, hála a feszült, gyakran hosszú snittekben felvett, ingerekben tobzódó dialógoknak. Pszichésen borzasztó megterhelő. A kimondott, leírt szavak súlya, fontossága, a tettek jelentős kihatásai, a bizalmatlanság felvetése, a felelősségvállalás terhe, a valódi érzelmek elfojtása, a látszat boldogság fenntartása, ezek az érzések, gondolatok mind rám ragadtak a film alatt. Mindezeket manírmentes, hiteles színészi alakításokban, profi rendezésben kifejezve. Szerintem nemcsak a magyar filmes palettán emelkedik ki, néhány apró hiányossága ellenére a tavalyi év egyik legmarkánsabb darabja.