Legjobb tudomásom szerint (2020) 76% 33★

Pár hete láttam, de még mindig dolgozom fel az élményt.

Életem egyik legnyomasztóbb filmje volt, de ez itt most dicséretnek számít.

Végtelenül hitelesen mutatja be mind a bántalmazott nő reakcióit, mind azt, hogyan is hat egy ilyen trauma a környezetre, illetve sajnos azt is, hogyan kezelik itthon az ilyesfajta jellegű bűneseteket.

Nagyon-nagyon erős filmélmény. Lehetne róla többet, sokat írni, de szerintem ez is azon filmek közé tartozik, amik magukért beszélnek.

Érzékeny, instabil állapotban nem javaslom – kiegyensúlyozott hangulatban viszont nagyon sokat tud adni, és tenni a tabusítás lebontása érdekében.

Szerencsés vagyok, mert egy olyan vetítésen láthattam, ahol ott voltak a készítők is, és egy nagyon jó beszélgetés kerekedett ki a film után.

A maga nemében ez egy tökéletes alkotás, mindent elmond a választott témájáról.

A nyitott befejezés okán egy-két mellékszál és mellékkarakter parlagon maradt, de ezt leszámítva rám borzasztó erősen hatott. A főszereplő pár reális gondjait, lelki kálváriáit teljesen át tudtam élni, hála a feszült, gyakran hosszú snittekben felvett, ingerekben tobzódó dialógoknak. Pszichésen borzasztó megterhelő. A kimondott, leírt szavak súlya, fontossága, a tettek jelentős kihatásai, a bizalmatlanság felvetése, a felelősségvállalás terhe, a valódi érzelmek elfojtása, a látszat boldogság fenntartása, ezek az érzések, gondolatok mind rám ragadtak a film alatt. Mindezeket manírmentes, hiteles színészi alakításokban, profi rendezésben kifejezve. Szerintem nemcsak a magyar filmes palettán emelkedik ki, néhány apró hiányossága ellenére a tavalyi év egyik legmarkánsabb darabja.

Nekem ez a Gyanú árnyékában egyik epizódja volt.. Sajnálom, nagyon nem jött át, sem érzelmekben, sem sehogy…