X – A rendszerből törölve (2018) 75% 152★

Kétségtelen, hogy Éva életútját hivatott az X – A rendszerből törölve elsősorban bemutatni, ám sokkal többről van szó ennél és pontosan ez teszi azzá, aminek Ujj Mészáros Károly megálmodta. Egy felkavaró, a hazai palettából igencsak kiemelkedő színvonalas kivitelezésű nyomozós sztori, mely képes egy sorozatgyilkosnál többet mutatni a néző számára, hogy a mozitermet elhagyva elgondolkozzon nem csak a film nyújtotta kérdéseken, hanem a mögöttes mondanivalókon is. Részletesebben az oldalunkon olvashatjátok a teljes beszámolót. : http://filmdoboz.hol.es/…

A film tetszett, Balsai Móni itt sem okozott csalódást, én már Lizaként megkedveltem őt. A történet is jó volt, viszont nekem mégis van egy kis hiányérzetem. Eléggé lóg a levegőben a befejezés, én kicsit hatásosabbat vártam, amolyan korrekt lezárást. Ami idegesített, az a zene, én ezzel nem tudtam kibékülni, a nyitánynál le is vettem a hangot, mert nagyon zavaró volt számomra. Aztán ezek a fejjel lefelé mutatott városképek sem nyerték el a tetszésemet. Semmi művészit nem találtam ebben a „bravúrban”. Ám ezektől eltekintve mégsem bántam meg, hogy megnéztem a filmet, legalább egy új kedvencet avathattam Móni személyében :)

Nagyon sokat vártam a Balsai-Ujj Mészáros párostól, és teljesen elégedett vagyok. Magyar viszonylatban kiemelkedőt alkottak, és hogy ezt egy thrillerrel tették, az még nagyobb érdem. Rengeteg helyen el lehetett volna rontani, ahogy tették sokan az elődök közül, de végre készült egy olyan magyar thriller, ami a műfaj minden jellemzőjét bravúrosan megmutatja. Nem laposodik el, és nem vált rendezői ámokfutásba, hogy egy jó kezdet után ne a főszereplő, hanem sokkal inkább a rendező démonjaival küzdjünk a film második felében. Végig megmarad annak, ami, miközben stílusosan és izgalmasan az első pár percben feltett kérdésre keresi a választ.
Mostanában egyre ritkábban mondok ilyet, de a teljes játékidő indokolt, ki van töltve, a karaktereknek jól definiált és fontos szerepük van. Mindenki a helyén van, azért, hogy a történetet valamilyen szempontból előremozdítsa. Féltem, hogy a drónnal felülről bemutatott Budapest öncélú művészieskedés lesz, de mindig megvolt a jelentősége, ahogy az összes többi beállításnak is. Az operatőr nagyon jó munkát végzett, több olyan technikai megoldás is volt, aminél emlékeztetnem kellett magam, hogy magyar filmet. Azt hittem, hogy Budapest utcái miatt nem fogom tudni komolyan venni a történteket, mert én is itt élek, és itt nehéz egy nyomozós, sorozatgyilkosos filmet komolyan venni, ahol Éva és Péter nyomoznak Beckett és Castle helyett. A film olyan erővel szippantott be, hogy ez az ötödik perc után többet eszembe se jutott.
A történet mellékszálai is nagyon jól illeszkednek a fő vonalhoz, mind az anya-lánya konfliktus, mind pedig a tüntetős-politikus vonal kell ahhoz, hogy ilyen kerek legyen a végeredmény. A film alatt a főszereplő jellemfejlődése szép ívet jár be, amit Balsai Móni mesterien mutat be. A kamera a film nagy részében közelről mutatja, így nagyon könnyű lenne tetten érni, ha mű érzelmeket, vagy hiteltelen színészi alakítast látnánk, de ilyen nem történik. Balsai a mai magyar filmipar egyik megkerülhetetlen alakja, és már eddig is megmutatta, hogy megérdemli az elismerést, ezután a filmje után pedig az igazán nagyok között illene emlegetni.
A címmel voltak problémáim, de a film végére legalább három jelentését találtam, olyan réteg is meghúzódik benne, amire elsőre nem is gondoltam, így már azt hiszem, ez is tökéletes választás volt. Jól átgondolt és kivitelezett film, amit mindenkinek ajánlok!

Az első 30-40perc rémunalmas, miután beindul a nyomozás fellendül az izgalomfaktor is, sodor magával a film. Nagyon zavart a főszereplőnő spoiler , egyszerűen irritáló volt. A nagy miértre spoiler.

A hangeffektusoktól a falra másztam, r*hadt hangosak és mégis ki akarja azt hallgatni ahogy liheg a szereplő?!
Maga a film is elég lassú lefolyású, így még unatkoztam is rajta. Nem a legjobb kombináció :D

Igen jó volt!!! Azta betyár mindenit!!! Rég láttam ilyen jó filmet, pláné magyart!!!!

Technikailag vérprofi. Lenyűgöző fényképezés, frenetikusan jó zene, baromi jó színészi játékkal. Viszont a végére nekem kifulladt a történet és sokkal kevésbé vált érdekessé, mint az előtte lévő 2/3. De így is a nívósabb magyar filmekhez lehet sorolni.

Tömören: hosszú volt, lassú, életképtelen főszereplővel, aki szenvedett és hangosan (MARHAHANGOSAN!) szuszogott.
Türelmes társasággal, kellő mennyiségű kávéval, éber állapotban ajánlom megnézésre.
Elsősorban azoknak, akik kedvelik a 2 órás, lassú folyású, nagyon szépen felvett filmeket és szeretnek hosszan elmerülni jelenetekben. Továbbá aki nem ASMR rajongó, az kicsit lehet szenvedni fog (én szenvedtem.NAGYON.) a filmen végigvonuló hangos szuszogástól-fújtatástól és nyöszörgéstől. Átéreztem a karakter szenvedését, nagyon is – én is nyomorék mód szenvedtem, annyira, hogy majdnem kimentem. Ez nem „nyomasztó” volt, hanem rohadtul idegesített… Liza életképtelenségéről nem is beszélve. Atyaég.
A magyar humort nagyon eltalálták ott, ahol nagy ritkán humor volt – fekete, cukor és tej nélkül, röviden. A karakterek kellőképpen árnyaltak, a történet szövevényes, összetett, lassan kibomló – viszont éppen ezért számomra kicsit szétesett is volt.

Összességében sok volt ennek ez a 2 óra.. a nagyon szép jeleneteket akármeddig elnézném egyébként összevágva, de a film szempontjából egy idő után nagyon fölöslegesnek és hátráltatónak éreztem.

A Liza, a rókatündér óta várom, hogy Ujj Mészáros Károly mikor rendez új filmet. Szóval nálam nagy várakozás előzte meg ezt az alkotást, és nem is kellett csalódnom benne. Hihetetlenül nyomasztó a hangulata, és jóval összetettebb film, mint azt gondolnánk, számomra egy-két rész nem is teljesen tiszta még, de éppen ezért újra kell majd néznem. Balsai Móninak meg adjon már valaki egy Oscar-díjnak megfelelő elismerést.

Kiemelkedő, ha korunk magyar filmjeit tekintjük. Ugyanakkor mégis azt érzem rajta, hogy lehetett volna még rajta csiszolni.
Nálam abszolút a nyitójelenet nyert. Annyira hiteles ábrázolása volt egy kifordult világnak! Ez egyébként a film egészére jellemző: gyönyörű képekkel és a hozzájuk tökéletesen illeszkedő hangokkal teszi teljessé az élményt. A hang mind a zenét illetően, mint a zörejeket tekintve egyébként önmagában külön dicséretet érdemel. Igazából sajnáltam volna, ha nem moziban látom ezt a filmet, mert borzasztó nyomatékot ad a filmnek a hangjáték.
A szereplők alakítása is lenyűgöző. Balsai Móni nagyon odatette magát, szerintem megrendítően jól formálta meg a karaktert. Molnár Árontól pedig leesik az ember álla. Színpadon láttam már többször és sokfélét tőle, de ez valami egészen új dimenzió volt.

A fájó a filmben nekem az, hogy a fantasztikus képi és hangvilág, valamint a lehengerlő színészi játék mégsem volt elég ahhoz, hogy eldobjam az agyam. A film vége valahogy nem azt hozta, amire számítottam. Ha tíz perccel előbb vége van, sokkal nagyobbat szólt volna. Vagy ha már hosszú filmet csinálunk, akkor fejezzük be rendesen. Így nekem kicsit sántít, valahogy lezáratlannak érzem.
Biztosan meg kell majd néznem még egyszer, mert néhány volt benne néhány olyan momentum, ami nálam a na-ne-már kategóriába tartozott, és úgy érzem, hogy nem sikerült elsőre elrendeznem. Kezdve a címválasztással.