A miskolci boniésklájd (2004) 62% 20★

Nem értem, miért van ez ennyire lehúzva. Azért, mert nem hálivúdiasan, amolyan akciófilmszerűen pörög?… Mert aki ilyet vár, az tényleg csalódni fog. Azért a valóságban még ez sem pont úgy működik, mint a filmeken. Mellesleg itt nem is ezen volt a hangsúly, hanem az érzelmi oldalon, alapvetően a lány részéről. (Hiszen amúgy is az ő könyves beszámolója alapján készült ez az adaptáció.) És, ha innen nézzük, szerintem korrekt. Nekem legalábbis átjött az a fajta nagy szerelem és rajongás, amit „Bonnie” érzett az ő „Clyde”-ja irányába. (Más kérdés, hogy nekem kicsit túl gyors volt az egymásra találás, de ez már legyen az én bajom. :P) Amúgy az érzelmi oldalról nézve ez az egész – szerintem – egészen jól értelmet nyer. A lány családi háttere ugyanis eléggé… „érdekes”. Nem csodálom, hogy egy ilyen kaland és szerelem végre pezsgést adott a mindennapjaiba.
Szeretném nagyon megdicsérni Ráczkevy Ildikót. Ha jól tudom, másban nem is játszott sem előtte, sem utána, szóval csak úgy előhúzták a kalapból, viszont: remek! Bár a hivatásos színészek tudnának így játszani, mint ez a lány. Tetszett. :-)
Karalyos Gábort nem igazán szeretem, vagyis, inkább úgy mondanám, sosem tett rám különösebb, vagy mély benyomást, de itt hozta a figurát, amit kellett.
Csankó Zoltán. Jesszus. Nem kicsit kaptam infarktust, amikor kisült, milyen karakter is ő… Na, de legalább ilyet is láttam tőle. (Egyébként teljesen jó volt, és örültem neki, nagyon. :-))
A filmzene: áááá, hát az telitalálat. Rettenetesen emlékeztetett Abel Korzeniowskira (A Single Man), ebből kifolyólag az érzelmi hullámvasútra magam is jobban rá bírtam hangolódni. Visszaadta a lélek rezdüléseit, kifejezetten jólesett, sőt, néha én éreztem zavarban magam, hogy mennyire tudtam drukkolni ennek a lánynak.
És akkor most a negatívumok. A legjobban a film felépítése zavart. Hogy össze-vissza kaptuk a jelent és a múltat, ráadásul a múltat is eléggé furcsa rendszer szerint. Azt felfogtam, hogy egymásra reflektálnak mindig a történések, de akkor sem esett jól, hogy kizökkentettek. Talán jobb ötlet lett volna eleve a jelennel kezdeni, azt úgy-ahogy végigvinni, és akkor betenni a múltat. Majd lezárni még egy kis jelennel, hogy megkapjuk a keretes szerkezetet. Az utolsó monológ amúgy nagyon jó lett, attól picit lúdbőröztem is.

Azt hiszem, ennyi. Alapvetően nem rossz film ez, csak épp nem feltétlenül úgy közelíti meg a témát, ahogyan azt a többség várná.
Ja igen, azon meg eléggé meglepődtem, mennyire macskabolond „Bonnie”. o.O Hát, ennyi állatot menedzselni úgy, hogy közben folyamatosan futkorászol a zsaruk elől… Nem kis koordinációt igényel. :D

Nem tudom hány sok év után miskolciként érdekes volt azért újranézni. (Atyaég! Hová tűnt ennyi év?! D:)
Annak idején amúgy sokáig eszembe jutott az a sarok, ahol tökre azt hittem, hogy ott fogták el őket, mikor rendőrkocsival belementek a buszba. Pedig régen láttam ezt a filmet, aztán most, néhány éve, olvastam a könyvet is, szóval nem értem, miért hittem azt, hogy ott fogták el őket. :s
Közben elzarándokoltam egy kihívás miatt néhány helyszínre és lol, nem hittem volna, hogy ott az a fém virágtartó akármi, a lottózónál, ahol az ügyvéd kidobja az üveget, de ott van. =D

Azon kívül, hogy érdekes volt a sok ismerős miskolci helyszínt viszontlátni egy filmen, maga a sztori sajnos nagyon lapos és rosszul kidolgozott.
Továbbá vicces és egyben absztrakt élmény volt végignézni, amikor a Szinvapark és a Zsolcai kapui felüljáró között egy nyílegyenes szakaszon kb. 5 percen keresztül száguldozott az autós üldözés (a kettőt nem egy egyenes útvonal köti össze, és 50-es sebességgel, forgalomban is legfeljebb 3 perc alatt megtehető táv).
Ja, és csak most szembesültem vele, hogy tavasszal a női főszereplővel együtt jártam fotóstanfolyamra…! :)