A filmnek azon egyszerű oknál fogva kezdtem neki, hogy elég jó értékeléseket kapott mind IMDb-n, mint port.hu-n. Aztán elkezdtem nézni feliratos verzióban… Első benyomás: mi ez a f*stalicska? Második: WTF, ez most komoly? Harmadik: na, ebből mit hoznak össze? Negyedik: „Tipikus, ilyen az élet, hogy rohadjon meg!”, a végén pedig magam sem hittem el magamról, hogy tetszett egy ilyenféle film nekem. Mindegyik sztoriban megtaláltam „magam”, de legalábbis át tudtam érezni, akármennyire is fordultak legtöbbször tragédiába az események, nagyon élvezetes és érdekes filmélményt nyújtott ez az alkotás. Ugyan nem tudtam rajta felhőtlenül kacarászni, mint azt gondoltam a „vígjáték” jelző olvasásakor, de kínomban sokszor röhögtem, miközben tényleg előfordult olyan is, hogy a fejemet fogtam egy-két jelenetnél. Összességében nem bánom, hogy láttam ezt a filmet, és tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek, aki valami újra, nem a megszokottra vágyik.