Ismerjük azokat a kliséket, amikor a motor már jár, már rég elindulhatnánk, de megvárjuk az ellenséget, hogy megakadályozhasson a szökésben. Amikor simán fegyveres túlerőben vagyunk, de félretesszük egy hangzatos monológgal a nyers erőről, és végül kézitusában viaskodunk elbonyolítva a végső epikus leszámolást.
Na ebben a filmben az a legjobb, hogy sorozatban játssza meg ezeknek a bonyolító tényezőknek a keresztülhúzását. Ha az üldözött eléri a járművet, akkor el is menekül vele. Ha lőhet, lő is tétovázás nélkül, mindezzel megteremtve a váratlan helyzetkomikumát.
Úgy látszik eljutottak a szuperhősfilmek is arra a szintre, hogy nyugodtan figurázzák ki magukat, és vetik be az öniróniát mint a film alapelemét.
A sztori emellett jó, nem túl bonyolult középszerű szuperhősös sztori, nem túl összetett jellemekkel.
A kétszemű Fury nagyon szerethető, a fiatal Coulson aranyos. Brie Larson vagány csaj, és vele együtt nagy erőssége a ’90-es évek nosztalgiahangulata.
Szerettem.