Marvel Kapitány (Marvel 21.) (Marvel Kapitány 1.) (2019) 75% 771★

A sok rossz ellenére, amit hallottam róla, kellemesen csalódtam ebben a filmben. Nagyon is :) Brie Larson kitűnő Marvel Kapitány :) Az elején kicsit megijedtem, hogy ez most mi akar lenni, de aztán kirajzolódott szépen, és körülbelül minden az elvárásaimnak megfelelően alakult. Sokan leszólják Brie-t, pedig szerintem kihozta a karakterből, amit ki lehetett hozni. Engem meggyőzött. Örülök, hogy fel fog tűnni újra a Bosszúállók csapatában. :)

Nekem ez nagyon tetszett, sőt imádom. :-D Izgalmas volt, akciódús, látványos, szórakoztató, vicces, fordulatos, pörgős, verekedős, lövöldözős, robbantós akciófilm, ami már első nézéskor annyira bejött nekem. :-) Marvel Kapitány ugyanolyan jó volt, sőt csúcs szuper, mint a többi Marvel hős is, nagyon imádom az ő karakterét, Skarlát Boszorkány és a Fekete Özvegy mellett. :-) ❤ spoiler A kiscsajt nagyon bírtam, annyira cuki, és aranyos Goose-val együtt. :-D A macskát még én is szívesen elfogadnám, jó kis házőrző válna belőle. :-D XD Brie Larson nem is volt olyan szörnyű, mint vártam. :-D Nagyon jól alakított, és az egész sztori, ahogy felépül az nekem nagyon tetszik, a látványvilág pedig zseniális, és még a zenék is nagyon illettek hozzá. :-) Carol szerkója pedig tökéletes, jól áll neki. :-) Jó volt látni Nicket és Coulson ügynököt fiatalon, jó pofák voltak, és szórakoztatóak, főleg Fury, de Talos is szimpatikus volt még, és Maria Rambeau is egyaránt. :-) Yon-Rogg és a többieket pedig nem bírtam, sőt még Ronant sem. :/ De jó volt a végén látni még Nathasát, Steve-t és Rhodes-t is a legvégén. :-) Szerintem ez is nagyon szerethető volt, nekem tetszett. :-)

Mi is konkrétan a Marvel Kapitány?
A stúdió elképzelése: Egy erős, független, női karakter bemutatása… (aki valószínűleg a macskáival fog meghalni.)
A valóság: Egy discofényekkel játszó, amnéziás hősnő eredettörténete, melynek akár „A Kree Katonája” alcímet is adhatták volna, ha értitek az utalást.
Ahogy én látom: Egy 2 órás felvezető a valódi lényeghez, ami egy 2 perces jelenet a stáblista közepén.
Valóban ennyire rossz lenne? Nem. Messze nem a legrosszabb Marvel adaptáció, hiszen simán lehagyja mondjuk a Thor 2-őt, a Vasember 2-3-at, illetve a Fekete Párducot is, de a legerősebbek nyomába sem ér. Mi romlott el? Kezdjük az eleve hibás castingtól. Valószínűleg mindenkinek a könyökén jött már ki, hogy sokan a trailerek alapján szidták szerencsétlen Brie Larson-t, de a teljes filmet látva is azt kell mondjam: MIÉRT NEM MARADTATOK EMILY BLUNT MELLETT, TI MAJMOK?! A 'Holnap Határában' ő már bizonyította, hogy képes egy valóban tökös, harcos lelkű női karakter megformálására anélkül, hogy ezt a néző szájába kéne rágni, de mit kaptunk helyette? Az MCU egyik leggyengébb színészi teljesítményét. Larson szinte minden mondata erőltetettnek hatott és már-már látni véltem, ahogy a forgatókönyvben a következő sorokat olvassa: „Most mosolyogj”… „Most nevess”, ő pedig szép katonásan megtette és ez látszik a végeredményen. Nem, nem a karakterből fakad ez az érzéketlenség, hisz nem csupán az alkotás első felében, de végig jelen van ez a monoton, minden átélést nélkülöző játék. Erre persze rátett egy lapáttal a sótlan, futószalagon lepörgetett rendezés, amely szépen beállította Marvel Kapitányt a többi eredetfilmjük közé, miáltal egy igazán emlékezetes, vagy szájtátós momentumot sem tudnék belőle felidézni. Lézersugarak és lapos poénok repkedtek, ahogy mindig, akadt 2 jelentősebbnek mondható fordulat, de a vastaps ezúttal elmaradt. Valószínűleg nem jut minden probléma az eszembe, de felteszem, hogy pl. sokan jót nevettek Fury karakterének ezen korai változatán, nekem azonban pont lerombolta azt, amit eddig az MCU-ban láthattunk belőle. A Tél Katonájában lévő, szemére tett, drámaian komoly kijelentés, amitől anno a hideg futkosott a hátamon, mostanra egy rossz vicc lett, de nem ez az egyetlen, amiben visszamenőlegesen belerondítottak. (A Bosszúállók nevének eredete… ah, no komment.) Jöjjön pár spoileres probléma: spoiler
Akadtak még gondjaim, de nem szeretném, hogy csak a rosszra menjen el több 10 sor, így következzen pár pozitívum is. Örültem többek közt Coulson-nak, még a minimális szerepeltetése mellett is, illetve gyönyörű volt a megemlékezés Stan Lee-ről az elmaradthatatlan cameojával együtt. Ami a lényegesebb részeket illeti, a Végjáték előtti kötelező kérdésekre szerencsére nagyjából megkaptuk a válaszokat, így kiderül: Kb. merre járt Carol az elmúlt időszakban, illetve hogyan és mi célból adta Fury-nak a felturbózott csipogót. Végső soron a zenei kínálat (soundtrack) és a score sem lett rossz, de igazából ezeket leszámítva minden más középszerű, erőltetett, meg futószalag szagtól bűzlő valami, ami persze az elfogult Marvel fanoknak tökéletesen megfelel a célra, de a többre vágyók nem ezzel fogják megtalálni a számításukat. Egyszer bőven nézhető darab és sajnos a Végjátékhoz nem árt megnézni, spoiler de többször nem hiszem, hogy előkerülne nálam.
ui.: Egy csillag járt külön Goose-nak is, hisz inkább néztem volna egy spin-offot az ő eredetéről.

Az eleje annyira nem tetszett, de aztán a Földön már beindultak a dolgok. Szórakoztató volt, és a látvány is nagyon jól sikerült. Mondjuk a fiatal Fury nekem furcsa volt, mondjuk cuki volt, ahogy ott gügyögött a cicának. Mintha én csináltam volna. Annyira irigyeltem a színészt, hogy egy ilyen cuki macskát simizhetett végig.

Kedvenc szereplő? a macska… :)

Őszintén engem egyetlen nagyon komoly meglepetés ért ebben a filmben: Annyian panaszkodtak azon, hogy ez mennyire túlzóan girlpower film, hogy én úgy ültem le, hogy mást se fogok látni, minthogy férfiakat sorozatosan földbe döngölik, és konklúzióként bejelentik a matriarchális társadalom feltétlen szükségességét. És ehhez képest mikor a film végére értem, úgy éreztem, hogy a Wonder Womanhez képest ebben gyakorlatilag semmi girlpower feeling nem volt. Abban tényleg azt éreztem, hogy komoly, erős szerepe van annak, hogy a főhős egy nő, tényleg hangsúlyozva van egy nemek közti ellentét is a fő konfliktus mellett. Itt főszereplő ugyanúgy lehetett volna férfi is, és a film tökéletesen működött volna – az egyetlen jelenet, amikor a főhősnőnek nőként kell kiállnia magáért, az a katonai kiképzés, amiről számos, női és férfi katona ismerőssel merem mondani, hogy hiteltelen is lett volna, ha nincs benne: mert a katonaságon nőnek lenni tényleg nem egyszerű. Szóval sem pozitív, sem negatív értelemben nem tartom girlpower filmnek a Marvel Kapitányt.
Ettől eltekintve viszont nagyon élveztem. Tetszett az összekötés a Galaxis Őrzőivel, hogy egy kicsit jobban beleláttunk a Kree-k kultúrájába, gondolkodásába, megint kaptunk néhány információt fontosabb tárgyak mozgásáról, helyéről az univerzumon belül, és Fury-nek is nagyon kellett ez a film. A Bosszúállókban ő már az a fickó, aki az asztal mögött ül, aki vezet és parancsolgat, de sosem éreztem, hogy neki miben áll az ereje, ő hogy került oda, ahol van. Itt végre láttuk kicsit pattogni, láttuk mit alakít terepen. Szerethető volt a humora, a dinamikája Carollal, de mutatta, hogy tud következtetni, van ereje, és kellően talpraesett, hogy tényleges harcokban is megállja a helyét. A kilencvenes évek hangulata is megragadott, tovább hangsúlyozta azt, amit nagyon szeretek a Marvel univerzumban: hogy ez nem a rejtőzködő szuperhősök világa, hanem egy komplett alternatív univerzum, ahol a szuperhősök évről évre váltak a hétköznapok részévé. Itt még meglepte a karaktereket Carol feltűnése, de megalapozta azt, hogy a jövőben már egyáltalán nem okoz nagy döbbenetet, hogy össze lehet gyűjteni egy nagyobb csapatra valót hasonló képességű emberekből. Goose-t imádtam, az a macska film egyik legjobb eleme, és fogtam a fejemet a tényen, hogy a Kree-k szinte mindegyike valamilyen görög/római mitológiai alak nevét kapta egy duplázott betűvel és egy kötőjellel a közepén. A skrullok érdekes faj, remélem, velük is találkozunk még a jövőben akár a Galaxis Őrzőinek szálán. Carol pedig szimpatikus, megérthető főhős – kicsit nagy az arca, de ez szuperhősöknél sosem tudott zavarni. Ha valaki ennyivel erősebb, mint az átlagemberek, és nem Amerika Kapitány (mert Amerika Kapitány a klasszikus mesehős, neki belefér, hogy erkölcsileg kiüsse a ház oldalát), az abszurd, ha nem nagyképű kicsit. A kedvenc női szuperhősöm továbbra is Skarlát Boszi marad, de Carolt is nagyon megkedveltem.
Én személy szerint merem ajánlani ezt a filmet is. Klasszikus Marvel: nem túl nagy az üzenete, nem váltja meg a világot, de elszórakoztat, amíg nézed.

Not to be dramatic, but I would die for Carol Danvers

Tetszett, mert egy újabb nő szuperhős kapott filmet és ennek csak örülni tudok, A története izgalmas és érdekes, meg kiderültek olyan dolgok is a filmben amit régóta tudni akartam. A cicát muszáj megemlítenem ♥

Ez nekem most nem jött be annyira..

4,5 kifejezetten egy másik Marvel alkotás fényében. Egyértelműen jobb, mint az élőszereplős Oroszlánkirály tavaly (Fekete Párduc), de semmi különleges nincs benne. Egy átlagos sablon szuperhősfilm, amit próbáltak úgy eladni, mintha valami különleges dolog lenne. Holott igazából csak a hónapok óta körülötte folyó (hála Brie Larson nem odaillő nyilatkozatainak, viselkedésének, amivel rendre megsértette a rajongók egy jelentős rétegét, többek között) cirkusz volt a filmből egyedül, ami valószínűleg maradandó marad.
Az elején vészesen vontatott, majd hirtelen kapkodó történetvezetés miatt egy idő után már csak a „nézek ki a fejemből” effektus lép életbe. Senkiről nem tudunk meg semmit, a karakterek kidolgozatlanok. Apropó, karakterek: Két jó figura volt, amelyek közül egyik sem a címszereplő. Samuel L. Jackson remekül hozta ezt az új felfogású Nick Fury-t, aki enyhén szólva karakteridegen volt az eddigiekhez képest, viszont cserében nagyon szórakoztató, főleg Goose-zal párosítva. A másik fénypont Ben Mendelshon és az ő által formált végtelenül laza Talos. Ők ketten vitték el a hátukon a produkciót, már amennyit bírtak. Mert nem Brie Larson Vers/Carol-ja, az biztos. Ha nem női bőrbe lett volna bújtatva, akkor teljesen ugyan az lenne, mint az eddigi szuperhősfilmek közép és alsó vonalbeli karakterei. Minimális személyiségét pedig Larson kisasszony végkép nem tudta megtölteni semmivel. A karakterfejlődése is körülbelül ennek megfelelően a nulla és a zéró között „ingadozik”. Ami a színjátékot illeti, körülbelül két arcot… meg egy felet tudott vágni minden jelenetben a színésznő. Sajnálom, de nem tudok elmenni amellett, amiket kiejtett a száján a nyilatkozatainál, ezzel pedig még inkább ellenszenvessé tette az amúgy is alsó hangon átlagos „haver-srác” karaktert. Ezt a jelzőt érdemelte ki a karakter, ugyanis semmi nőiesség nem volt benne. Ez egy (ugyan ebben a filmes univerzumba tartozó) Black Widow és Scarlet Witch esetleg Gamora mellett édes kevés.
Ami a vizualitást illeti, ezen a téren semmi kirívó nem volt. Egy teljesen korrekt speciális effektekkel megspékelt mozi. A zene viszont felejthető volt, még a 90-es évekbeli aláfestés is. Ugyan néhol volt egy kis korabeli feeling, de ezen a téren sem volt áttörés az egészben.
Ami a történetet illeti, ha jobban belegondolunk, ezt is láttuk már nem egyszer. A jó a rossz, és a rossz a jó… És a film végi nagy csihi-puhi sem tartogatott olyat, ami még napok múlva se megy ki az emberek fejéből. Ami a stáblistás jeleneteket illeti, ahogyan megkapta a Bosszúállók csapata a nevét inkább volt szemforgatóan gagyi, mint bármi más, a csatlakozás a Végjátékhoz pedig amolyan „kellett ilyen is bele” kategória.
Egy ízig-vérig középszerű, egyszer nézős popcorn-mozi, ami messze nem az, aminek hirdették. Nem mellesleg a félre castingolt főhősnő és az őt alakító színésznő miatt alapjaiban rossz helyről indított az egész. De a marketingre és a PR-ra (meg annak feltűnő hiányára) ennél jobban nem szeretnék kitérni.