Szeretném elhinni, hogy ez egy vígjáték. Hogy véget ér a film, kikapcsolom, és tényleg vége van. És nem arra fogok egy nap ébredni, hogy a Hülyék Paradicsomának közepén ülök, de sajnos igenis, néha azt érzem, hogy félelmetesen közel vagyunk ehhez. Ha nevettem is, mert persze nevettem, azért mindig ott motoszkált a fejemben, hogy ez kegyetlenebb disztópia, mint bármelyik mai YA, és jobban is kell tartani a realitásértékétől. És hiába gondolnánk, hogy happy end, azért ott van a fülünk mögött, hogy mégsem kezdődött el igazi változás, és innen valószínűleg képtelenség visszahúzni az emberiséget.