Nem tudom, ez a Robbie Amell hogy van ebben az egészben, de ilyen B-kategóriás, sci-fi jellegű koppintás- vagy inkább utánérzésfilmekben látom őt mindig. Ez egy időhurokfilm, és tök eredetire sikerült. A nagy erénye, hogy A holnap határa (2014) típusú, egyvonalasra szűkítő időkezelés helyett itt nagyobb a mozgástér, változatosabb a kimeneti lehetőség. Ráadásul többszereplős a játék is, nem teljesen kiszámítható a következő lépés. @hankman-t kell idézzem: „Jól keverték a kártyákat”.
Persze van némi amatőrség az egészben, a nagy egészhez való viszony meg a háttértörténet is ürügy szinten marad, de maga a sztori abszolút ötletes.