Vadászat a Vörös Októberre (Jack Ryan 1.) (1990) 79% 124★

Persze hogy láttam régesrég, ám egy ideje terveztem az újranézést.
Tetszett, mint film, a könyvet nem olvastam.
A technika érdekes, a politikai részekben voltak naivitások.
spoiler

Nem is tudom mit mondjak erről a filmről…voltak részek, amikor untam, de volt amikor meg igen izgalmasnak bizonyult…szóval vegyesek az érzések. Sean Connery mindenképpen pozitívum, és a többi színészre sem lehet panaszunk. A filmben a feszültség és a cselekmény kiszámíthatatlansága adja az izgalmat, nekem tetszett a történet.

Tom Clancy Jack Ryan-sorozatának szerintem filmes fronton az a legnagyobb vonzereje, hogy soha senki nem akarta túlhangsúlyozni a témába vágó mozik kapcsolatait, sőt, feltételezésem szerint sok filmkedvelő számára talán máig sem evidencia, hogy a Vadászat a Vörös Októberre és a Férfias játékok egyazon közös univerzum része, ugyanazzal a főhőssel a fedélzeten…

Ez a következetlenség nem is okvetlen baj, sőt, amilyen esetlen lenne elképzelni Harrison Fordot Alec Baldwin helyén, annyira nehezére esne az embernek Baldwint beleképzelni a sokkal kevésbé energikus, de elméleti szakemberként kikezdhetetlen és a politikai ármányokban otthonosabban mozgó fordi hős képébe. A …Vörös Október ráadásul jóval nagyobb volumenű produkció annál, hogy egyetlen protagonista vigye a hátán a sztorit, szóval Jack Ryan ide vagy oda, ez a film egyszerűen nem róla szól, nem az ő nagy kalandja, és nem ő menti meg benne a világot a pusztulástól.
Hidegháborús tengeralattjárós filmet forgatni egyébként nem tűnik akkora bravúrnak, mint elsőre hinné az ember. Mint látható itt és a kicsivel később készült HBO-tévéfilmen, az Ellenséges vizeken esetében, a vizuális képalkotás már elég magabiztosan képes volt hatásosan megjeleníteni a tenger alatt sikló hatalmas fémszivarokat. Mai szemmel nézve persze van azért itt sok kérdéses tényező: az orosz hajó fedélzetét következetesen sötét tónusú, birodalmi csillagrombolóra emlékeztető környezetként álmodták meg, sőt, az Alfa osztályú vadásztengeralattjáró egyenes valamiféle purgatóriumi masinériának tűnik, azt meg soha senki nem fogja tudni megmagyarázni, miért van a Vörös Október hídján egy sor ablak a kezelőpultok felett.

Színészi játék terén az alkotók biztosra mentek, Connery a nagy dobás, nélküle a mozi akár kudarcba is fulladhatott volna, hiszen az egész cselekmény az ő karakterének bűvkörében forgolódik. Baldwinnak szerintem vannak és mindig is voltak korlátai, itt nagyon otthonosan hozza a tőle elvártakat. Mindenki más mellékszerepben domborít, de a készítők biztosra mentek, kicsit mintha „túl is méretezték” volna a castingot.
Ami némileg meglepett így jócskán sokadik nézésre, az a film és a történet valódi gondolatainak hiánya. A film elviekben politika- és ideológiamentes, néhány mélynek beállított párbeszéd Connery részéről persze próbál valamiféle bölcsességet felvillantani, de összességében elmondhatjuk, hogy a klasszikus „orosz-rossz, amerikai-jó” alapfelállás adta törvényszerűségeken kívül jószerével minden szereplőnk motiválatlanul viselkedik. Nem világos, miért akar a Vörös Október papíron kipróbált és jól ellenőrzött tisztikara vagy annak egy meghatározó része haditechnikástól emigrálni, hátrahagyva családot, rokonokat, adott esetben kitéve őket a hatalom megtorlásának. Valahol persze érhető, hogy az új hajó adta lehetőségeket kihasználva valósítják meg nagy álmukat, de közben sejthetik azt is, hogy a legvégsőkig lesznek hajszolva a magas tét miatt. Ramius akciója, amivel még az indulásuk előtt tudtára adja a hadvezetésnek szándékát, felér az öngyilkossággal, ráadásul következetesen „átállásról” beszél (bár ez vélhetően a magyar szinkron bakija), és a hajó átadásáról, miközben az igazán bölcs eljárás a megsemmisítés és a megadás lenne. Utóbbi gesztus remekül alátámasztaná humanizmusát, de vélhetően mindehhez maga a regény és a forgatókönyv is túlságosan szögletes világban mozgott – dramaturgiai szempontból egyszerűen szükség volt rá, hogy Ramius felhergelje a szovjet flottát. Persze Ryant sem kell félteni, a Ramiusról alkotott felszínes benyomásai elegendőek ahhoz, hogy felülbíráljon és szigorúan érzelmi alapon saját kezébe vegyen egy válságszituációt – tárgyilagosan nézve elég ostoba ahhoz, hogy a cselekmény során vele találkozó tisztek bilincset kattintsanak a csuklójára, sőt, a Dallas fedélzetén neki hitelt adó kapitány is közel komolyan vehetetlen, főleg ha visszaemlékszünk például Az utolsó esély pszichológiai drámájára.

Összességében a Vadászat a Vörös Októberre egy szépen kivitelezett tengeralattjárós akciófilm. Lehetséges, hogy többnek akarja olykor mutatni magát, vagy többet lát bele a néző is, de szerintem maximum csak annyi írható a javára, hogy intelligensebben és gondosabban lett megírva, lefilmezve és eljátszva, mint sok kilencvenes évekbeli blockbuster. Természetesen ajánlott klasszikus!

Alapjában véve nem igazán szeretem a háborús filmeket, mert mind egy kaptafa, de annyit idéznek belőle az ismerőseim, hogy úgy döntöttem, megnézem, és azt kell mondanom, nem is rossz.
Nem is annyira izgalmas, mint inkább érdekes történet, jó színészekkel előadva.

Mai szemmel (is) kissé nevetséges, ahogy a szovjeteket ábrázolja, és Ryan is eléggé fékezett habzású még ebben a sztoriban, de ettől függetlenül egy korrektül megcsinált akció mozi.
Azért kíváncsi lennék egy tengeri medve véleményére, hogy végre lehet-e hajtani ilyen manővereket tengeralattjáróval a valóságban.

A korábban látott Jack Ryan-kalandokkal (Árnyékügynök, Férfias játékok) összevetve kijelenthetem, hogy ezt találtam ha nem is a legizgalmasabbnak, de a legkülönlegesebbnek. A szuperügynök és érdemei ugyanis ezúttal háttérbe szorulnak, a fókusz pedig az orosz tengeralattjáró legénységén van. Mindig érdekes kísérlet összezárni megannyi eltérő jellemet, és figyelni, hogy feszülnek egymásnak az indulatok. Elismerésre méltó, hogy annyi más Amerikát dicsőítő és Oroszországot ellenségként beállító művel ellentétben az oroszok közt is akad tisztességes ember. A cselekmény azonban gyakran unalmas, a megoldás pedig igencsak pátoszos.

https://suntuske.wordpress.com/2017/07/31/juniusi-mozi/

Egy nagyon régi elmaradásomat pótoltam és egy cseppet sem bántam meg. Több, mint 2 óra de szinte végig fent tartja a feszültséget és úgy lesz vérbeli akciómozi, hogy klasszikus értelemben alig van benne akció. Kitűnő színészek, kiváló rendezés és szinte hibátlan film.

El is felejtettem, hogy ez ennyire izgalmas egy film.

Izgalmas és feszült akció-thriller igazán remek színészgárdával.
Igazából a Vörös Október legénysége a legérdekesebb, Jack Ryan eléggé háttérbe szorul.
Alec Baldwin egy kicsit túljátssza a szerepet, a többiek játéka viszont eléggé hiteles, bár a szovjeteket eléggé sztereotipzálja.
Sean Connery és Sam Neill jól hozza a figurát, és Tim Curry sem annyira idegesítő.
A zenéje nagyon hangulatos.