The Commuter – Nincs kiszállás (2018) 72% 180★

Liam Neeson hozta a megszokott akciót, semmi újat nem mutatott.
Rossz napja volt, kirúgták a munkahelyéről, megbízták a vonaton egy feladattal.
Egy hipotetikus ügyből valóság lett. Döntése pedig hatással volt mások életére is.

Van egy film, amelynek címe: A lány a vonaton.
Ennek a filmnek akár azt is adhatták volna, hogy: A férfi a vonaton.
Egyébként nem volt rossz, izgalmas volt az ismeretlen Prynne keresése.

Mindenképp szerettem volna megnézni, mert kedvelem az Elrabolva típusú filmeket.
Legnagyobb örömömre, pontosan azt is kaptam, amit vártam. Liam Neeson már nem fiatal, el is hangzik a filmben többször is, hogy 60 felett jár, ezért a karakterét is igyekeztek egy kicsit ehhez alakítani, de még így sem volt hiány akcióban és fordulatokban. Egy percig sem unatkoztam. Amikor lassabb, nyomozósabb részek jöttek, akkor kattogott az agyam a megoldáson, amikor pedig pörgött, akkor hozta az elvárt szintet. A leginkább az tetszett, hogy nem volt kiszámítható! A szokásos sablon megoldásokat leszámítva nem jöttem rá, hogy kik vannak benne és kik az ártatlanok. A főszereplőnk pedig ismét azt az érzést keltette a nézőben, hogy bármelyikünkkel megtörténhetne egy ilyen eset, és ettől vált szimpatikussá a karaktere, ahogy általában.
Neeson rajongóknak és az Elrabolva filmek kedvelőinek mindenképp ajánlom mozis nézésre, nem fognak csalódni. (Nekem úgy tűnt, hogy a teremben ülő többi embernek is tetszett.) Viszont akinek már a korábbi hasonló filmek sem jöttek be, ez sem fog.

Vera Farmiga és Liam Neeson olyan nevek, akik miatt kötelező megnéznem egy filmet.
Szórakoztató volt, tele akcióval és ez most éppen elég is volt számomra.

Megpróbálok lényegre törő lenni. Ha elfogadjuk, hogy a 2010-es években vizualitás, kivitelezés, dinamika tekintetében ilyen és ilyennek kell lennie egy akciófilmnek, akkor nincs akadálya annak, hogy ez a mozi kapjon egy hetest. Ha olyan, jellemzően most már minimum 15-20+ éve elkészült alapvetésekkel vetem össze, amikre gyakran hivatkozunk klasszikusként, de sokak számára még mindig igénytelen B-mozik, akkor nincs kegyelem…

Szeretek kacskaringózó értékeléseket írni, és a The Commuter remekül meg is adja a lehetőséget a „viszont”-ok felsorakoztatására. Ez a film kétségkívül hihetetlenül csúnya, jószerével egyetlen képkockájáról sem hiszem el, hogy igazi, hogy nem zöld háttér előtt forgott, hogy köze lenne a valósághoz – viszont maga a történet, az események láncolata kimondottan intelligens, jól kiagyalt, szórakoztató még a régimódi krimikkel összevetve is. Neeson ebben a karrierje utóján fellobbanó akciósztáros reneszánszban szerintem mindig is borzalmas volt, körülbelül az első Elrabolva után nyugodtan elengedhette volna ezt a vonalat, de neki valamiért tetszik a dolog. Viszont, ha már csinálja, csinálja legalább ezen a szinten: jól áll neki a szerep, nem tesz bele sokat, de az elég is, jószerével majdhogynem rászabták a karaktert, de tán az sem kizárt, hogy neki íródott a sztori.
Végtelenül kettős megítélésű film tehát a The Commuter, de a legnagyobb meglepetést azzal okozta nekem, hogy mozis projekt volt, nem pedig tévéfilm vagy VOD-produkció. Őszintén szólva, kinézetében, egész kisugárzásában és lelkületében ez utóbbiakhoz áll közel: tényleg nagyon csúnya, tényleg nagyon lelketlenül szürke és műanyag az egész, kis túlzással tényleg készülhetett volna száz százalékban zöld háttér előtt, ami tragikus annak fényében, hogy egy mezei nagyvárosi/elővárosi/vasúti közegben játszódó cselekményről van benne szó, megfejelve egy meglehetően lehetetlen spoiler.
Na, ez utóbbit tényleg nem tudom megbocsátani, ezért hatos.

Nagyon fordulatos, szórakoztató akciókrimi, de sajnos önismétlés. Ha a Non-Stop című filmet látta a néző, látta ezt is, ugyanis lényegében ugyanaz a történet, csak nem repülőn, hanem vonaton játszódik. Szerencsére csak a gerince ugyanaz a sztorinak, így nézeti magát a film, hiszen amikor elkezd bonyolódni a cselekmény, az embernek beindul az agya és nem nyugszik, amíg a főhős a végére nem jár a rejtélynek, ami a film fő szálát alkotja.
Szóval, igen, már láttunk ilyet, sőt a film közepe környékén kínosan copy-paste érzésünk van, mégis élvezzük a dolgot, mert a rejtély új, és az írók előtt meg is emeljük a fejfedőt, mert bizony nem lehet egyszerű így felépíteni egy ilyen kanyargós utat, még ha kis is taposták már egyszer.
Az viszont számomra nagyon zavaró volt, hogy a Non-Stopban is alkalmazott, egy-két perces, végletekig túltolt látványjelenetet ide is be kellett erőszakolni. (Nem értem az ilyet. Talán túl sok pénz maradt a költségvetésből és egy akciófilmes látványtervező haver meg a CGI-csapata éppen szabad volt?) Túl kell esnünk rajta mosolyogva, vagy a fejünket fogva, aztán folytatódik a furcsa képsorokkal félbeszakított izgis szórakozás.
Végül is a The Commuter egy sima vasárnapi nyomozgatós bunyós akcióhősös mozi, de a maga nemében fenomenális.

Liam Neeson egy nagyon jó színész!
Úgy terveztem, hogy bekapcsolom a tv-t, hallgatom a filmet és közben olvasok. Na ez nem jött össze. Kb fél óra után kénytelen voltam a könyvet félre tenni és elkezdeni komolyan oda figyelni a filmre, mert izgalmas volt.
Liam ismét nagyot alakít és hiába már idős, ennek ellenére remekül alakította a karakterét.
Igaz, hogy a film háromnegyede egy vonaton játszódik, de ennek ellenére megvolt a történet szépsége, vonzása, izgalma és érdekessége.
Igen, így kell ezt csinálni…

Az a bajom Liam Neeson újabb filmjeivel, hogy egyre kevésbé tudom elhinni róla, hogy ennyire kemény és ez az egész filmre rányomja a bélyegét.
Önmagában a film nem rossz, még ha tele is van baromságokkal, de eléggé pörgős és egynek elmegy.

Ez egész jó kis akciófilm volt. Liam Neeson kedvenc színészeim egyike, érdekel tőle minden film, ahogy ez is érdekelt. Bár tény, hogy nagyon hajaz más történetekre, de egyáltalán nem zavaró. Érdekelt, hogy mire megy ki a játék, és egyáltalán nem csalódtam. Nem volt kifejezett sejtésem, mi fog történni, sok helyen nagyon látványosra sikeredett, és a történet is magával ragadott, nem értem rá unatkozni. Egyszer mindenképpen ajánlatos megnézni.

Tipikus „Liam Neeson mindenkit szétcsap” film.

Több száz film közül, ami a várólistámon volt, az utolsók közé hagytam, mert a leírása és a címe is jellegtelen, de ez egy meglepően jó mozi.
Már az elején a „mókuskerék” megfilmesítése megfogott. A történet, a karakterek, az apró poénok pedig megerősítették, hogy nem volt rossz döntés megnyomni a várólista gombot.