Azt gondolom, hogy huszonévesen nem lehet teljesen és tulajdonképpen megérteni egy filmet, ami az elmúlásról szól. Viszont csodálni lehet, és én csodálom is nagyon. Az elején a tánc, a ruhák, a zenék, az ételek meg a tájak, valahogy az az egész másik, lassabb, csendesebb világ…
Latinovits Zoltánt pedig pillanat alatt a férjemül fogadnám, csak beszéljen hozzám sokat a gyönyörű zengő mély hangján.