A haldokló Szindbád, tündérmesék lovagja, lét és nem lét határán bolyongva keresi az élet értelmét. Az organikusan átlényegülő természetben, érzéki örömökben, kulináris élvezetekben véli megragadni a szépséget. Életre kelnek emlékei: megbarnult fényképek, elszáradt virágok, elsárgult szerelmes levelek. Sorra látja a szívének kedves asszonyokat: Florentint, Lenkét, Fruzsinát, a kis virágáruslányt és a többieket. Felrémlik, hogyan mesélt a diszkrét Vendelin pincér a feleségéről velős csont és fácánsült között, s hogyan átkozta az ismeretlen urat – őt, Szindbádot –, aki megszöktette és az öngyilkosságba hajszolta az asszonyt. Szindbádot autonóm szelleme, tökéletességvágyó keresése nem engedi egyetlen nő tartós szerelmében megállapodni…
ophe_lilka értékelése
ophe_lilka 
Szindbád (1971) 80%
Azt gondolom, hogy huszonévesen nem lehet teljesen és tulajdonképpen megérteni egy filmet, ami az elmúlásról szól. Viszont csodálni lehet, és én csodálom is nagyon. Az elején a tánc, a ruhák, a zenék, az ételek meg a tájak, valahogy az az egész másik, lassabb, csendesebb világ…
Latinovits Zoltánt pedig pillanat alatt a férjemül fogadnám, csak beszéljen hozzám sokat a gyönyörű zengő mély hangján.
