Jim és Cheryl boldog házasságban élnek és igyekeznek a lehető legnormálisabbnak látszani. Ez azonban meglehetősen nehéz feladatnak bizonyul, hiszen Jim komolyságban és felelősségtudatban egy szinten van kisiskolás lányaival, Cheryl pedig bébiszitterkedő húga, Dana áldásos hangulatváltozásait és… [tovább]
Jim szerint a világ (2001–2009) 103★
Képek 26
Szereposztás
Gyártó
Newman/Stark
Suzanne Bukinik Entertainment
Brad Grey Television
Streaming
Disney+
Kedvencelte 36
Várólistára tette 41
Kiemelt értékelések
Nem rég figyeltem föl erre a hogyismondjam… borzalomra. Úgy vagyok ezzel a sorozattal, mint mikor akaratán kívül meglát az ember egy bizarr és undorító dolgot, elborzad, és mégsem bírja levenni róla a szemét. Ha elkapok egy részt a tévében, nem bírom ki, hogy ne nézzem végig, és szörnyülködjek meg anyázzak rajta folyamatosan. Ha lehetne, bottal is piszkálgatnám biztosan.
Adott a tipikusnál is sztereotipikusabb középkorú apuka, Jim, aki kopaszodik, pocakos, önértékelési zavaros és önálló életre (értsd: feleség nélkül) teljesen képtelen. Megnyilvánul ez mindabban, hogy féltékeny, hatalmaskodó, nem tud mit kezdeni a gyerekeivel, nem találja az alsógatyáit, nem képes felnőtt módjára viselkedni, játszmázik és manipulál, és mikor mindez valami „katasztrófában” üt ki (spoiler: mindig), akkor kiskutyaszemekkel néz, és nagyon bánja és nagyon bocsánatot kér, hogy hát ő már csak ilyen, „igazi férfi”, és nem tud megváltozni, de azért majd próbál. Várj, folytatom. Adott Cheryl, a feleség, aki szép, és okos, és jó anya, és jótékonysági aktivista, és szupernő, és úgy általában mindezek jogán egy „igazi nő”, és valami csoda folytán szereti ezt a barmot igazi férfit, és mikor az kiskutyaszemekkel néz rá miután épp átverte, megalázta, cserben hagyta, vagy bármi mást csinált, akkor mindig megbocsát. Mert ilyen egy igazi nő.
Happy end.
Nem azt mondom, hogy a legjobb sitcom, de egyszer végig lehet nézni. Eleinte azt hittem egyáltalán nem fog tetszeni, de aztán a második és harmadik évad elég jó lett. Jókat lehetett rajta mosolyogni. De számomra ennyi, sírva röhögős részek nem nagyon voltak. Kihozták belőle amit lehetett. Bár a végét úgy ahogy van elfelejteném. Nem csak az utolsó részt, hanem úgy alapjában az egész utolsó két évadot. spoiler. Illetve már nagyon [spoiler[Cheryl sem volt benne. Főleg a hetedik évadban.[/spoiler] És ha már itt tartunk, nem értem mi értelme volt behozni a végére még spoiler A hatodik évad utolsó része viszont jó volt, annak nagyon örültem volna ha az a vége. Ha így lett volna, akkor meg lett volna az esélye még egy csillagra, de így „csak” hetet kap. (Mondjuk ha a végén múlna csak kettőt kapna tőlem.)
Egyszer véletlenül futotunk bele a TV-ben, majd szép lassan az összes részt láttuk. Sokszor meg tudott nevettettni, kikapcsolódásnak tökéletes. Persze rengeteg hibája van, de sosem ezekre koncentráltam. Viszont az utolsó évad már bozrzasztó lett, az utolsó rész meg aztán pláne azzal a pokol-menny tárgyalással… Eleinte nem is tudtam, hogy az az utolsó rész, a TV-ben sosem sikerült sorban látni a részeket, így eléggé csalódtam, mikor megtudtam, kaphatott volna sokkal jobb lezárást is.
Évek óta visszatérő délutáni-esti elalvós sorozatunk.
Ha nézzük, akkor se unjuk meg, ha elalszunk egy-egy részen, akkor se történik semmi kihagyhatatlan.
Ja és a körülményeket leszámítva mi vagyunk Jim és Cheryl. :)
Elég gyorsan ledaráltam a sorozatot még a vizsgaidőszakban, mert hiányzott már valami sitcom. Az utolsó egy-két évad borzalmas volt. Kellett Dana, hogy meglegyen az összhang, Andy-ékből túl sok lett a végére, de amíg ő ott volt, addig nagyon szórakoztató a sorozat. :)
Gyakorlatilag az összes bunkó amerikai sorozat ugyanazt a formulát használja. Van egy kövér(kés), bunkó pasi, akinek valahogy sikerült összejönni egy jó csajjal. Aztán van egy hülye barát, egy morgolódós, cinikus rokon, meg opcionálisan 1-2 gyerek. Na, a Jim szerint a világ is pont egy ilyen idétlen jenki sorozat. Ennek ellenére valamiért bejött. Talán mert még a klasszikus trópusok használata ellenére is bizonyos dolgokban mer más lenni. Talán mert a karakterei minden gonosz kis trükközésük ellenére sem nevezhetőek rossz embereknek, kifejezetten szerethetőek. Vagy azért, mert főhősei teljesen elszállt idióták, de mégsem ostobák. Kicsit zavart, hogy a két lánygyerek elég buta (Kyle-nál oké, neki ez a karaktere). Meg persze ezzel a sorozattal is megvan a probléma, hogy egyrészt a közepén megtöri a staus quo-t, ami nem tesz jót neki (ez egy sitcomnál csak akkor jó, ha kifejezetten el akar mesélni egy mögöttes történetet is). Másrészt ráadásul ez sem tudta, mikor kell befejeződnie, a végén Dana és Sheryl egyre kevesebb szereplésénél már nem működik a sorozat.
A szuper nő a lúzer pasival. Túl szexista. Sajnos ugyanezt az értékelést még rá lehet húzni pár Comedy Centralos sorozatra…
Népszerű idézetek
– Olyan érzésem van, mintha ráültél volna a fejemre.
– Persze, mert ha te ültél volna rá az én fejemre, az olyan lett volna, mint egy kellemes, nyári szellő!
Jim: Hogy hallhattad, amit mondtam? Miért van az, hogy mindig meghallod azt amit nem lenne szabad meghallanod. Mintha valami FBI füled lenne. Náluk dolgozol?
Cheryl: Nahát, talán ha ott dolgoznék nem lennék olyan unalmas.
Az összetört szív nem gyógyul májsérülés nélkül. (Andy)
Gracie: 4 vagyok!
Jim: Tényleg? Mikor lettél 4 éves?
Gracie: A szülinapomon.
Jim: Ez logikus.
[Jimnek és Cherlynek]
Andy: Nahát Chandler és Monica! Amint ideérnek a főszereplők mehetünk.