Nem ér a nevem (2007–2009) 75% 28★

1. évad után: Aranyos kis sitcom. A főszereplő minden helyzetben egy, illetve két dologgal küzd, amnéziás és valójában szörnyű ember. A lényeg persze, hogy a személyisége a jelenben abszolút szerethető. A többi karakterrel is meg vagyok elégedve. A történet is létezik, eljutottunk valahonnan valahová, bár elég sok a logikai baki. A kék pillangós résztől a falra másztam, ez nem ilyen egyszerű, hogy a pillék rámennek a városi vágott virágra és megmenekült mind. Összességében a sorozat elmegy egynek, de nem egy nagy wasistdas. Nevetni azt szerencsére lehet rajta, ha valaki szereti a direkt borzasztó kínos szitukat.

Nem hatott meg különösebben, semmi extrát nem találtam benne. Nem volt kifejezetten rossz, de túl jó sem. Néha volt egy-két jobb poén, jobb történetszál, de nem igazán szerettem meg senkit, így nem is érdekelt, mi történik velük. Agykikapcsolásnak nem rossz, de újra nem nézném.

Nagyon szerettem ezt a sorozatot anno. Mire mindenkivel megbarátkoztam és elkezdtem várni, hogy mi sül ki az egészből, lefújták. Haragudtam, szomorkodtam, és nagyjából ekkor tájt döntöttem el, hogy sorozatot csak akkor kezdek el nézni, ha már a harmadik évadánál tart.

Az első részeket szerettem, aztán leült kicsit, a végére viszont megint élvezhető lett.
Túl sokat azért nem kell várni tőle, sőt, néha kifejezetten idegesítő a sok bugyutaság.
Néhol csak a kedvenc színésznőim (Christina Applegate, Melissa McCarthy) miatt néztem tovább.