Dirty Dancing (2017) 47% 44★

Ezt csak azzal tudom kiheverni, ha megnézem az eredetit.

Akadhat néhány klasszikus, amik felett eljárhat az idő. Mondjuk, mert változik a társadalom, fejlődik a technika, a fiatalok nem feltétlen ugranak a régebbi generáció neveire, a zene is porosodhat, stb. Szóval előfordulhat olyan eset, hogy indokolttá válhat egy kis vérfrissítés. És amikor ez megtörténik, még mindig kérdés, hogy az új hogyan ad hozzá a történethez. Tiszteletben tartja a régit és okkal változtat a változtatnivalókon, vagy ostorral csap a közepébe, nem ismerve sem embert, sem Istent. Na, itt az utóbbi történt. Aki ismer, tudja, hogy ritkán adok 1 csillagot. Csak azért mert jaj, ez most hirtelen nem tetszett vagy csak mert nem szeretem a főszereplőt, semmiképp. Igyekszem figyelembe venni minden szempontot és nagyon ZS-nek és nézhetetlennek kell lenni annak, amit ennyire leminősítek. Mert még a ZS-k között is akad annyira rossz, hogy már jó. De itt nem ez történt. Hozzáteszem, nem vártam ezt a filmet. Két évembe telt, mire meggyőztem magam, hogy eljött az ideje annak a bizonyos „minden film kaphat egy esélyt” pillanatnak. Megkapta az esélyt, hogy meggyőzzön, volt értelme leforgatni. Nem sikerült.
1.Abigail Breslinnel alapvetően semmi bajom nincs. Gyerekként kedveltem a Jelekben A nővérem húgában és bírtam Valentine Wigginként is. De Baby egyszerűen nem az ő szerepe. És nem azért, mert teltebb. Sem a „nővérének”, sem a Pennyt játszó színésznőnek nem állt volna jól. Hiába vékonyabbak. Ez nem a testsúlyon múlt. Egyszerűen ő nem Baby és nem is tudott azzá válni.
2. Sarah Hyland, a nővér: hiába idősebb, inkább nézett ki a túlcicomázott húgának. Olyan arca van, mintha egy 13 éves lány próbálna 33-nak kinézni. Arról nem is beszélve, hogy az ő mellékszála is ki lett facsarva mind szerelmi, mind testvéri téren.
3. A szülők: fel nem foghatom mi szükség volt a magándrámájukra. Számomra ettől nem mélységet kapott a karakterük, csak plusz játékidőt a film, amire nem voltam kíváncsi. Ha középkori válságfilmet akarok nézni, akkor nézek mást, jobbat (pl.: Amit még mindig tudni akarsz a szexről (2012) vagy A szív hídjai (1995)).
4.Colt Prattes: sajnálom, de ő sem Johnny Castle. Nagyon-nagyon nem. Hiába táncos (is), nem tudott elvarázsolni. Patricknek anno csüngtem minden mozdulatán. Talán mert természetes volt. Ahogy mozgott, benne volt a film egyik kulcsmondata a mozdulataiban: „A lépés még nem minden, érezd a zenét!” Ő érezte és éreztette. (Még mindig megvan egy réges-régi fotóm, ahogy anno állok a tv előtt pozícióba vágva a karjaim és gyakorlom a lépéseket :D:D). Ha már mindenképp ének és tánc és rosszfiús külső, akkor ezerszer inkább látok Coltban egy új Danny Zukot. De nem szeretném, ha ez a kijelentésem valóra válna és elkészülne egy Grease remake is. (Az már csak mellékes, hogy Colt férfiként sem az esetem.)
5.Teljesen és totálisan hülyének nézték a nézőt. Mindent próbáltak szájba rágni, ami a másikban fél mondatból/mozdulatból is egyértelmű volt. Hát nem érted, hogy Johnny más osztályból jött? Nem? Megmutatom! Elmondom! spoiler, mert különben nem érted! Érted? És minden második mondatban kijelentik, hogy á Baby, nem is nézel ki Babynek. Nem vagy Baby. Te Francis vagy. Megváltoztál. Felnőttél. Ééééérted? Aztán a mellékszereplők is…az öreg Kellerman már a külsejével unszimpatikus – ugye éééérted, hogy ő ellenük lesz? Penny szintén nem lopta be magát a szívembe, őt is igazából a külsejével tették unszimpatikussá, hogy annyira meg akartak győzni, hogy ugye éééérted, hogy ő egy másik osztályból jött? Kb. Bobby meg Neil volt, akiktől azt kaptam, amit vártam, de Lisa új történetével a szerepük gyakorlatilag a nullával lett egyenlő.
6. Az eredetiben a készítők tudatosan öltöztették Johnnyt mindig sötétbe, Babyt pedig világos pasztellszínekbe, ezzel utalva a köztük lévő különbségekre. Nem rágták a szánkba minden második jelentben, hogy ugye éééérted? Ezért (sem) értem, ha annyira másolni próbáltak egy csomó mindent, ezt hogy nem sikerült. A Mickey and Sylvia jelentben sikerült Babyt olyan feketébe bújtatni, mint Sandy a Grease végén (amúgy nem állt jól Abigailnek), Johnny meg fehérben és Johnny gyakorlatilag spoiler. Ha jófej lennék, azt mondanám ez tudatos, hogy ettől lett Baby rosszkislány, Johnny meg jófiú, változtak, de nem. Mert nem volt következetes. Ráadásul maga a jelenet is… az eredetiben egy forgatási szünetbeli mókázásból maradt benn. Ettől természetes, szikrázó, imádnivaló. Itt művi utánzat és rosszul kivitelezett vég.
7.Miért kellett belőle fél-musicalt csinálni? Esküszöm, még azt is jobban befogadtam volna, ha megtartják azt a vonalat, hogy spoiler És akkor benyeltem volna az éneklést is talán.
8. És ha már ének, akkor nem tudok elmenni a zenék mellett sem szó nélkül. Ha 1963-ban járunk, akkor az a hangzás, amivel újravették a dalokat, totálisan koridegen. Zavaró és kiábrándító. Pedig lehet teljesen modern hangzást jól bevinni más korba, erre remek példa szerintem A legnagyobb showman (2017), ahol a 19. századba vittek tökéletesen mai hangzást, de teljesen új dalokkal és zseniálisan összeillesztve a történettel és a képpel. De ezeket a számokat ízekre tudnám szedni. Fever: újdonságként került be, nem kellett volna. Először is Max Kellerman a büdös életben nem engedte volna színpadra ezt a számot, főleg nem ebben a formában. Ha Pennyt és Johnnyt leinti, akkor ezt neki kellett volna vérlázítónak találni, nem a dokinak. Azonkívül Peggy Bundyból nem lesz Peggy Lee, attól, hogy elénekli, a kettejük előadása pedig nem szexi volt szerintem, hanem kínos. Mellékesen ha Vivian és Johnny közösen szoktak fellépni, vihette volna magával nyugodtan a Sheldrake-be Baby helyett. Ha már Sheldrake: mind a tánc, mind a zene totálisan feledhető volt. A Whole Lotta Shakin’ Goin’ On-nal megint maguk alatt vágták a fát, nálam legalábbis. Értem, hogy hű de szexi kétcsajos erotikus táncot akartak, de én csak arra tudtam koncentrálni, amit nekem jelentett. Ez a dal számomra Jerry Lee hangján és Dennis Quaid zongorajátékával és arcával pörög a fejemben, mióta csak az eszemet tudom A rock 'n' roll ördöge (1989). Ezzel megint nem hozták közelebb a filmet a szívemhez (bár itt mondjuk egyéni szocprobléma).
9. She's Like the Wind : drága Patrick, csak remélem, hogy nem hallottad, amit ezzel a számmal tettek. Gyakorlatilag sárba tiporták még az emléked is. Vagy te forogsz a sírodban vagy én sírok, mert a sírba tettek engem is ezzel a gyalázattal. Arról nem is beszélve, hogy még csak arra sem figyeltek, mit csinálnak. Motort dugtak Johnny alá, mert az autó már smafu, de a csomagját távozáskor a pickup platójára dobja és elhajt a motorral – gratula…
10.A zárótánc: megmondaná valaki, minek örvendeztek a szülők, hogy ilyet is tud? Mit? Gyakorlatilag kettőt jobbra, kettőt balra és vagy 32-szer átbújtak egymás hóna alatt. A szinkron önálló lépések meg Johnnyval? Gondolatolvasó lett? Merthogy ilyen lépést egyszer sem tanult. De mindegy is. Azt az 5 lépést, amit csináltak, mindennek nevezném, csak táncnak nem. Főleg nem zárótáncnak. Ennél még a Sheldrake-ben is többet topogtak.
11. A szereplők közt egyszerűen nulla kémia. Semmi, de semmi . Hiába voltak Patrick és Jennifer közt anno súrlódások a forgatás alatt, mégis külső szemmel nézve izzott köztük a levegő. (A pletykák szerint amúgy ez az izzás győzte meg a rendezőt is az első közös próbafelvételen). De Abigail és Colt közt még egy lángoló fáklya is kialudt volna.
12. Vannak történetek, amik jól végződnek és vannak, amik rosszul. spoiler

Ezt most miért kellett? :(
Jó, nyilván a pénzért, de akkor is…
Csak a zenéket tudom kicsit értékelni, mert amikor nem oda figyeltem még visszajött az eredeti hangulata, de a hangzás sem lett az igazi. Valahogy minden jót sikerült elrontaniuk. Nem is értem, hogy kerültek bele a főszereplők, ha ők voltak a legjobbak a szerepre, akkor a meghallgatás igencsak siralmas lehetett, a mellékszereplők sokkal elviselhetőbbek.
Aztán jött a vége.. komolyan, miért, miért, miért?

Egyszer elég megnézni! Egyszeeer! Nem annyira rossz a film, de az eredetit még jobb!!
Abigail színésznő hát borzalmas volt az alakítása. nem is tetszik…

Hát, ez a film örökre Patrick Swayze és Jennifer Grey filmje lesz. Forgathatnak belőle kismillió remaket. Ám ez a film mégis hozta a hangulatot, nem herélte ki teljesen az eredeti filmet.
DE! Sosem fogom megbocsátani, amit a She's Like the Wind c. dallal csináltak és, hogy totálisan és végérvényesen elvették azt az illúziót, amit az eredeti film vége azért megadott a nézőknek.

A remake általában egy korábban készült film, televíziós filmsorozat, vagy egyéb művészi alkotás felújított, újragondolt változata, adaptációja. Ezt teljesíti is a film. Ebben nincs hiba! DE (és itt jön az a bizonyos de) az nem feltétele egy remake filmnek, hogy pocsék legyen, mégis általában szerintem azok, de persze ez is csak az én egyéni, saját, önálló véleményem, és hát ki vagyok én, hogy ítélkezem, nem, én csak a véleményemet fejtem ki.

Kislányként imádtam a Dirty Dancing filmet, ma is imádom, a kedvenceim között van, minden évben legalább egyszer meg is nézem. spoiler Ezért is kritikusabb vagyok ezzel a remake-el szemben, és kitudja, lehet, hogyha egy 10 csillagos filmet kerekítettek volna belőle akkor is utálnám. Már úgy álltam neki, hogy utálni fogom, meg se nézem, aztán bevillant valami a kisagyacskámba és rákerestem, előre meg nem fontolt szándékkal történt a dolog. Szóval azt gondoltam utálni fogom, aztán néztem, néztem, kitartottam, és rájöttem, nem is akarták ugyanúgy megcsinálni ez jó volt, ezért szeretni akartam, mert valami újat is raktak bele, mégis megutáltam, talán pont ezért…

Az első képkockák megnyertek, tényleg, mikor láttam, hogy 1975 New York, és a plakátot amin a Dirty Dancing felirat szerepel remény szikrája csillant fel bennem, hogy még sem egy teljes koppintás, más lesz, nem ugyan az!
Aztán jött a vissza tekintés, a jól ismert szöveggel (ami majdnem ugyan az volt, ezt nehezen viseltem, mert már az zavart, hogyha nem az eredeti szinkronnal néztem a régi kedvencet, lehet mániákus vagyok kitudja :D)
Aztán a családi beszélgetéstől majdnem elhánytam magam annyira nyálas volt az egész.
Az igazi tragédia akkor történt, mikor megláttam a Johnnyt alakító színészt. Hát esküszöm könnybe lábadt a szemem, sajnos nem örömömben… Fogalmam sincs mi volt vele a baj eleinte, talán túl erőltetett volt számomra.
Mikor Baby becipeli azt a dinnyét a személyzeti területre komolyan elgondolkodtam, hogy leállítom, de hát ha bele kezdtem végig néztem. (Már tudom, hogy tényleg akkor megkellett volna állítanom…) Azt éreztem míg a képsorokat néztem, hogy ez nem a tánc szeretette, az akoribban tiltott táncé, hanem inkább felajzott fiatalok gyakorolják a spoiler.
„Cipeld a saját dinnyédet!”-na ezen hangosan röhögtem, mi a fene?! Ami szánalmas még itt sem kapcsoltam ki… még reméltem, hogy valami jobb lesz.
Aztán egyszer csak vett egy fordulatot az egész, már nem jutott eszembe percenként, hogy ki kellene kapcsolni, érdekeltek a változások, amik bele kerültek, tetszett néhány újítás. A film háromnegyedénél egész elfogadható lett. Az elején utált színészfiút megkedveltem, tényleg tetszett a szerepben, még ha látni lehet, hogy nagyon kezdő akkor is, ehhez a filmhez pont elég volt, mert nem rajta múlt.
Aztán jött a vége! A finálé tánc jelenete, amit az eredeti filmnél milliószor visszapörgettem kislányként. Szájtátva bámultam a tv-t mikor azt a jelenetet néztem, rongyosra néztem a régi VHS kazettát, addig amíg már futni nem kezdett a szalag a végénél. Imádtam, ezért féltem is tőle, hogy mit műveltek vele ebbe a „felújításban”, lemásolták? Vagy megújították kicsit?
Bárcsak ezek történetek volna, innentől indult a mélyrepülés, pedig annyira magasra se jutott ez az adaptáció, hogy megengedje magának a zuhanást. Borzalom lett. spoiler
spoiler Ez valami nyálas musical lett, vagy valami olyasmi. Aztán mikor újra 1975-ben voltunk hittem bennük! Reméltem, hogy ezt már nem lehet jobban elcseszni… tévedtem!
Nem tudom ki, hogy volt vele, de engem érdekelt, vajon mi történhetett Babyvel és Johnnyval, eredetileg ránk bízták, hogy gondoljuk tovább, de az újításban már nem, pedig bár így tettek volna. Mert amit kaptunk az borzalom, részemről legalábbis. Ez a film teli volt nyáltól csöpögő jelenetekkel, klisékkel, szerintem simán belefért volna egy happy end, az már rontani nem tudott volna rajta, persze ez csak az én szubjektív véleményem. Az, hogy a végén beszalad spoiler
A szereplőkkel sok gondom nem volt, mert hát nem alakítottak nagyot, de hát nem is volt esélyük rá szerintem, a főszereplő hölgyemény kifejezetten szimpatikus volt, aztán a film közepére mindegyik. Penny karaktere is jobban tetszett ebben a felújított ízében . Neil is elég pozitívan változott, végülis nem hagytak benne egy negatív karaktert sem, akik a történetet drámává alakíthatták volna, ami nem is baj, mert így lett egy habos babos hálívúdí klisé, és én a végére minden percét meg gyűlöltem.

Ha a Dirty Dancinghez mérjük semmi esélye visszahozni a hangulatot, mert az örök klasszikus. De szerintem mint film messze túlszárnyalja.

Egyszer mindent meg lehet nézni… egyszer.
Szürreális élmény volt Peggy Bundy-t látni Fever-t énekelni. Nem mellékesen, bár egyszerű nótának tűnik, de nagyon kevesen tudják jól elénekelni, hogy tényleg üssön. Nos, ez itt nem jött össze… és még csak a levegő sem lett tőle fülledt, bár annak szánták… egy magyar klasszikus jutott a jelenetről eszembe: elvtársak, egy kis vörös fényt!
Kérem vissza az eredeti zenemuzsikákat. Enyhén szólva is ki lettek herélve a nóták, vagy modernizálva, de az sem jobb. Kérdem én, hol illik a 60-as évekhez a sampler?
Arról nem is beszélve, hogy miért gondolta a jelmezes, hogy ennek a csajnak ugyanazokat a ruhákat kellene viselnie, mint Jennifer Grey-nek, mikor teljesen más alkat, és úgy állt rajta minden (nah jó, egyszer tényleg jól nézett ki), mint tehénen a gatya?
Ebben a filmben minden olyan hamis… a feeling, a zenék (régi dalok új előadásban), a mozdulatsorok (a klasszikusok átemelve a régiből), még a párbeszédek is összetákoltak: egy kicsi a régi filmből meg egy kicsi újból, kötőanyag nélkül…
Nekem alapvetően nincs bajom a remake-ekkel, láttam néhány nagyon jót (Hajlakk, Ház a tónál, Angyalok városa, Az utolsó mohikán stb.), de ez valami katasztrófa volt. A rendező maga sem tudta mit akart. Leginkább lemásolni a régit, mert az egyszer már kultfilm lett, hátha neki is cseppen a fényéből, és hogy ez ne tűnjön nagyon ki, koncepciótlanul toldozott-foldozott rajta, mellyel a filmnek se ritmusa, sem lendülete nem lett, de legalább hosszú.
Hát szóval nem vagyok elragadtatva tőle…

Annyi mondanivalóm van ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy azt sem tudom honnan kezdjem. Valószínű ezért fogok keveset írni róla, vagy mégsem?
Amikor meghallottam, hogy a Dirty Dancigből remake lesz, nagyon elképedtem! Hogy lehet egy sikerfilmet felülmúlni? Sehogy!!!! Minek kell ebből remake-et csinálni? Mit lehet ezen javítani? Semmit!!!!
Na jó, először az mondtam, hogy nem nézem meg, mert nincs értelme, nem akarom lerombolni azt, amit nekem az eredeti film adott, de végül beadtam a derekam. Halogattam ugyan a film megnézését de végül csak megnéztem.
Amikor megláttam a szereplőket, szó nélkül maradtam! A nyolcadik perc után megállítottam a filmet és azon goldolkoztam, hogy abbahagyom, nem nézem tovább.
Abigail Breslin a lehető legrosszabb választás volt a főszerepre. Semmi, de semmi nincs benne abból, ami ehhez a szerephez kell. Colt Prattes és Abigail Breslin között kevesebb mint zéró a kémia. Colt sem ragyogott, viszont nem is idegesített halálra. Patrick Swayze és Jennifer Grey ki nem állhatták egymást, mégis szikrázott a levegő körülöttük, annyira jók voltak.
Katey Segal sem tudom mit keresett a filmben, Vivian Pressman szerepe nem neki való.
Sajnos végig az volt az érzésem, hogy ez nem egy remake, hanem egy paródia, mégpedig egy nagyon gúnyos paródia.
Ebben se dirty, se dancing nincs. Pont a lényeg maradt el. spoiler Viszont van olyan, ami az eredetiben nem szerepelt, itt viszont benne van, a baj csak az, hogy nem értem miért, mi célt szolgál. Mondjuk ez sem lenne baj, ha én nem értem, de sajnos más sem érti. Azt sem értem, hogy miért kellett ebből két órás filmet csinálni?

Röviden, ez egy olcsó hamísítvány, semmi több! Szegény Patrick Swayze forog a sírjában!

P.S. A két csillagot Sarah Hyland kapja. Ha neki adták volna a főszerepet, talán valami még menthető lett volna ebből a borzalomból.

A Dirty Dancing egy kortalan darab, amit szerintem még ma is ugyanúgy lehet szeretni és élvezni, mint 20 évvel ezelőtt. Éppen emiatt ezt borzasztó felesleges volt megcsinálni, de nem mondhatom azt, hogy piszkosul szar lett. Minél tovább néztem, annál inkább magával ragadott. Végül 5 csillagig feltornázta magát a film! Majd jött a vége…

Pozitívumok:
– A feeling megvolt. Nyilván nem sikerült ugyanazokat az erős érzéseket kiváltania belőlem, mint amit az eredeti ki tud, de határozottan éreztem egy kis lelkesedést, egy kis izgulást, és a végére sikerült még Colt Prattes-et (Johnny) is elfogadnom, aki egyébként eléggé unszimpatikus volt a számomra.
– Nagyon örülök, hogy mertek teltebb színésznőt választani Baby szerepére; emiatt tőlem egy hatalmas piros pontot kapnak. Amúgy is nagyon szeretem Abigail Breslin-t, és nekem ebben a szerepben is tetszett. Szerintem jól hozta a karaktert, én abszolút meg voltam vele elégedve.
– Elég sokat változtattak a történeten, és szerintem pár változtatás igazán előnyére vált neki, kicsit logikusabb lett tőlük a felépítése. Pl: a Penny ügy és a pénz elfogadása.
– Tök jó volt, hogy Lisa-t kicsit eszesebbé tették, mivel hát az eredeti filmben hihetetlenül buta és naiv. Na, most sem zseni, de határozottan kedvelhetőbb a karakter.

Negatívumok:
– Musical. Kiakadtam, mikor elkezdtek kornyikálni, annyira nem kellett ez bele a történetbe. Idegesített, hogy ezáltal az jött le, hogy mindenki tökéletesen tud énekelni, ami hülyeség.
– A vágás nem sikerült a legjobban. Többször is lezáratlan érzés maradt bennem; még nem teljesedett ki számomra az előző snitt, de már jött a következő, a zene félbe lett vágva, stb. Egy-két helyen teljesen kizökkentő hatásuk volt.
– Elég nagy baj, hogy nem igazán éreztem összeillőnek ezt a két színészt, akik a főszerepeket megkapták. Hiányzott a kémia számomra, illetve csak nagyon elvétve tudtam felfedezni. Nem tudom elhinni, hogy ez a két ember valaha is bármit is akarjon egymástól.
– Sokszor kellett forgatnom a szememet, mert hát hogy is mondjam? Voltak nagyon béna párbeszédek, és nagyon béna nézések, és nagyon béna testbeszédek. Szóval röviden, kicsit bénácska volt a forgatókönyvíró, a rendező és a vágó is. Nem akarom egyik színészt sem hibáztatni ilyesmik miatt, mert úgy érzem, kihozták az alapanyagból a legtöbbet, és nyilván azt kellett tenniük, amire utasították őket, szóval ez abszolút nem az ő hibájuk.
– A szülői szál nagyon irritált. Nem mondom, hogy értelmetlen, sőt, de irritált és untam.
– Remélem, mindenki jól megnézte a plakátot, mert ilyen jelenetet bizony nem lehet látni a filmben, ami végtelenül sajnálatos. Bár lehet, jobb is így.
– És hát a befejezés. spoiler Na, itt ficcent le egy csillag, és maradt 4.

Tulajdonképpen nem bánom, hogy megnéztem, sőt, még az újranézésre is esélyes amiatt a pár változtatás miatt, amik tényleg nagyon bejöttek.