Végjáték (2013) 73% 288★

Ezt a filmet korábban már értékeltem, de nagyon felületesen, szóval elkapott a szokásos „eltelt X év, írjuk újra!” hullám. Előrebocsátom, a Végjáték hatalmas kedvencem (elég a nevemre pillantani), sokszor olvastam, lényegében betéve tudom már a sorozatot, pont ezért, mikor 2013-ban kijött ez a film, nem volt kérdés, hogy moziban kell megnézni, és azóta is többször láttam.
Mert annak ellenére, hogy vannak vele gondjaim, nem tartom rossz adaptációnak. Asa Butterfield szerintem zseniális casting volt – persze, az időt rövidítették, nem hat évestől tizenkét éves koráig játszik, de úgy, hogy tizennégy évesen végig tizenkét évest jelenít meg, még egészen hiteles is, nem vészesen túlkoros. A közelképek a szemére, az arckifejezései harc közben, remekül átadta, hogy egy halálosan intelligens, nagyon érzékeny fiúról van szó, akiben viszont nagymértékű agresszió is van, amitől ő is fél. Igazából úgy általában jók a szereplőválasztások – Harrison Ford kellően keserű de kegyetlen Graff, Ben Kingsley-nek nagyon jól áll Mazer Rackham szerepe, Abigail Breslin kellően törékeny és kedves megjelenésű, hogy nagyon hiteles Valentine legyen, tényleg mindenkire igaz, hogy harmóniában van a szerepével. Külön ki szeretném emelni Andersont, akinél a döntés, hogy nő lett a filmben, nagyon ésszerű, és nagyon szép húzás volt – ha jól tudom, O.S. Card is támogatta. A látványvilág valami szédületes, röhejesnek tartom, hogy ez a film nem futott 3D-ben… a hadiskola jelenetei, a játékok, utána a szimuláció, tényleg életet leheltek a viszonylag nyers leírásokba, amik a regényben voltak. Mellette kaptunk egy gyönyörű OST-t, a „The Way We Win Matters”, a „Dragon Army” illetve a „Final Test” a kedvenc darabjaim, de valójában mindegyik zene üt és helyén van.
Természetesen rengeteget rövidítünk. Ahogy írtam, a regény hat éves cselekményéből néhány hónapos lesz – a cselekményelemek lejátszódnak, de azért a hatáson csökkent, hogy nem azt látjuk, hogy éveken át építenek le lelkileg egy kisfiút, hanem „csak” maximum fél évet. Teljesen kimarad a földi szál, Valentine és Peter politikai akciói… ezt egyrészt meg tudom érteni, mert ahhoz, hogy összeálljon a történet, Enderre kellett fókuszálni, másrészt pedig sajnálom, mert izgalmas részekről van szó, amik ráadásul rengeteget mutatnak a két testvér jelleméből, olyan elemeket, amelyek a folytatásokban rendkívül fontosak. Nagyon jó ötletnek, de iszonyúan kihasználatlannak érzem a narrációt – az, hogy Ender „meséli” az eseményeket, lehetővé tette volna, hogy belepillantsunk a döntéseibe, hogy ugyanolyan mélységben megértsük mind az elmagányosodását, mind pedig a stratégiai géniuszát, mint a regényben, de a narráció nagyon ritka és nagyon tényszerű. Beszél arról, hogy éppen fáradt a csapat, hogy nehéz koncentrálni, hogy Graff mit mondott neki, de nem említi meg, hogy mennyire úgy érzi, hogy lassan elveszti az emberségét, a józan eszét, hogy hogy távolodik el a barátaitól, hogy érzi, hogy a nővére is kicsúszik a kezei közül. Csak a lényeges, érzelmi elemeket nem mutatják be, és ezzel bár Asa Butterfield zseniálisat alakít, egy ennyire introvertált karakternél nagyon sokat veszítünk.
Tetszenek az előreutalások, kikacsintások (az ansible említése, Ender végső, jósló kifakadása, hogy spoiler, Mazer Rackham elejtett megjegyzése a maori tetoválásokról, hogy "így beszél a holtakkal"), viszont pont azért, mert utalgatunk a folytatásra, roppant bosszantó, hogy úgy zárták le az egészet, hogy még ha úgy is döntenének, hogy filmre viszik a Holtak Szószólóját is, akkor is nehéz lenne… Valentine és Ender különkerülése teljesen fura, Ender végső státusza is más.
Összességében egyébként még mindig jó filmnek tartom, érdekesnek és értékesnek, ami a könyvhöz is kedvet csinálhat – viszont ezúttal is igaz, hogy a könyv általában jobb. Adjatok egy esélyt annak.
2015-ben íródott rövid kritikám linkje: https://todaywiggin.blogspot.com/2020/04/regi-emlekek-v…

Azt hiszem, el kell olvasnom a könyvet. Maga a film látványos volt és nagyon érdekes, de valamiért mégsem kötött le igazán. Talán mert úgy éreztem, hogy erősebb a látvány, mint a maga a sztori. Valamiért nagyobb mélységre, hatásosabb üzenetre vágytam. (Pontosan ezért kell nekem a könyv; hátha ott megkapom azt, amit itt hiányoltam.) Asa Butterfield viszont egyre szimpatikusabb; nagyon tehetségesnek tartom és kifejezetten jól állt neki Ender szerepe. Mindent összevetve, ez nem rossz film. Nekem legalábbis nagyon bejött a téma.

Hát ez elég mellbevágó volt… jajj de utálom! Nem, félreértés ne essék, nem a filmet, hanem mert rossz emlékeket ébresztett bennem. A könyv ugyanis, annyira fájdalmas és szomorú volt, hogy ezt most vizuálisan is látni… brrr. Nade térjünk a lényegre, valóban semmiség a könyvhöz képest, a legjobb szó, ami eszembe jutott róla az a zanzásítás volt. Igen, ez egy kivonat, de ahhoz képest szerintem igen jól sikerült és a szereplők is kitettek magukért. Nem csillagozom maximálisra, de 8-at simán megér. És komolyan mondom, én szívesen látnék, ugyanezzel a szereplőgárdával egy folytatást is. :)

A film alapvető baja, hogy a Végjátékból készült. Illetve, hogy nagyon meg akar felelni az írásnak. Semmilyen vonalat, momentumot nem mer elengedni, ugyanakkor a popularitás felé is próbál kacsingatni, ezért semmit sem mutat be olyan mélységben, mint ahogy az a regényben van és ahogy az az Ender fanokon kívüli életformák számára is érthető lenne. A két szék közt a pad alá tipikus esete. Viszont minden disszonancia ellenére sok mindent jól csinál a film, pár dolgot még jobban is, mint az írás. A látvány kitűnő, már-már hibátlan, mégsem öncélú. Nem lett belőle szuperprodukció és valószínűleg rajongói kultfilm sem lesz. De semmiképpen sem olyan rossz, mint a híre. Kellemes élmény.

Orson Scott Card Végjátéka az egyik legkedvencebb könyveim közé tartozik. Minden további nélkül kötelező olvasmánnyá tenném. Mivel egyelőre nem én döntök erről, az összes 9-edikben, amiben tanítok, megnézettem a filmet a diákokkal.
Én magam csak több mint 2 évvel a könyvelolvasása után mertem megnézni. Így már nem voltak meg részletében a történések. Ennek köszönhetően azt kell hogy mondjam, tetszett és nagy erővel hatott rám egymást követő 4 alkalommal is.

Érdekes volt a film, és nagyon sajnáltam, hogy nem olvastam előbb a könyvet. A mondanivaló a végén nagyot ütött és nagyon szeretném látni a folytatást is, ha lesz egyáltalán.
Megnézve: 2013.11.09. 20.45-kor Corvin Mozi 1490,-
Lupi, ezt együtt láttuk nem?

Ezt konkrétan egyedül néztem meg a moziban. Senki más nem volt rajtam kívül a teremben, ráadásul az utolsó oldalakat a könyvből ott olvastam el. Önmagában egész kellemes kis film, nyilván sok mindent kihagytak, talán rosszul is tették, de a kedvet meghozza a kötetekhez és csak ez számít!

A könyvet se bírtam szeretni, a film se győzött meg. Ez a gyerekhadseregesdi egy olyan idegesítő toposz, hogy na. Tudom, hogy nem mai a könyv, de attól még ugyanúgy bosszantó. Endert nem igazán sikerült megszeretnem, valahogy azt se éreztem, hogy micsoda zseni lenne. Harrison Ford és Viola Davis próbálkoznak, de ettől még a film nem egy nagy durranás.

Nem volt ez olyan rossz, csak valami hiányzott belőle. Pedig a látványvilág remek, kreatív, a színészi játék szintén jó, de egy picit bátortalannak éreztem. De azért nyugodtan meg lehet nézni, nem egy rossz filmélmény. :-)

Nekem ez nagyon bejött! A vége a Metro 2033 lezárására hasonlított, az akkor nem ütött, de itt, a filmben igen. Azonnal be is szereztem a könyvet, még az se számított, hogy filmes borítóval kell megvennem, pedig azt általában nem szeretem. Sok mindenről szól ez a film, és teljesen átérezhető, hetekig gondolkodtam rajta.