Árva Brooklyn (2019) 73% 81★

Edward Norton is látta, hogy milyen jó ebben a szerepben, ezért rendezett magának egy maratoni hosszúságú filmet. A trailer alapján felkeltett érdeklődésemet hamar az unalom vette át, mert aránylag hamar kiderült, hogy ki a gonosz és miért, ahogy az is, hogy nincs mit tenni ellene. Az pedig kifejezetten bosszantott, hogy ennyit kellett várni, csak hogy szirupos happy end legyen a vége.

Talán túl hosszúra sikeredett, és a történet sem elég újszerű, de van egy hangulata. Norton ötvenes évekbeli világot teremt, az eredeti regény idejénél korábbi New Yorkot, Brooklynt láthatunk. Minden hibája ellenére nem rossz film, Norton és a többi színész játéka tetszett.

Nem, nem, nem. Hosszú, unalmas és idegesítő. Edward Norton hendikepje teljesen felesleg, indokolatlan és céltalan, egyáltalán nem tesz semmit a karakterhez, cserébe folyamatosan idegesíti a nézőt. A történet még akár érdekes is lehetne, de nem az. Annak ellenére, hogy szeretem Edward Nortont, azt kell mondjam a saját rendezésében minden erőlködése ellenére Alec Baldwin simán lejátszotta, pedig nem is csinált semmit.

Nagyon szerettem a könyvet, ezért kíváncsi voltam milyen az adaptáció, és bár az első 10 perccet leszámítva teljesen eltér a kettő, mégis tetszett. Olvasni sem volt egyszerű, itt is jól megkavarták a szálakat, bár nem üt akkorát a vége, de teljesen magával ránt a film noir hangulata és a karakterek. Kicsit tényleg hosszabb, mint kellene, de valószínűleg engem pont jókor talált meg, így a lassabb részek sem untattak. Edward Norton fantasztikus, de a mellékkarakterek is remekül lettek összeválogatva. Nem igazán lehet összehasonlítani a könyvet és a filmet, majdnem az egészet átírták, de amitől szerintem az előbbi mégis sokkal jobb, az a vége. Valóságosabb.

A végén elkezdett énekelni az a pedo bácsi Family Guy-ból….. X,))))))

Hát ez rohadt unalmas volt. 2 részletben néztem meg, de mindkétszer majd bealudtam rajta. Meg azt bírtam, olyan eszes, erre csak a végén kapcsol, hogy spoiler uhhhhhhh……… na jó. =_=

A 2010-es évek tökéletes noirja. Norton zseniális a szerepben, de a rendezésben sem csalódtam. Ugyanígy, mellékszereplők, látvány 10/10.
Jazz, amit nem szeretek, de itt nagyon helyén van.
Lehet persze hosszúnak titulálni, de ez nem a film hibája, hanem a megosztott emberi figyelemé..

Eléggé kettéosztja a népet ez a film, ahogy elnézem… Vagy nagyon unják, vagy nagyon szeretik. Én bevallom, az utóbbi tábort erősítem. Mondjuk az viszont igaz, hogy a „nagyon” határozószót nem használnám magamra. Egyszerűen csak tetszett.
Edward Norton – szerintem – szuper. Nekem is van hasonló betegséggel küzdő ismerősöm, szóval így aztán még inkább rá tudtam csodálkozni a játékára. Elképesztően csinálta.
Rendkívül élveztem még én is a film hangulatát és – ki hinné? – a fantasztikus dzsessz muzsikát. A „lebuj-jelenet” pedig különösen bizsergetőre sikerült. Szinte éreztem közben az illatokat is…
Aztán. Alec Baldwin szintén igazán odatette magát, azonban mindezt úgy ám, hogy fel sem tűnt. Mármint, lazán, kisujjból hozta a figurát, de oly módon, mintha nem is megrendezett jeleneteket, hanem egy kandikamerás felvételt néznék. Plusz közben még azon is nagyon elgondolkoztam, hogy milyen lehetne a moziban. Mármint, ő. Annyira sikerült belefeledkeznem sokszor pusztán az arcába, a vonásaiba, a kis gödröcskéibe… Hmm. Hagyjuk is. Azt viszont ne, hogy pont ezek miatt szörnyen jó volt a szinkron is, mert tűpontos volt az egész. Imádom, hogy ilyen profi!… Töredék másodpercek, de mégis minden egyes ajakrántás a helyén. Jó volt!…
Ami a sztori hosszát illeti: őszintén szólva nekem fel sem tűnt. Végig lekötött, fenn tudta tartani a figyelmemet.

nekem ez túlnyújtott volt, mint a rétestészta. különben is, manapság hardcore filmőrültnek kell lenni ahhoz, hog vki végigüljön egy két és fél órás filmet pislogás nélkül és még élvezze is minden egyes percét. mondjuk a hangulatra *5-ös-t adok. Norton meg miért nem játszik manapság több filmben, ha még mindig első osztályú színész?! érthetetlen.

Remek neo-noir.

Norton játékát egy idő után untam, pedig a tourette mondhatni jól is állt volna neki, de a történetet nagyon elhúzta és nem éreztem azt a felülről ránk telepedő sötétséget és mocskot, amit Moses Randolph karakterében kaptunk. Nem volt egy igazán vérmes antagonista, vagy egy ízig-vérig szemét karakter. Ez valahol meg is bontotta a film egyensúlyát. Mbatha-Raw nagyon szép nő, de olyan sokat őt sem tudott hozzátenni a filmhez. Norton nagyon maga köré építette a filmet. A jazzbetétek tetszettek benne, meg sok jó beállításban is bővelkedett a film, de ezek kevesek voltak, hogy egy igazán jó filmet kapjak.
Értem én, hogy noir, csak….