Megszakad az összeköttetés az egyik amerikai nukleáris tengeralattjáróval. Még az is lehet, hogy az oroszok keze van a dologban. Fölkutatására a közelben tartózkodó víz alatti olajfúró bázis személyzete kap utasítást. A felszínen eközben nemzetközi válság alakul ki és tovább rontja a helyzetet,… [tovább]
A mélység titka (1989) 126★
Képek 16
Szereposztás
Gyártó
Twentieth Century Fox Film Corporation
Pacific Western
Lightstorm Entertainment
Kedvencelte 23
Várólistára tette 62
Kiemelt értékelések
[[https://snitt.hu/filmek/a-bolygo-neve-halal-1986|Aliens]]: Family Friendly & Underwater Edition…
Majdnem minden eleme megvolt, kezdve az irtózatosan lassú tempóval, (Annak feszültsége sajnos szinte teljesen hiányzott.) melyen csak rontottak az extra jelenetek, hisz többségében csak a karaktereket fejtették ki jobban. Szóval itt egy terraformáló telep helyett egy tengeralattjáróval szűnik meg a kapcsolat. A „mentőakciót” a megkeresettek csak vonakodva vállalják, a seregnek (Oké, itt csak egy zakkant katonának.) pedig titkon más tervei is vannak a talált lényekkel, akik itt ezúttal „barátságosak”. Természetesen az atom is előkerül, mint az említett filmben, csak Cameron itt úgy döntött, hogy azt ezúttal egy erőltetett: „Okulj a történelemből!” tanulság tálalására használja föl… nos, kár volt. Amúgy az idegenek módszereit nézve, ezek a lények akár atlantisziak is lehettek volna, de persze akkoriban a csapból is űrlények folytak, miáltal ezen nem voltam túlzottan meglepve.
Nem kertelek. Számomra unalmas volt, így 2 részletben szenvedtem végig ezt a majd 3 órát, miközben rengeteg jelenetet jóval rövidebbre lehetett volna vágni. Sok volt a nyújtás, az üresjárat, ahol kb. döcögött a cselekmény, szóval valószínűleg itt ajánlottabb a mozis verzió megtekintése. Amúgy pozitívumként a praktikai effekteket emelném ki, illetve a remek szereposztást, hisz pl. Michael Beihn-t itt már a 3. Cameron filmben láthattam viszont, aki bajusszal kicsit Henry Cavill (Mission Impossible: Fallout) és Robert Pattinson (The Lighthouse) keveréke. Mindenesetre vicces volt, hogy Kyle „Hicks” Reese-t nem zavarja az űr, vagy az időutazás, de a vízzel már hadilábon áll. A rendezővel kapcsolatban azt is érdemes megjegyezni ezen a ponton, hogy még a filmjei kapcsán is „környezettudatos”, hisz míg rengeteg dolgot újrahasznosított az Aliens sztorijából, addig a vízcsápos effektet átvitte a Terminátor 2. új ellenségének elkészítéséhez. Egyszer nézhető, és megértem azokat, akik szeretik, nekem az említett problémák miatt mégsem lett kedvenc.
Végig olyan érzésem volt, mintha nem egy mélytengeri horror/kaland filmet néznék, hanem egy – a külső szemlélő, azaz a néző számára – nagyon kínos párterápiát. És annak is unalmas volt.
Az a legnagyobb titok, hogy miért is néztem én ezt végig…
Elnyújtott, és némileg unalmas, de gondoltam a vége majd hátha kompenzálja valami nagy csattanóval. Tévedtem.
A 90-es években párszor láttam, most a rendezői változatot pislantottam meg. Néhány klisét leszámítva, nagyon korrekt film, itt is ugyanaz az üzenet kifelé, a nagybetűs élet felé, mint a T2-ben.
Végig lekötött, nagyon korrekt múvi.
Különös hangulatú film volt, ötvözte az akciót, a thrillert, a misztikumból kinőtt isteni gondviselést. Az idegen lények jelenléte egyáltalán nem azt éreztette velem, hogy fenyegetve vannak a szereplők, hanem végig a háttérbe húzódva figyelték őket – minket, embereket –, ahogy mi figyeljük a vízben lubickoló kíváncsi állatot. Nem oda való, de azért aranyos.
Összességében egy elég összetett film, bár egyáltalán nem ködös mondanivalóval, amiről az ember jólesően gondolkozhat a végefőcím lefutása után is, mint például a Gömbnél, de azért kellemes utóérzést hagy.
Igazából elemezni csak nagyon erőltetetten lehet, izgalmas volt, szép volt, de egyszer elég volt.
Ez tipikusan egy olyan sci-fi, ami számomra már a határt súrolja. Annyira nem is kötött le, amit sajnálok is. Ed Harris miatt érdemes volt. Nem egy Alien, de azért van benne némi kreativitás. Nekem viszont már túl magas. A két főszereplő közti szerelmi szál pedig szentimentálisan hatot, és tudni lehetett, mi lesz a vége.
Igazából nem tudott túlságosan meglepni. A két fő karakter szerelmi szála totál klisé… bár ez egy ’89 -es film, lehet hogy akkoriban még nem volt az.
A fő történeti struktúra kísértetiesen emlékeztetett a 2001 Űrodüsszeiára, csak fölösleges töltelék-konfliktusokkal teletűzdelve.
Filmet jellegében a Gömb-el tudnám hasonlítani, ami messze felülmúlja minden egyes szempontból ezt, úgyhogy mindenkinek azt javaslom inkább arra szánjon időt, mert ez a film semmitől sem különleges/élvezetes.
De az alapötlet szerintem megállja a helyét. De valahogy zavart a feszültség, sejtelem hiánya. Valahogy olyan túl rózsaszínre sikerült a befejezés (és tényleg). a 2ó45p -es verziót megnézve azt kell hogy mondjam, túúúúúúl hosszú, és egyáltalán nem izgalmas. Sajnálom rá utólag az időt….minél több idő telt el a film nézése óta, annál kevesebb pontot akarok rá adni…
A filmnek láttam az esedeti tv-s és rendezői változatás is. Az első egyértelműen jobb.
Kicsit olyan, mintha az űrben ragadtak volna. Szerintem azért is jobb a tv-s változat, mert nem kapunk benne egyértelmű magyarázatot a idegen lények motívációira és származására.
Szerintem nincs olyan meber, aki nem tudná átérezni, hogy milyen is, amikor meg akarsz fulladni és a halálod előtt hirtelen megszűnnek a zajok és ha van társad, akkor őt látod túlélni. Rán ezért hatott a film olyan nagyon: kellőképpen volt nyomasztó.
Népszerű idézetek
Virgil 'Bud' Brigman: Az isten verje meg, te szuka! Soha semmit nem adtál fel életedben! Most harcolj! Harcolj! Harcolj! Gyerünk! Csináld! Harcolj, az istenit! Harcolj! Harcolj! HARCOLJ!!!
Lindsey Brigman: Tudom, milyen egyedül érzed magad… egyedül abban a hideg sötétségben… de én ott vagyok veled a sötétben. Ó, Bud, nem vagy egyedül… Ó, istenem. Emlékszel – elég részeg voltál, valószínűleg nem emlékszel –, amikor elment az áram a kis lakásunkban az Orange Streeten? Bámultuk azt az egy apró gyertyát, és én, én mondtam valami nagy hülyeséget, hogy az a gyertya én vagyok, és hogy az életben mindannyian odakinn vagyunk a sötétben, és te csak… te csak meggyújtottál egy másik gyertyát és az enyém mellé tetted, és azt mondtad: „Nem! Látod, ez itt én vagyok. Ez én vagyok.”… és csak néztük a két gyertyát, és aztán… hát, ha emlékszel erre az egészre, akkor biztosan emlékszel a következő részre is. De tényleg két gyertya van a sötétben. Veled vagyok. Mindig veled leszek, Bud, megígérem.
Alan „Hippy” Carnes: Ez meg mi?
Monk zászlós: Folyékony légzőrendszer, most kaptuk. Akkor használjuk, ha nagyon mélyre megyünk.
Alan „Hippy” Carnes: Milyen mélyre?
Monk zászlós: Mélyre.
Alan „Hippy” Carnes: Milyen mélyre?
Monk zászlós: Az titkos.
Lindsey Brigman: Mi mind azt látjuk, amit látni akarunk. Coffey oroszokat lát. Gyűlöletet és félelmet. Neked ennél jobb szemed van.
Virgil 'Bud' Brigman: Hippy, szerinted minden összeesküvés.
Alan „Hippy” Carnes: Mert az is.