Leviathan (1989) 60% 20★

Van a mondás, miszerint jótól lopni nem bűn, ami fölöttébb érdekes gondolat, hisz viszonylag ritkán támasztja alá valódi tapasztalat. Én most mégis azt mondom, ha van film, ami arcátlanul, de mégiscsak ügyesen lopja össze magát másfelől, akkor az a Leviathan. Egészen borzongató módon keverednek benne a saját ötletek és elképzelések, meg a máshonnan áthúzott, sokszor egészen arcpirítóan másolt alkotóelemek – és láss csodát, hangulattól is függően tud a dolog működni!

Tehet erről egyrészt a nagyon szép és hangulatos épített díszlet, az egészen figyelemreméltó színészgárda, és az alapötlet, ez az egész tenger mélyére helyezett horror koncepció, aminek a legjelesebb darabjai éppen nagyjából egy időben születtek meg ezzel a mozival.
Minden egyéb alkotóelem azonban ismerős már máshonnan. A konfliktus alapja nagyon világos koppintása az Aliennek és A Dolognak, ezeket a filmeket gyakorlatilag konkrét jelenetek és hatásmechanizmus tekintetében is másolják az itteni alkotók. Mintha csak checklistet pipálgatnának – nem sorolom el őket, mert lelőném velük a poént.
Mégis jó nézni a Leviathant, nagyrészt Weller, Crenna és a többiek miatt. Na jó, leginkább mégis Weller miatt: mindig is sokkal többre érdemes színésznek tartottam, igazán kár, hogy viszonylag hamar és gyorsan mindenki összekötötte a nevét ezekkel a horroros beütésű zsánermozikkal. A rendezés egészen szimpatikusnak tűnik, egészen addig, míg a cselekmény fináléjához közeledve minden egyre kiszámíthatóbb és kapkodósabb nem lesz. Az utolsó, már nagyon konkrét akciókra ki is fogy a szufla, a legvégső kvázi-csavar meg kimondottan nem mutat jól, de mire oda eljutunk, mégiscsak megszeretteti magát velünk ez a furcsa kis filmművészeti teremtmény.
Jerry Goldsmith zenéje telitalálat, illetve a felhasznált díszletek is remekül sikerültek, különös módon gyanúsan jól megtervezettnek tűnik eleinte a spoiler, végül mégis mintha végig dugdosnák előlünk. Azt mondanám, talán a mozgatását nem tudták igazán megoldani, fene tudja. Illetve egy égető és igen kellemetlen baki: spoiler

Nem rossz! Kétes a kreatív háttere, de váratlanul szórakoztató film. Hetest azért pofátlanság lenne adni rá, de ajánlani merném.

Ez a film egyfajta elegye [[https://snitt.hu/filmek/a-nyolcadik-utas-a-halal-1979|A nyolcadik utas: a Halál]]nak és a [[https://snitt.hu/filmek/a-dolog-a-valami-1982|A dolog]]nak. Amúgy egészen jópofa darab, remek színészekkel és korához képest ütős kivitelezéssel, de az utolsó 10-20 perc nálam lerombolta a film színvonalát: átcsapott az egész logikátlan fordulatokba és csak úgy nyüzsögtek az idegesítő és kínos egysoros benyögések. Ráadásul úgy tűnt, a végkifejletet összecsapták a készítők.
Amilyen ígéretesen indult, olyan kiábrándító lett a befejezés.

Nekem ez a film anno kimaradt, szval ideje volt potolni. Az ido azert jocskan kikezdte, de sztem anno osszerottyantottam volna magam tole. Igy is jo volt, a melytengeri horror mindig nagy kincs. Het csillag ha az idotenyezot is figyelmebe veszem.

Klassz kis víz alatti horror, amolyan A dolog a víz altt.
Nagyon jó hangulata van, régi horrorhoz méltóan kellően véres és gusztustalan is.
A vége viszont valóban elég…köhm..érdekes. Annak idején tesómmal néztük és amikor akcióba lendült a „szörny”, végleges alakjában, na ott kitört belőlünk a nevetés. (Bár rossz szokásunk, hogy egyáltalán nem vicces dolgokon kezdünk röhögni, de ez tényleg gáz volt, na…)
Régi horrorok kedvelőinek igazi csemege.

Egy B-kategóriás vízalatti Alien :)

A hangulatát imádtam, ez a bezártságérzet szinte az űrbe repített, és nem is víz alá. Nincs túlfacsarva a történet, ennek ellenére végig lekötött, bár az izgulás nem sikerült, azért erősen érződik rajta az alacsony költségvetés, vagy inkább a kidolgozatlanság. De! A génmódosult, embertorzókból összeolvadt többarcú lény valami isteni volt, imádom, ha a szörnyekben van fantázia, meg egy jó adag bizarr absztrakció.
Azok a jó kis ’90-es évek az egyszer nézős filmjeivel!