A csodálatos Pókember 2. (A csodálatos Pókember 2.) (2014) 70% 361★

Nekem ez a része is tetszett. Voltak látványos jelenetei, szórakoztató is volt, és néha jó poénok voltak, és beszólások. Még mindig bírom Andrew Garfield-et, cuki fiú, és jó Pókembernek ő is. :-D Én bírom őt is, de egy kicsit túl nyálas volt a Gwennel közös részei, meg a macska-egér játék is ott volt még. :-D Meg egy csöppet túl sűríteni akarták a rendezők is, még nagyobbat durrantani, az első résznél, de ez most nem jött össze. XD Azért pörgős volt, meg látványos is, főleg a Elektró és Pókember összecsapás, az nekem tetszett, és színes is volt. XD A Zöld Manót kár volt belerakni, nem túl sok vizet zavart, és spoiler Egyébként Jamie Foxxot nagyon bírom, és a karaktere is jó volt. :-D Gwen-t is bírtam, bár itt egy kicsit idegesítő volt. A kis srácot a végén bírtam, hogy szembeszállt a gonosszal, egyébként is, az minek kellett? Összeségében jó volt. :-)

Új értékelés:
Nos, ezen még az újrázás sem igazán tudott segíteni. Míg az első rész kezdésnek jó volt és remekül kijelölte az irányt, hogy nagyjából merre haladjon ez az „univerzum”, addig a folytatás szépen kisiklatta az éppen csak elindult vonatot. Az előzőnél panaszkodtam, hogy elkapkodták a szerelmi szálat, itt viszont sikerült túltolni, ahogyan az előző trilógia esetében, így Peter és Gwen hosszas nyűglődését borzalmas volt nézni. Sok rosszat lehet mondani arra, ahogyan az MCU kezelte eddig Pókembert, de ők legalább nem tették központi elemmé a kapcsolati drámáját, ami jelen esetben csak a helyet foglalta. Talán kevésbé érződött volna zsúfoltnak a film, ha ebből visszább vesznek és jobban fölépítik Max, illetve Harry karakterét, kiknek szálai brutálisan kapkodósra sikeredtek részben emiatt. (spoiler)
Az előzőleg pozitívumként kiemelt szülői szál is sokat vesztett a súlyából, ráadásul logikusnak, mégis nevetségesnek tartom ezt az spoiler dolgot és végképp elvette a hős eredetének „véletlenségi faktorát”.
Így is zsúfolt volt a film, szóval vicces belegondolni, hogy eredetileg még MJ, illetve Peter visszatérő apja is bele lett volna nyomorítva, ha nem vágják ki az ő jeleneteiket. Persze ez a stúdió hatása. Sokat akartak egyszerre, fölvezetni több lehetséges folytatást, spin-offot (behozták pl. Felicia Hardy-t, aka. a Fekete Macskát is), így a történet konkrétan belefulladt a saját jövőjébe.
Az a vicc amúgy, hogy voltak remek ötletei, és pillanatai. Az új jelmez, a látványvilága, a CGI és az akciói még mindig szinte a legjobbak, amiket a karakter valaha kapott, illetve az első részben szidott befejezés itt bizony komoly következményekkel járt, ami egyszerre volt „megérdemelt”, gyönyörűen kivitelezett, ugyanakkor szívszorító is. Korábban elsietettnek éreztem ezt a fordulatot beletuszkolni már a második részbe, de valójában pont jó helyen volt. Egyszerűen a 2+1 gonosz, a szülői szál és a szerelmi szenvedésük már sok volt egy rakáson és szétesett tőle a film, de annyira nem volt ez rossz, hogy ne lehessen föltámasztani a franchise-t, szóval még én is azt mondom már: Jöhetne a The Amazing Spider-Man 3!
ui.: Azt is kiemelném utólag, hogy mindkét résznek piszkosul erős soundtrack-je van, amiket magukban is élvezet hallgatni.

Régi értékelés:
Mikor már azt hinné az ember, hogy nem lehet alulmúlni az előző filmet, kidobják a folytatást és *BUMM!*, újabb mélyrepülésbe kezd a hálószövő.
A második Andrew Garfield-dal készült darab elkövette ugyanazokat a hibákat, amiért a Sam Raimi-féle trilógia elbukott:
1.) Twilight szintű, nyújtott, romantikázás Gwen és Peter között. (lásd: M.J. és Peter)
2.) Gonoszoktól feleslegesen túlzsúfolt sztori, amiért a harmadikat oly sokan szidják.
Ezek mellett Garfield továbbra is idegesítően nagyképű, Emma Stone pedig magát adja és számomra egyáltalán nem jön át az általa megformálni kívánt karakter. Ami a végkifejletet illeti, még a képregényekben nem jártas egyének is előre sejthették mi lesz, ráadásul a trailerben kihangsúlyozott, de csupán a film végére benyögött Rinó jelenettel örökre elásták magukat a készítők…

Ez már nem igazán kötött le, még úgysem, hogy a két gonosz, Zöld Manó és Elektró is szerepet kapott benne. A kettejük karakterében nem nagyon mélyültek bele, a száluk túl kapkodósra sikeredett, és nem nagyon láttam értelmét a végén Zöld Manó felbukkanásának sem. Ezzel ellentétben, Peter és Gwen kapcsolatával pedig érzésem szerint, ez alkalommal kissé túlzásba estek, bár lehetséges, hogy pont spoiler miatt kaptak több közös jelenetet.
Nagyon sok mindent próbáltak belesűríteni, de ezzel csak az ellenkezőjét érték el annak, amit szerettek volna.

Az egyik legrosszabb Pókember filmnek van kikiáltva. Hát… nagyon nem értek ezzel egyet.
Sőt, egy jó darabig volt olyan jó, mint az előző rész – ami máig a kedvenc filmem a vörös pizsmás szuperhősről – ha nem jobb is annál. Igazából így tudnám leírni a legegyszerűbben:
1 óra 55 perc -> Nagyszerű
Utolsó 25 perc -> Pocsék
Az előbbihez ugyanazokat tudnám felsorolni, mint az előző részhez. Andrew Garfield még mindig a legjobb Pókember. Egyrészt baromi intelligens, másrészt baromi veszélyes, szerintem egyértelműen a legokosabb és a legfenyegetőbb Pókember a nagy hármasból. Emellett van egyfajta önmarcangoló, depressziós fennhangja a karakterének, ami borzasztóan jót tett neki. Ezeknek a tetejébe pedig megtartotta azt a viccelődős, laza Pókemberségét, ami mindig is Pókemeber része volt. Kicsit néha Percy Jackson hatását keltette, és ez nem negatívum.
Gwen Stacy még mindig nem egy Spider-Gwen, vagy Michelle, de nagyon kedvelhető karakter, akinek haszna is van a filmben. spoiler
Aztán a film legjobb karaktere számomra Harry Osborn. Egyrészt, imádtam a közös pillanatait Peterrel. Másrészt: le a kalappal a színész előtt, zseniálisan hozta mind a halálos beteg srácot, a kétségbe esett, pánikoló, riadt embert, és a vérfagyasztó, rémisztő főgonoszt, mindezt úgy, hogy egy szimpatikus karakterbe ágyazta bele. spoiler
A film története hasonlít az elsőre. Ez továbbra is egy képregényfilmhez és akciófilmhez viszonyítva nagyon lassan haladó krimi-thriller, Pókember viszonylag háttérbe van szorítva, itt továbbra is sokkal inkább Peteren van a hangsúly. Ez a karakterdráma pedig nagyon erős. Meglehetősen sok szálon fut ez a film is. spoiler
A film fő-főgonoszának nevezhető karakter Electro volt, akinek egy érdekes karaktert hoztak létre. Megmutatja, milyen az, amikor egy ember megelégeli, hogy senki nem látja, hogy ő maga egy Senki, nincs senkije, és az egész életét SENKI-ként éli le, és egyszer csak hatalmat kap. Meglehetősen sok ember érez így a valóságban is sajnos.
spoiler
El is érkeztünk a film negatívumaihoz.
– Electro olyan gyorsan le lett győzve, hogy az konkrétan vicces volt.
– May néni miért ennyire önző dög? spoiler
– Mikor sietni kéne, GWEN MIÉRT SÉTÁL?! spoiler
spoiler

A film legnagyobb hibája mégis az, hogy 25 percben, a film utolsó huszonöt percében össze akarta foglalni, amire én személy szerint egy Csodálatos Pókember 3-t szántam volna. Érted, 25 percben összefoglalt egy kb 2 és fél órányi cselekményű filmre való történetet!
spoiler
spoiler

A Csodálatos Pókember 2 egy jó film. Ami működik benne, az nagyon működik, viszont ami nem, az sajnos nagyon nem. Hiányzott belőle az első rész sötétsége és komorsága, realisztikussága, ez sokkal inkább egy átlagos képregényfilm volt, bár az elsőhöz hasonlóan, szerintem magasabb korosztálynak, mint mondjuk egy MCU film esetében, de annak szerintem jobb fajtájából. Én borzasztóan sajnálom, hogy sosem készült el a 3. rész… bár annyira nem, belegondolva, hogy 2 évre rá jött a Polgárháború, ami teret adott ugye a Tom Holland-érának. Mindenesetre azért kár.

Lehetett volna jobb is, mondjuk ha z érzelgős szálakat kivágják a francba. Rengeteg játékidőt elvesz, ahogy Gwen szála is, aminek a végén semmi értelme nem volt.
Értem, hogy így volt a képregényben is, de Elektró bőven elég lett volna, nem kellett volna bele a Zöld Manó. Főleg, hogy Dane DeHaant egyáltalán nem tartom jó színésznek, az összes jelenetét szétbarmolta.
A zenéje is tetszett, jók voltak ez dallamok, mentek Elektróhoz.
spoiler
Szerintem inkább maradok a trilógiánál, vagy a Holland-féle Pókembernél.

Már az előző résznél is éreztem, hogy nem az igazi ez… :/ Számomra a Tobey Maguire-ös Pókember-filmekkel ez sajnos nem ért fel, még akkor sem, ha ez esetleg jobban követi a képregények történéseit. Főleg ez a 2. film lett egy rakás ***. És mi volt ez a bullshit lezárás?! spoiler Meg is értem, hogy nem kapott folytatást a film, ezt nehéz is (és értelmetlen is) lett volna tovább göngyölíteni… Nem kár érte.
U.i: Jamie Foxx-ot csípem, kár, hogy spoiler Ennél többre lett volna érdemes…

Nos, jobb mint a trilógia, viszont ez sem túl jó. Ez is kicsit túl zsúfolt lett a végére…Két főgonosz + 1 a végén, Harry szála nyitva hagyva (bár kitalálható persze, de akkor is) Gwen szála az elején sok volt, a végén értelmetlen. És itt is sokkal több hangsúly van fektetve Gwenre, egy részben, mint a Hollandosban 2 részben együtt MJ-re.

Nekem ez a rész kicsit jobban tetszett, mint az első. De olyan egyszer nézősen jobban.
Látványra jó volt, Pókember dumája vicces volt – leginkább ezek vitték el a filmet számomra.
Történetileg viszont túlbonyolítottnak éreztem, Elektró például nagyon semleges volt számomra. Nem is értettem miért van rá szükség, amikor a mély ütést úgy is Zöld Manó vitte be, akit meg 5 perc alatt lerendeztek.
Ami a legjobban zavar, az a férfi az árnyékban, mert ha tényleg sosem jön folytatás, sosem tudom meg ki ő, pedig jó lenne. :D

Röviden: ez a film nem jó.
Hosszabban: Béna gonoszok, kevés eksön, sok rinyálás.
Nekem ez sok, ez a mennyiségű jópofának szánt duma. Ez már így nagyon fárasztó. Nem tudom, hogy miért gondolják, hogy ezzel kell vinni a filmet. Peter Parker ruhája nagyon tetszik, de ő maga rettentő irritáló.
A szerelmi szálat bírtam. Tetszett, hogy hősünk nem magányos, hanem van mellette egy vagány nő is. spoiler A jövő tekintetében ugyan ígéretes a lezárás, de ha az összes Pókember filmet nézzük, ez tetszett a legkevésbé.

Az értékelésekből úgy nézem, nem annyira népszerű ez a film, de nekem ez is tetszett! Engem is meglep, de ez van! :)
Peter Parker továbbra is idegesítő, de már nem annyira, lehet, hogy kezdem megszokni. Kicsit kevesebb romantika elég lett volna a leányzóval, de nem volt olyan vészes.
Az tény és való, hogy kiszámítható. Ezért nem is azt mondanám, hogy lekötött, hanem, hogy kikapcsolt.
A végén az „I am the Rhino!” felkiáltás és az egész megjelenés azért kimeríti a szánalmas fogalmát… Az a jelenet gáz…