A csodálatos Pókember (A csodálatos Pókember 1.) (2012) 74% 443★

Nekem ez is nagy kedvencem, szeretem ezt a Pókembert is, és Andrew Garfield is pedig tök jól hozta Peter Parker szerepét, és még cuki is. :-D Látványos volt, szórakoztató, élvezhető, vicces, akciódús jelenetek, és bírtam a párbeszédeket is, főleg Peter beszólásait, nagyon vicces Pókember. XD Gwen is szimpi, jó páros, és szerencsére nem túl nyálasak voltak. :-D spoiler Curt egyáltalán nem volt szimpi sejtettem, hogy ő lesz a főgonosz. De azért nem volt rossz karakter.

Csodálatos Sally Field. Ennyi maradt meg nekem.
Na jó…nem volt olyan rossz.
De én hű vagyok a Pókember (2002) filmhez.

Micsoda meglepetés volt! Nem szeret(t)em Pókembert. Kölyökkoromban a képregény sem kötött le, egy túlturbózott gyerekhősnek tűnt a szokásos tragédiákkal körülvéve. Uncsi.
Filmen egész máshogy jött le. Kezdve ott, hogy gyerekhősnek nyoma sem volt. Itt mondjuk erősen kilógott a lóláb, mert Parker és kedvence kb. úgy tűntek, mint akiknek komoly problémájuk van a tanulással, mert 30-hoz közeledvén még mindig középiskolában sínylődtek… de lapozzunk.
A gonosz nagyon jó volt spoiler. A trükkök látványosak voltak, a humor és a kötelező nyál-szál elviselhető volt, szóval jól szórakoztam. Majd jöhet a második rész is.

Pozitív csalódás ért, mert jobban tetszett, mint a Tobey Maguire-féle Pókember, és szerintem Andrew Garfield jobban el tudta játszani Peter karakterét, pl. spoiler, mint az elődje, nem mellesleg próbálták vicces figurává is tenni, több-kevesebb sikerrel. A szerelmi szál sem lett borzasztóan nyálas, Emma Stone barátnőként fényévekkel jobb volt, mint Kirsten Dunst, bár a kettejük kapcsolata itt túl gyors volt számomra. A történetet is pörgősebbnek éreztem ahhoz képest, hogy az első fél-háromnegyed óra ugyanúgy épült fel, mint az eredeti.

Új értékelés:
Majd 10 évvel később sokkal jobban élveztem, mint anno az első megtekintés után, mégis csupán 2+ csillaggal tudtam ezt jutalmazni. Az újrázott eredetsztori továbbra is fölöslegesnek, unalmasnak és nyújtottnak hat, hisz 1 órát pazarolni rá egyenesen vicc. (Különösen haragszom, hogy kivették a „véletlen faktort” a pókcsípésből, hisz itt Peter eleve az apja után kutatva ment oda, aki a különleges állatok megteremtéséért is felelős, így pedig még kevésbé érvényes a „Bárkiből lehetne / lehetett volna Pókember.” szöveg.) Emellett míg Raimi-trilógiája a szenvedős szerelmi szálon vérzett el, addig itt számomra ez a vonal túl gyorsra sikeredett (spoiler). Tovább folytatva a negatív elemek sorát, a karakterekkel is bőven akadt problémám. Azon kívül, hogy Flash elverte, Peter nem volt eléggé kocka, és szerencsétlen. A mai sulikban ő még mindig egy menő srác lenne, hisz jól néz ki, deszkázik, plusz kontaktlencsét hord szemüveg helyett. Ez persze nem Andrew hibája, hisz valószínűleg az írók gondolták úgy, hogy jobban fölrázzák picit a figurát. Többeknél olvastam, hogy ő legalább poénkodik Pókemberként, azonban számomra az összes szövege ült ebben a részben, ami szintén nem a színész hibája. Andrew kihozta a maximumot az adott dolgokból és ezt már elismerem.
A film másik problémája a „gonosza”. Curt Connors-ból itt egy Zöld Manó 3-at csináltak, hasadt személyiséggel, aki önmagával veszekszik, miközben ő inkább Hulkhoz hasonlít. Átalakulása előtt teljesen normális, jámbor tudós, és csupán a stressz okozta átalakulása során fordul ki önmagából. (Legalábbis a 90-es évek rajzfilmsorozatából kiindulva.) Persze ezen kívül a design-ját is pocséknak találtam a lapos orrával, és a ténnyel, hogy állandóan pucéran mászkál, miközben legalább az ikonikus orvosi köpenyt rajta tarthatták volna, amitől kevésbé lett volna olyan érzésem, mintha a Hihetetlen Hulk Förtelem-jét látnám egy hosszas diéta után. spoiler
Miután elég negatívumot írtam már, nézzük azt, ami már tetszik:
Az eredetsztori kapcsán azért értékeltem a misztikusabb tálalást, ahogy a szülei ügyére is kitértek és a film feléig kb. központi elem volt. (Aztán jött a szokásos „Itt a gonosz, egy tervvel, győzd le” dolog…) Emellett a CGI itt szépen öregedett, még mindig látványos és a helyenként FPS nézetre váltó hálóhintás jeleneteket igazán kreatívnak / hatásosnak találtam. (Annak ellenére, hogy az általam borzalmasnak vélt, sötétebb tónusú ruha túlzottan is beleolvadt néha az éjszakai részekbe.) Bejött az is, hogy nagyobb hangsúlyt helyeztek a hősünk és a rendőrség viszonyára, akit eleinte szinte úgy üldöztek, mint Batman-t Gothamben.
A végeredmény sokkal élvezhetőbb lehetett volna, ha összébb húzzák picit az eredetet, több időt hagyva Connors, az Oscorp és Peter szülei szálának építgetésére (Értem, hogy átívelő szálnak szánták, de akkor is túl keveset kaptunk itt belőle.), de ez csupán egy szokásos reboot baki, hisz mindezek ellenére is bőven akadt emlékezetes pillanata a film unalmasabb felének, miközben a végjátéka már semmivel sem nyújt többet a műfajtól megszokott formulánál. Andrew-t mindenesetre már sokkal jobban bírom, és 2. próbálkozásra egyáltalán nem rossz film, viszont ebből is jóval többet ki tudtak volna hozni.
Azt is kihangsúlyoznám azért pluszban, hogy még a felsorolt hibáival együtt is jóval „Pókemberesebb” Pókember mozi, mint Holland első kettő sajátja. (Tudom, helyükön kell kezelni őket, hisz az MCU trilógiája egy teljesen más irányba elvitt és valóban elnyújtott eredet lett a karakter számára.)

Régi értékelés:
Sokáig nem voltam hajlandó megnézni, mivel értelmetlennek találtam a reboot-ot úgy, hogy a jogok továbbra sincsenek az eredeti tulajdonosnál, miáltal a karaktert továbbra sem építhették be a Marvel filmes univerzumába.
Ezen felül Andrew Garfield már a Facebook filmben sem volt szimpatikus, így Peter Parker / Pókember szerepben sem tudott ezen javítani… sőt! Az általa megformált tinédzser már nem egy kitaszított, félénk stréber, ahogyan az eredeti történet szerint, hanem egy tahó, beképzelt kis deszkás, aki lazán csajozik. Emellett Pókemberként megaláz egy autótolvajt, aki amúgy senkinek sem ártott? Mi ez? Egyszerűen teljesen kifordították az egészet, nem beszélve arról, hogy megint végig kellett néznünk, ahogy Ben bácsit lelövik, ellensúlyképp pedig olyannyira felgyorsították a szerelmi szálat, hogy a város megmentése mellett még a nőt is megszerezte magának… Hát nem nagyszerű? Pontosan, nem az. A Csodálatos Pókember tehát véleményem szerint csupán egy modern meggyalázása egy klasszikus, már Disney tulajdonban levő szuperhősnek… (4/10)

Nekem semmi információm nem volt a Pókemberről eddig (a köveket Szeged irányába tessék hajigálni…), nem igazán fogott meg. Ez volt az első Pókember filmem, és basszus, tetszett! A Peter Parkert játszó színész engem idegesít, de ez az én egyéni gondom.
Nem volt túl nyálas, még a humorával sem volt bajom, meg fogom nézni a második részét is!

Szerény véleményem szerint a legjobb Pókember film. Ennek jó sok oka van. Egyrészt, szerintem Andrew Garfield borzasztóan jó Peter Parker és Pókember is. Úgy értem, míg Tobey-nél kicsit úgy éreztem, hogy ő igazából csak Pókemberként tud önmaga lenni, Tom Holland pedig ki is mondta a saját filmjében, hogy ő a ruha nélkül nem ér semmit, Andy egyértelműen a legnagyobb hős hármuk között. Ő már akkor is közbeavatkozott az igazságtalanságba, amikor csak egy diák volt a sokból, aki retten Flashtől, mégis felkelt ellene. Ebben a filmben éreztem a legkevesebb különbséget Peter és Pókember között, és ez nagyon tetszett.
A filmben pl külön szál az is, hogy Pete mennyire nem képes fenntartani két életet. Ahogy megcsípi a pók, fokozatosan kezd el átalakulni egy magába zárkózott, depressziós tinivé. Nagyon erős húzás volt a karakterében, hogy akármennyire is éreztem kétszer annyira hősnek, mint Tomot vagy Tobey-t, egy igen ingerlékeny és meggondolatlan emberről beszélünk. spoiler Borzasztóan jól ki van egyensúlyozva a különbség a magába fordult, dühös, önmarcangoló és bizonytalan Peter között, akit végig a sötétség lengi körül, és az a Peter között, aki valóban egy hős. spoiler
Tehát Andrew Garfield Peterje alakítás terén is nagyon erős, nagyon szeretem benne, ahogy egy előbbieknél sokkal hősiesebb és erősebb jellemet kapott, és mindezek mellé egy olyan depresszió járja át, amit pont nem egy képregényfilmtől vártam volna el. Emellett Peter borzasztóan intelligens. Elvileg mindegyik filmben az, de ebben látszott először. Itt egyértelműen zseninek van ábrázolva, és látszik is, hogy az. Ugyanis a másik ok, ami miatt ezt tartom a legjobb Pókember filmnek, hogy egyértelműen ennek van a legátgondoltabb forgatókönyve. A Sam Raime-s Pókemberek családi filmek, az új Pókember filmek pedig popcorn akciómozik (a 77 és 81 között készült Pókember trilógia pedig nem tudom mi, de életcélom megnézni azt is). Egyikkel sincs semmi gond, nem leszólom őket, csak azt mondom, hogy ennek a filmnek a sötétebb, komorabb, thrilleresebb hangulata közelebb állt hozzám. Mindeközben megvolt Pókember azon lazasága és humora, ami nélkül nem Pókember Pókember, de számomra ez a legkomolyabban vehetőbb filmje.
Aztán. Emma Watson aka Gwen Stacy. Ezzel együtt pedig jött a dilemma, hogy eldöntsem, ki a tökösebb? Gwen, Spider-Gwen vagy Michelle az új filmekből. Amilyen hasznavehetetlen, unalmas és idegesítő volt Kirsten Dunst Mary Jane-je, ez a három karakter borzasztóan hatalmasat pótol. Mind a hárman tökösek, és nagyon jól meg vannak írva. Nem annyi az összes szerepük, hogy a főhős folyton meg akarja menteni.
Oké, színészileg Emma Watson teljesít egyértelműen a legjobban, Spider-Gwen volt a legszexibb és Michelle Jones pedig jellemre a legkedvelhetőbb – legalábbis számomra, de lennék a Marveles Pókember helyében – viszont mind a hárman olyan tökösek és összetettek voltak, hogy mint a „legjobb Pókember női karakter” címet holtversenyben birtokolják.
Ja, Gwen is nagyon erős volt.
Ahogyan a film felépítése. Meglepően sok szálon futott. A rendőrség-nyomoz-Pókember-után-szál, a Peter-és-Curt-a-kimérák-ügyében-kísérleteznek-szál, a Peter-és-Gwen-szerelmi-szál, a Petert-felőrli-a-pókemberség-szál, és a dínó-elszabadul-New-York-ban-szál is borzasztóan erős. Curt Connors képében egy borzasztóan erős főgonoszt kaptunk, jó motivációval és érdekes karakterrel. Csak tudnám, hogy miért van az, hogy az összes Pókember főellenség skizofrén.
Szóval a A Csodálatos Pókember egy borzasztóan hangulatos akció-thriller, egy rohadt menő Pókember-jelmezzel, két nagyon erős főszereplővel, egy hasonlóan erős főgonosszal, és egy olyan átgondolt forgatókönyvvel, ami ritkán köthető Pókember-filmhez. Kicsit a Batman: Kezdődikre emlékeztetett, amit bár túlértékelt filmnek tartok, de tagadhatatlanul nagyszerű filmről van szó. A Csodálatos Pókember pont ugyanez, bár ezt meg alulértékeltnek hívnám.
Rossz fogadtatású 2.film ide vagy oda, sajnálom, hogy ennyit kaptunk Andrew Garfield-ból. spoiler

Nem volt rossz, de az első órát meg kell szenvedni, mivel azt már láttuk a 2002-es változatban is, csak itt meg van fejelve egy adagnyi tini szállal.
Andrew Garfield még így is legalább két érzelemmel többet tud hitelesen átadni, mint amennyire Tobey volt képes. A szövegei is nagyon jók.
Végre megkaptam a kicsit furán kinéző Connor/Gyík gonoszomat, bár egy kicsit furán néz ki.
Az effektek is olyan felemások, a Raimi-féle verzió egy hangyányit jobban tetszett.
Emma Stone szinkronja valami borzasztó volt, de jobban állt neki Gwen Stacy karaktere, mint BDH-nak.

Két dolgot nem értek. Miért kellett rebootolni a történetet, és hogy miért kell a pókember filmeknek ilyen nyálasnak lenniük.
A történet óriáshüllős része, vagyis úgy kábé a tizede megnyerő, de a többi, ahol csak tengi-lengi van és semmi történés, hát az nem éppen.

Egy fokkal jobb, mint az elődje, de azért még mindig nem az igazi. Andrew Garfield nekem annyira nem Pókemberes, hogy az már fáj. Ellenben Emma Stone az eddigi legjobb barátnője Pókembernek.