Egyszóval jellemezve ez a film felkavaró. Nagyon nehéz megérteni, hogy min megy keresztül egy ember, ha mi még nem voltunk a helyzetében és itt én ezt éreztem végig. Bevallom engem kicsit idegesítettek a visszaemlékezések egy idő után, valahogy úgy éreztem, hogy megszakítják a film lendületét – bár nem mondom, hogy értelmetlenek voltak, mert az nem lenne igaz, de mégis kicsit zavaróak voltak számomra. Ettől függetlenül szerintem a fiatal és a felnőtt színészek kiválasztása jó volt, el lehetetett hinni, hogy az illető tényleg így nézett ki fiatalon. Alapvetően szerintem a PTSD nagyon jól ki van benne dolgozva, de emiatt nem is az a film, amit a könnyű kategóriába lehet sorolni, nem tudom, hogy a magam részéről végig tudom-e például nézni még egyszer – egyébként nekem várólistás volt, mert szeretem az életrajzi filmeket. A hatását mindenesetre elérte nálam, mert lekötött és nem bántam meg, hogy megnéztem.