Kislány voltam még, amikor először láttam. Anyával hoztuk ki a videótékából (jó rég volt már), és útközben hazafelé, mesélt nekem erről az erős, bátor lányról, Judyról, aki a főszereplő Dorothyt játszotta. Rögtön kíváncsi lettem, és lelkesen vártam a filmet. Azóta persze többször is újranéztem, és még mindig ugyanannyira kedves és bájos, mint első látásra. Bár a majmos jeleneteknél gyerekként féltem és mindig megijedtem, ha megjelent a színen a gonosz Nyugati Boszorkány, de egy olyan piros cipellőre még mindig vágyom. Klasszikus ez a film, ami mindazokhoz szól, akik „szívükben fiatalok”.