A 20. századi alvilágban az olasz-amerikai bűnöző nagyurak, Vito Genovese és Frank Costello irányítják befolyásos családjaikat. 1957-re halálos hatalmi játszma bontakozik ki, amikor Genovese célja Costello likvidálása lesz.
(forrás: mafab.hu)
A 20. századi alvilágban az olasz-amerikai bűnöző nagyurak, Vito Genovese és Frank Costello irányítják befolyásos családjaikat. 1957-re halálos hatalmi játszma bontakozik ki, amikor Genovese célja Costello likvidálása lesz.
(forrás: mafab.hu)
Sosem tudhatod, melyik az utolsó tánc. És ugyan biztos vagyok, hogy De Niro fog még maffiaszerű szerepekben feltűnni, de amikor megtudtam, hogy milyen stáb állt össze erre a filmre (rendezőtől operatőrig hihetetlen a munkásságuk), akkor arra gondoltam, ez a kör talán utoljára dolgozik együtt, és bizonyára ez a klasszikus amerikai gengsztertörténeteknek afféle hattyúdala. Előzetesen annyira nem foglalkoztam a részletekkel, hogy kellett egy negyedóra, mire összeraktam, mindkét szerepet De Niro játssza…
És valóban egy hattyúdalt láttam – öreg, joviális színészek öreg, joviális gengsztereket játszanak, akik inkább szájalni szeretnek (enni és perlekedni), mint gyilkolászni. Lófej szóba sem jöhet, mert már szimpla gyilkolás is alig akad. Talán éppen ezek a hiányok a legszembetűnőbbek. A Casino csillogása, a káprázatos luxus is békés vacsorázgatássá, kocsmában ücsörgéssé szelídült. A nehezen meghozott döntések átbeszélésénél nem a feszültségtől, hanem a súlyfeleslegtől akadozik a lélegzet.
A logika, a szervezés, az események menetének uralása, a nagy hatalmi játék ettől még ugyanannyira izgalmas. Ki, milyen tételben, milyen stílusban játszik.
Talán nem vonz ez már be újabb nézőket, nem nyűgöz le olyanokat, akik nem látták a klasszikusokat, viszont akik a klub tagjai, azok bele tudnak merülni a ráadásba.
Elkövettem azt a hibát, hogy az első képkockák alatt nekiálltam Costelloról wikipédiát olvasni, úgyhogy szépen elspoilereztem magamnak a 120 percet. Szeretem a maffiás filmeket, nagyjából pont azok is a kedvenceim, amelyekben De Niro és/vagy Pesci játszik, ebből is hiányoltam Pescit. spoiler
Érzés szintjén nekem kissé unalmas volt, talán Robert DN miatt is, és nem is értem a film létezésének okát. Ráadásul a végén annak a jelenetnek a nyomát írásban nem találtam meg, hogy spoiler, ezért egyelőre ezt romantikus rendezői túlzásnak érzem, de még keresgélek tényeket. Képileg az a sztori-rész, amikor Apalachinban találkoznak, roppant érdekes volt, nekem szatirikus is, és a wiki szerint ez tényleg így volt (Apalachin meeting). Az viszont, hogy spoiler Sántít a rendezés nálam, de mert maffiás RDN-film, jó volt nézni, és ezért hetes.
Annyira alulreklámozott ez a film, hogy a közelmúltig nem is tudtam a létezéséről, amin annyira nem csodálkozom, hiszen az ilyen lassú sodrású gengszter filmek, mint ez is, már nem szólítanak meg akkora közönséget, mint egykor; ugyan akkor meg mégis, hisz Robert De Niro a főszereplő.
Sokan legfőbb kritikai pontnak azt hozzák fel, hogy De Niro két szerepet is eljátszik, így gyakorlatilag lemossa önmagát a vászonról. El kell ismernem van benne valami, véleményem szerint, mindkét szerepet zseniálisan játszotta, csak az egyiket már megszoktuk, míg a forrófejű karakter idegen tőle, így kicsit fúrta néha.
A történet kissé lapos lett, sőt sablonos, és ugyan ott van benne a potenciál, az író nem használta ki azokat és inkább a könnyebb utat választotta. És ez nem is lett volna akkora baj, ha jók a karakterek írása, de sajnos ezen a fronton ugyan az a helyzet, mint a történet frontján.
Hibái ellenére, mégis nézette magát és az elsőre soknak tűnő játékidő pikk-pakk eltelt.