Predator: Gyilkosok gyilkosa (Ragadozó 0.5) (2025) 76% 58★

Dan Trachtenberg a Prey-jel már pár éve megmutatta nekünk, hogy ő tudja, miben is rejlik franchise valódi ereje, és ezt a Killer of Killers-szel most ismételten bizonyította. Olyan természetes könnyedséggel lehelt új életet és izgalmas frissességet ebbe a szériába, hogy azt veterán rajongóként egyszerűen öröm nézni.
Eleinte azért húztam a szám a méregdrága diavetítés szintjén mozgó (Mennyi volt ez? 5 FPS, netán tíz?) animáción, illetve a gyorsan lezavart vikinges sztori kissé csalódás volt ezzel a gym rat jellegű, enyhén nevetséges spoiler, de a japán, illetve II. világháború alatt játszódó része bőven kárpótolt a döcögős rajtért, hisz kellően kreatív és brutális összecsapásokat láthattuk benne a hőseink, és az intergalaktikus vadászaink között, nem beszélve a lények páncélzatának, illetve fegyvereinek design-járól, ami már-már felül is múlta az eredeti filmekben látottakat. (A japán fejezetben látott verzió lett talán a kedvencem, de a pilóta is eszméletlenül menő lett.)
Tartogattak viszont egy extra meglepetést is, hisz az előzetes alapján spoiler, ami bizony szintén odavágott pár klisés, és erősen plot-armor érzetű fordulatával együtt is. (spoiler)
A szőrszálhasogatástól függetlenül piszkosul élveztem, a Prey-jel való spoiler, szóval nagyon várom Trachtenberg következő moziját a Badlands-et, amire garantáltan jegyet váltok majd, de egyre kíváncsibban várom már azt is, miként eresztik majd össze ismét a ragadozóinkat a xenomorphokkal, amire egyre többet utalgatnak mindenütt.

Ezen nincs mit ragozni. Remek munka mind látványban, mint hangulatban, mind rendezésben, mind sztoriban (egyszerű, de hatásos).

Csak egy kérdésem van: a viking nő miért váltott át az elején „vikingről” angolra, ha a japán fickó meg végig japánul beszélt?!

Meglehetősen trenddé vált ez a Pókverzumokból ismert darabos mozgásanimációs stílus, így bevallom emiatt csak mérsékelten érdekelt ez a film. Ha nem is vagyok okvetlenül töretlen fanboya a Predator franchise-nak, mint a gyerekkorom óta szívügyem origójának számított Alien univerzumnak, azonban fenemód tudom szeretni mikor az ősvadászok világában valami érdekfeszítő mozgolódás zajlik.
Dan Trachtenberg nekem már a Prey-nél megmutatta, hogy szakértő kezekben van ez a mitológia, és ezt ebben a műben szintén igazolni tudta. Nem nagyon csípem ezt a fajta animációs formulát, a film első felében eléggé szemet szúróak voltak nekem a darabos, képregénybeillő mozgások (főleg az intenzívebb részeknél), viszont a második felére már lényegesen simulékonyabbnak éreztem és bitang jól működött.
Még ha nagy sztori nincs is a korszakok mögött, azok hű ábrázolása remekül lett megoldva, igazán megkapó hangulatelemekkel társítva. Minimális jellemrajzú, ám klassz megjelenésű főhősökkel voltak megspékelve, akik egy igen ízléses kapoccsal funkcionálnak a fináléban. Az akciók, az olykor becsúszó framedrop-os mozgás ellenére patent dinamizmussal operáltak, brutál szaftos killekkel, tucatnyi ötletes húzással kitöltve.
Király, lendületes 80 perces menet, ami kiváló átkötésként is szolgál a későbbi Predi mozi(k)ra nézve. Badlands hype increased.

Ugyan kissé meseszerűen hősiesek és táposak a főhősök, de a hangulatot nagyszerűen eltalálták a három korszakból (X. századi viking törzsfő, XVII. századi japán nindzsa, második világháborús mexikói-amerikai pilóta/gépész) elrabolt földiekkel, és a harci jelenetek igencsak látványosak, izgalmasak, fordulatosak. A legvégén a Prédára is lett utalás. Kíváncsian várom, hogy a „Nem yautjának való vidék” (Badlands) mit tartogat…

De mi többet nyújt annál, a Predator: Gyilkosok gyilkosa, mint egy könnyen élvezhető, gyorsan letolható közönségizgatás? Valójában semmit, de nem is kell neki. Lehetne hosszasan elemezni az egyes epizódok háttértörténeteit, vagy éppen a néhol megimbolygó animációt. Esetleg a szamruájos, A kard szegmens mozgóképnyelvi következetlenségeit és furcsaságait. Netán A golyó sci-fihez mérten is eltúlzott irreális mivoltát. Sőt, lehetne szapulni a főszereplő karakterek jellemét is. De mi értelme lenne? Mert végeredményben a Gyilkosok gyilkosa egy olyan Predator-film, mint amilyen az első, és a Préda is. Visszavisz a címszereplő vadász fő jellemzőihez, és ennek filmes megtestesüléséig. Egy egyszerű, nemes és stílusos hajszáig, melyet élvezet nézni. Ezt a receptet pedig nem is igen kell ennél jobban cifrázni.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2025/06/16/predator-gyilkosok…

Úgy érzem, hogy Dan Trachtenberg kezei közt nagyon ó helyen van a Ragadozó. Ezzel a „mesével” is bebizonyította, hogy nagyon is tudja és érti, hogy kell jó Predator filmeket csinálni.
A sztori is nagyon jól bövítette a Ragadozók világát. Egy újabb kis betekintést nyerhettünk a kultúrájukba, hogy mennyire fontos nekik a vadászat és a harc. A képi világ is nagyon rendben volt. Egyáltalán nem érződött hosszúnak a 90 perc. Inkább kevésnek. Néztem volna még. De talán lesz folytatás…