Szép és nem túl tragikus coming of age-dráma jól játszó fiatal színészekkel, érdekes (és fájdalmas és sok ponton ismerős) barátság-dinamikával, egy kissé lökött, de alapvetően irigylésre méltóan jófej és támogató családdal (és családi kapcsolatokkal, főleg az anya-fiú kapcsolatból látunk többet, szerencsére, mert ez nem annyira gyakori :3 ) a háttérben. Meg kézikamerával felvéve, ami második sorból az első fél órában enyhe hányinger. Az spoiler-szálat nagyon elegánsan nem játssza ki, hanem nyitva hagyja annál a pontnál, ahol a mélyülő barátság igazán bensőségessé válik. És bár egy barátság nagy hatással lehet az ember életére, sajnos nem mindig képes spoiler. Nem is ez a dolga mondjuk.

A Humen Fesztiválon láttam a hétvégén a Művészben, örülök, hogy megnéztem. :)