Az első rész után azt írtam: bicskanyitogató. Az is maradt az évad végéig. Talán ez volt az utóbbi pár év egyik legnyomasztóbb filmsorozata! Egyfolytában azok az érzések ismétlődtek bennem, hogy menekülni, elbújni, kijutni, lázadni, jól behúzni neki egyet, ordítani. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ugyanez vagy hasonló a valóságban is megtörténhet, mert napjainkban is vannak olyan vallási, politikai nézetek, amelyek szerint a nőknek ez a „dolga”, ezt KELL tenniük. Borzalmas lenne egy ilyen világot még elképzelni is. A lényeg, hogy ez a sorozat eléggé felkorbácsolta az érzelmeimet, ez is mutatja, hogy milyen jó lett! A színészek remekül játszották a szerepeiket. Nagyon várom már a folytatást, remélem az is ilyen tökéletes lesz!
(A könyvet még nem olvastam, de most, hogy a filmsorozatot láttam előbb, inkább megvárom ennek a végét, esetleg utána majd elolvasom azt is.)