Jók a váltakozó nézőpontok (időnként Van Gogh szemével látunk), olykor kifejezetten festői a látásmód (tájak, kompozíciók, portré-figurák), és elég elborult a zene. Nem szokványos film ez, és most ezért is tudott beszippantani. Pláne, hogy én is átéltem pszichotikus epizódot (s ehhez alkohol, drog sem kellett, csak a túl nagy nyomás, a stressz, izoláció, idegkimerültség, álmatlanság…). Szegény Vincent.