Micimackó a lelkem – vagyis hát anya mindig ezt mondja. Mondjuk imádom, bármilyen feldolgozásban is nézem, mindig kikapcsol. A legrosszabb napjaimon mindig Micimackóhoz fordulok, s ő mindig megment, levisz a legmélyebb transzba, ahol már gondolkodni se tudok.
Aranyos, tüneményes mese, szeretetteljes karakterekkel. Nyuszit imádom, biztos mindig bosszantanám, ha én is a Százholdas Pagonyban élhetnék. :)