Gyerekkoromban anyukám mindent utált, ami a barbie-kkal kapcsolatos. A Barbie meséket, a játékot ezekkel a babákkal… Pechjére én mindkettőt szerettem. Megszámolni sem tudom, hányszor láttam ezt a mesét, de ami a legfurcsább az egészben, hogy a körülöttem lévő gyerekekkel ellentétben én nem a hercegnőt favorizáltam, hanem Erikát és az ő ugató cicáját. Az összes dalt kívülről fújtam, a kazettát többször néztem meg, mint ahány nézést kibírt… Most újranézve az első fél órába bele kellett kicsit tekernem, gyermeteg ostobaságnak tartottam az egész mesét, de ahogy haladt előre a történet, úgy elevenedtek fel bennem a gyermekkori emlékek. Szóval nosztalgiának jó volt.