Ilyen filmet nehéz összerakni. És nem azért, mert úgy lett leforgatva, mintha egyetlen hosszú jelenet lenne, hanem azért, mert úgy is érződik. Suhanunk konfliktusról konfliktusra. Szédítő. Nagyon fontos kérdéseket feszeget, önmagunk társadalom kényszerítette egójától kezdve, a színház és mozi örök összeegyeztethetetlenségén át, egészen az öregedés/fiatalkori önpusztítás témaköréig. Ügyesen helyeztek el benne mondatokat – csodálkoztam is, hogy itt az idézetek között nem is találom őket –, a rendező fogta a kezem, rávezetett egy-egy ilyen aknára, ami robbant és miszlikbe tépett. Mindenkinek látnia kell – legalábbis szerintem.