Sztárnak lenni nehéz. Korosodó sztárnak még nehezebb. De a legnehezebb annak, aki valaha sztár volt, és most újra vissza szeretne jutni a reflektorfénybe. A film főhőse, Riggan Thomson valaha egy legendás képregényhőst alakított a mozikban – három részen át. Ám hiába szárnyalt akkor, azóta nem nagyon keresik, ő megöregedett, a szakma szélére sodródott, és most egyetlen utolsó rohammal próbálja visszahódítani magának a népszerűséget. Új, utolsó esélye a Broadwayra szólítja: egy színdarab írója, producere és persze főszereplője lesz. Ha tényleg lesz előadás. Ha ő még bírja erővel. A történet mindössze három nap alatt játszódik: ezalatt kell megküzdenie a családjával, a kollégáival, az ellenségeivel és a jóakaróival, a sorsával… és legfőképp a saját józan (?) eszével.
woolfe értékelése
woolfe
Ilyen filmet nehéz összerakni. És nem azért, mert úgy lett leforgatva, mintha egyetlen hosszú jelenet lenne, hanem azért, mert úgy is érződik. Suhanunk konfliktusról konfliktusra. Szédítő. Nagyon fontos kérdéseket feszeget, önmagunk társadalom kényszerítette egójától kezdve, a színház és mozi örök összeegyeztethetetlenségén át, egészen az öregedés/fiatalkori önpusztítás témaköréig. Ügyesen helyeztek el benne mondatokat – csodálkoztam is, hogy itt az idézetek között nem is találom őket –, a rendező fogta a kezem, rávezetett egy-egy ilyen aknára, ami robbant és miszlikbe tépett. Mindenkinek látnia kell – legalábbis szerintem.
