Odavagyok a polipokért, ezért a plakát rögtön megragadta a figyelmem. Aztán a leírást elolvasva tudatosodott, hogy a film egy kelperdőben játszódik, és ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy ezt meg kell néznem.
Alig fél perc telt el a filmből, a minden előzetes elvárásomat felülmúlóan gyönyörű felvételek azonnal beszippantottak. Tökéletesen visszaadták azt az érzést, amit eddig csak jól elkapott fotók keltettek bennem, az élőhely sokoldalúságát. A csodálatos vizuális élményen túl pedig egy meglepően kerek, érzelmekben nem szűkölködő történetet is kaptam. Ennél tényszerűbb, „tudományosabb” tálalásra számítottam, de nagyon örülök, hogy nem lett igazam, mert ebben a formában tudta igazán átadni az üzenetét a film (amit nem fogok leírni, mert előttem már szépen megfogalmazva megtette más).
A konklúzió: tessék megnézni! Ha az ember nincs is annyira belezúgva a kelperdőkbe, mint én, a lélekmelengető történet be fogja rántani.