Mikor mozikba került, a kósza olvasataim alapján egészen más jellegű filmként könyveltem el magamban. Évek múltán itt a Snitten döbbentem meg, hogy ha ez a „New European Extremity” kihívásban szerepel, akkor én valamit nagyon elnéztem. Nosza rajta, várólistán előre.
A film történetét tekintve a „kellemesen csalódtam” kifejezést nem érzem igazán helyénvalónak, de mégis valami ilyesmi történt. Az alapötlet sokkoló és morbid helyzetet teremt, amit Almodóvar bizarr kis cseppekben adagolva tolt az arcunkba. Jól játszott az időbeli ugrásokkal, és a szereplők hátterének megfelelően időzített bevonásával. Addig csűrte és csavarta a dolgokat, hogy kellően elbizonytalanodj egy-egy személy megítélését illetően. Mindenkire kimondható az ítélet a tetteiért, miközben a szemszögükből vizsgálva az eseményeket valamelyest mégis érthetőek az indítékaik.
Ez volt az első Almodóvar filmem (még főiskolán az egyik oktatóm hívta fel rá a figyelmet), de határozottan kíváncsivá tett.