Nagyon szeretem ezeket az ötvenes-hatvanas évekbeli vígjátékokat: kedvesek, ártatlanok. És a történeteik is érdekesek, még ha mindig van egy kis népnevelő felhangjuk is. És élvezetes nézni, ahogy ezek a színész-óriások, nem féltve a méltóságos hírnevüket, önfeledten bolondoznak: itt pl. Kiss Manyi gyászindulóra vaxolja a parkettát :DDD.